Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hurrikán-2.fejezet

2014.08.26

 

I.rész

 

 

Ben Miller idegesen igazította meg a zakóját, majd belépett a terembe. Számított rá, hogy minden f1-es öreg róka jelen lesz, de a látvány mégis megijesztette. Minden évben az újoncokról történő beszámolót főnöke, és egyben mentora intézte, de az öreg idén nyugdíjba ment, így most őt dobták a mély vízbe.
- Ben! - üdvözölte Peter Sauber. - Korábban jöttél, ezt szeretem benned. Akkor kezdhetjük is!
Ez a megbeszélés olyan volt mint a kerekasztal lovagjainak titkos találkozója. Valóban titkos volt, illetve nem kötötték senki orrára, kérdezősködni nem volt illő róla. Néhány befolyásos f1-es csapatfőnök, tulajdonos, FIA tag vett részt rajta. Ben a legismertebb és legelismertebb fejvadász volt a szakmában. Jó szimata volt a jövő nagy tehetségeihez. A közvélemény szerint a menedzserek és a szponzorok hívják fel egy-egy csapat figyelmét az újoncokra. Az igazság az, hogy ha Ben és csapata nem ismer valakit, annak szinte esélye sincs bejutni az autóversenyek királykategóriájába. Idejük nagy részét a gyerek- és ifjúsági bajnokságokon töltik, figyelő tekintetük ott van a gokartok, és más kategóriák körül. Ők figyeltek fel először Vettelre, aki még csak hat éves volt, Hamiltonnak sem sikerült volna a Mercedes „kis diákjának” lennie, ha valaki nem súg Ron Dennisnek.
Miller megkezdte beszámolóját, és mire a végére ért, az volt az általános vélekedés, hogy az elkövetkezendő tíz évben sem marad tehetségek nélkül a szakma. Ben a tájékoztató végére már egészen feloldódott, beszélgetett még egy kicsit, majd fontos teendőire hivatkozva, útjára indult.
- Ben, egy szóra! - érte utol a folyosón Ron Dennis.
- Tudom, miről van szó, de....
- Megtudtam, hol van. - bökte ki a Mclaren kulcsembere. - Kapcsolatba tudnál lépni vele?
- Hogyan találtad meg? - sóhajtott Miller, miközben óvatosan körülnézett, nehogy valaki meghallja őket.
- Te végig tudtad igaz? - nézett rá szigorúan Ron. - Négy éve keresem.
- Tudom, de neked hiába mondtam, hogy hagyd a fenébe. Neki már vége!
- Hogy lenne már vége?
- Ron! Legyél már józan! Négy évvel ezelőtt láttad versenyezni utoljára egy ócska gokartban. Tényleg tehetséges volt, elismerem, de aztán....
- Ő nem csak tehetséges volt, hanem a legtehetségesebb akit valaha versenyezni láttam. Hozzá képest Lewis kiscserkészvolt. Akkor te is azt mondtad....
- Az akkor volt. - legyintett Ben.
- Nem segítesz, megértem, de legalább mondd meg kivel kell beszélnem ahhoz, hogy kihozzuk?
- Neked elment az eszed! - húzta félre Miller. - Fegyveres rablásért ül négy éve, és még egy hátra van neki.
- Mindketten tudjuk, hogy az apja örökségét akarta visszaszerezni.
- Igen, úgy, hogy a nevelőapja fejéhez fogott egy pisztolyt tele tárral, miközben a haverjai túszként magukkal vitték a nevelőanyját, hogy utalja át a pénzt egy mexicói számlára.
- Magára hagytuk. Segíthettünk volna neki, de nem tettük. Csak álltunk és néztük, hogy bűnöző lett belőle. Mit tehetett volna? A gyámügy nem tett semmit, mi sem, várta volna meg, míg a pénz másik felét is elherdálja az a két idióta?
- Ron! Most úgy adok tanácsot, mint a barátod. Hagyjuk figyelmen kívül, hogy fejvadász vagyok, te pedig a Mclaren meghatározó embere! Adott egy 17 éves kis csaj, aki négy évvel ezelőtt a világ legtehetségesebb gokart versenyzője volt, de a nevelőapja túl kapzsi volt, így nem tudtad leszerződtetni. Várni akartál, mert mást nem tehettél. Tudtál a csaj otthoni gondjairól, de nem akartál beleavatkozni. Közben ez a kis hülye megcsinálta a balhéját.....Ennyi! Itt a vége. Nem tudod már tisztára mosni amit az a kis hülye elcseszett. Már mindenki elfelejtette, csak te nem.
Dennis szó nélkül otthagyta Millert. Nem ment vissza a többiekhez, a parkolóba vezető lépcsőn ment lefelé, mikor hallotta, hogy SMS-t kapott. Morcosan vette elő a telefonját, majd miután elolvasta az üzenetet már egy mosoly is megjelent az arcán.
„Néha kiszökök a kóterból, Sorentino néven nyomja a gázt. Kelet-London, a régi gyárak melletti pályán lesz ma este kilenckor egy verseny. Az info nem tőlem van, töröld is ki. Ben.”

II.rész
A csapat éppen végzett a vacsorával, mikor úgy döntöttek, hogy megnéznek egy filmet a társalgóban. Roxy a szobájába ment, a többieknek azt mondta, hogy lezuhanyozik, és lefekszik, mert fáj a feje, de barátai tudták, hogy mi az igazság. Amióta az intézetben volt, sikerült néhány barátot szereznie, bár ezek a barátságok a falakon kívül semmivé lettek. Roxy volt itt a legrégebben, így nagy volt a tekintélye. Amint belépett a szobájába, érezte, hogy valami nincs rendjén. A ruháit a fotelben hagyta szétszórva, most pedig a földön vannak. Óvatosan lépkedett, felkészült a meglepetésre. Tom Harting vigyorogva feküdt az ágy és a fal között a padlón, és a lány naplóját olvasta.
- Mi a lófaszt csinálsz te itt? - üvöltötte Roxy.
- Ez kibaszott jó! - a fiú a hasát fogta a röhögéstől. - Te nem semmi! Ebből fogsz majd odakint megélni? Romantikus sztorikat írsz?
- Tedd vissza a helyére! - sziszegett Hunt vészjóslóan. - Ha élni akarsz még pár évet, visszateszed! - abból, ahogy megindult a fiú felé, semmi jóra nem számíthatott a vörös hajú nagy darab gyerek. Bár Tom sem az a megszeppenős fajta volt.
- De most komolyan Rox. - gúnyolódott. - Te és Eddie Irvine? Ez komoly? Róla fantáziálsz? - röhögött idiótán.
- Te innen élve nem mész ki! - ugrott neki a lány, ott ütötte ahol érte. A fiú sem maradt adósa, jó pár öklöst adott Roxy fejére.
Két nevelő választotta szét őket, Roxanne enyhe agyrázkódással az orvosiba került. Bár kába volt a feje, tudta, hogy ennek elzárás lesz a vége. A mai versenynek lőttek, nem tud kiszökni, hetekig kísérőt fog kapni ezek után. A legjobban mégis az zavarta, hogy Tom Harting megismerte a titkát. A Hurrikánt azóta írja, amióta Lucy – az egyik itteni lány, aki már fél éve szabadul – elhitette vele, hogy van tehetsége az íráshoz. Terápiának is jó volt, amíg a fantázia világában járt, nem kellett a javítóintézet szürke, unalmas mindennapjain járatni az agyát.

Ron Dennis hiába vett fel ütött kopott kabátot, és szakadt sapkát, néhányan így is gyanakodva figyelték a gyár melletti ideiglenes versenypályán. Éjfél is elmúlt már, mire rossz kedvűen állapította meg, hogy a jelenlévők egyike sem hasonlít egykori védencére. Minden mindegy alapon egy rossz arcú fiúhoz lépett.
- Sorentino ma nem jön? - kérdezte.
Választ nem kapott a fiú fel sem nézett, elillant egy másik társasághoz. Mikor Ron látta, hogy ez nem az a hely, ahol a magafajtájával szóba állnak, visszaindult a kocsijához. Ekkor iszonyú fájdalom nyílalt a tarkójába, aztán csak a sötétség következett.

Roxanne éppen a negyedik évfordulójára jöhetett ki a magánzárkából. Ez a javítóban annyit jelentett, hogy egy ággyal és asztallal felszerelt szobában töltötte a nap 24 óráját. Egyszer mehetett ki az udvarra, mikor a többiek az ebédjüket fogyasztották. Napi két óra szabad mozgás, ennyi jutott neki két héten keresztül. Amikor a nevelő visszakísérte a szobájába, amin három lánnyal osztozott, néma csönd kísérte a folyosón. Mikor a nevelőnek színét sem látták, a szobatársak ujjongva köszöntötték. Eddig is népszerű volt, de hogy most egy fiút – aki az épület másik szárnyából szökött át – sikerült megvernie, a rajongói száma emelkedett.
- Roxy! - súgta felé az ágyból Emily. - Alszol?
- Igen. - morgott Hunt, mire nagy röhögés támadt a sötét szobában.
- Kussoljatok, vagy mehetek vissza a magánba. - szólt rájuk Roxy, mire mindannyian elhallgattak.
- Roxy! - szól megint Emily, mire valaki a párnába röhögött bele.
- Ez kész! - szólt rá Hunt. - Mondjad!
- Elolvashatom?
- Mit?
- A Hurrikánt.
- Honnan tudsz te róla?
- Tom Harting mindenkinek elmondta, hogy a regényedet olvasni szökött át. Eldugtam, ne félj nem látta senki, én sem. - szólt Lisa, aki Roxy legjobb barátja volt idebent.
- Köszi.
- Titkos? - a kis Emily nem hagyta magát. Roxanne el sem tudta képzelni, hogy ez a naiv kislány mit tett, hogy javítóba került. Ránézésre egy légynek sem tudott volna ártani.
- Az. És unalmas. - vágta rá Hunt. - Aludjunk!
Egy idő után egyenletes szuszogás hallatszott a szobában.
- Hány éves vagy benne? - kúszott Emily Roxy ágyához.
- Neked mi bajod van? - mordult rá Hunt.
- Az én anyukám is írt egy könyvet. Sokat keresett vele, de aztán elitta az összes pénzt. A tied miről szól?
- Emily! Hidd el, ez nem olyan jó, mint anyukádé. Semmi érdekes. Idősebb vagyok benne, mint most, és egy szó sem igaz belőle.
- Ki a szerelmed?
- Hát... - ült fel az ágyban Roxy. - Ha így belegondolok elég sok volt. - kuncogott.
- Akivel a végén összejöttök?
- Eddie Irvine.
- Fúj az ír...és öreg is. - mászott vissza Emily durcásan a helyére. Roxy jót mulatott rajta, majd ő is elaludt. Álmában új könyvet írt, de most már az igazságról.

 

 

III.rész

Ron Dennis a támadás után alig várta, hogy elvonszolja magát az országútra. Érezte, hogy a fejéből ömlik a vér. A kabátját levették róla, és mivel abban volt a kocsikulcs, így fogalma sem volt, hogyan ér haza. Óráknak tűnt az idő, amíg dülöngélve, gyenge lábakon vonszolta magát a sötét, kietlen úton. Egy autó reflektora vakította el, majd valaki a nevét kiabálta. Kábán nézett rá, de még mielőtt elájult volna, felismerte a megmentőt. Ben volt az.

Roxyt azóta egy ideig nem kérdezte senki a Hurrikánról, igaz nagyon idejük sem volt rá. Közeledtek a félévi vizsgák, tanulniuk kellett. Büntetésképpen pedig állandóan találtak nekik munkát. A javítóintézet filozófiája az volt, hogy ha lefárasztják fizikailag és pszichésen a fiatalokat, akkor nem lesz kedvük balhézni. A tapasztalat az volt, hogy az élet sokszor őket igazolta.
- Roxy! Nem kell? - súgta Lisa a lánynak mosogatás közben.
- Micsoda?
- Tudod! Hurrikán... - nézett körül Lisa gyanakvóan.
- Uh. El is felejtettem. Hol van?
- A tanáriban.
- Mi? Hülye vagy? - emelte fel Hunt a hangját.
- Az az egyetlen hely, ahol nem csinálnak razziát. - rántotta meg a vállát Lisa. - Kihozom neked, ha akarod.
- Vagy inkább te akarod! - gúnyosan nézett barátnője vissza rá. - Ha lebuktok, te húzod a rövidebbet.
- De addig is jól éreztük magunkat. - rántotta meg a lány a vállát. Hetek óta viszonya volt az egyik nevelővel. Az ilyenfajta kapcsolat tiltott lett volna persze, egy tökéletes világban. Lisa ezzel mit sem törődött, ez neki csak a testiségről szólt.
- Akkor a mai légyott után kihozhatnád. Ha időd engedi. - ugratta Hunt.
A konyhában végezve, átterelték őket a könyvtárszobába, hogy mossanak fel. Miután a nevelő magukra hagyta őket, Lisa bekapcsolta a Tv-t.
- Van valami normális műsor? Mert Lady Gaga kedvéért nem megyek magánba. - szólt rá Hunt.
Lisa tisztában volt vele, hogy Roxyt csak a sporthírek érdekelték, azon belül is csak az autóversenyek. Gyorsan az Eurosportra kapcsolt. Mikor Hunt meglátta a Nascar verseny közvetítését, megállt számára az idő. Olyan volt, mint aki transzba esett, Lisa az ajtóhoz szaladt, és kémkedett, amíg barátnője a Tv bűvöletében maradt. Mikor egy baleset miatt a pályát takarították, visszakapcsoltak a stúdióba. A James Hunt és Niki Lauda életéről – pontosabban egy évéről – szóló filmről beszélgettek. Roxy dühösen kapcsolta ki a készüléket.
- Rohadjatok meg!
- Ez gáz! - ölelte át vigasztalóan Lisa.
- Mi a francot akarnak? Miért nem hagyják békén?
- Lehet, hogy jó film lesz. - biztatta Lisa.
- Miért vagyok én ilyen rohadt egyedül?
- Nem vagy egyedül. Én itt vagyok, és majd ha kijutunk, lesz néhány ember, aki nem ver át, és bízhatunk bennük.
- Te ezt komolyan gondolod?
- Igen. Annyira nem vagyunk rosszak.
Gyorsan megcsinálták a dolgukat, aztán visszavezették őket a szobájukba. Lisa éjfél előtt kiment a titkos randevúra. Hunt arra ébredt, hogy valaki rázogatja a vállát. Az órájára nézett, negyed kettő volt.
- Gyors menet volt. - állapította meg álmosan.
- Megvan a lényeg. - mutatta fel Lisa a könyvet.
- Azt hittem a szex volt a lényeg. - ugratta Hunt. - El akarod olvasni?
- Majd beledöglök, hogy kedvenc íróm legújabb regényét lapozgathassam. - vigyorgott Lisa.
- Akkor hajrá. Utána alágyújtok. Jó éjt! - Roxy álomra hajtotta a fejét, Lisa pedig a takaró alatt, egy éjszaka alatt elolvasta a Hurrikánt.
Reggel a készülődés alatt végig kérdezgette Roxyt.
- Tényleg Lauda a keresztapád?
- Nem.
- De azt szeretnéd?
- Nem.
- Akkor miért írtad?
- Mert annyiszor lenyilatkozzák róla, hogy a legjobb barátja volt.
- Az volt?
- Fogalmam sincs. Az újságokból több mindent megtudsz az apámról, mint tőlem.
- És? Andretti?
- Jó pasi nem?
- Ismered?
- Nem.
- De....
- Lisa, ne menj át Emilybe! Ez egy kitaláció. Az elsőtől az utolsó betűig fantázia.
- De Eddiet ismered, nem?
- Igen, találkoztunk néhányszor.
- Tetszik?
- Jó pasi, de öreg.
- Akkor miért ő lett a befutó?
- Nem tudom. Ő az egyetlen szimpatikus ember körülöttem.
- Ő segített neked annak idején igaz? - váltott komolyabb hangra Lisa. - A pénzzel?
- Ezt nem értem. - Erről Roxy senkivel ne beszélt.
- Örülök. - ölelte át Lisa.
- Minek?
- Annak hogy legalább egyikük segített neked.
- Erről ne szólj senkinek!
- Ezt mondanod sem kell csajszi! Eddig is minden titkot megőriztem. - mosolygott szelíden Lisa.
Miközben az ebédlőbe mentek, Roxy felelevenítette azt a sok évvel ezelőtti telefonhívást.
„- Eddie?
- Ki vagy?
- Roxy Hunt. Nálad gokartoztam Dublinban.
- Hello kicsi Hunt. Mi újság?
- Egy kis segítség kellene. Bajban vagyok. Senkit nem tudok felhívni, te meg egyszer adtál egy névjegykártyát.
- Hol vagy most?”
Eddie volt az első, aki tudomást szerzett arról, hogy mit művelt Roxy a nevelőszüleivel. A pénz ekkor már Mexikóban pihent egy számlán. Roxy úgy tervezett el mindent, mintha nem is tizenhárom éves lett volna. Roxyval miután mindent átbeszéltek az autópálya melletti pihenőben, elvitte a lányt a rendőrségre, és fizette az ügyvédeket. Mire a rendőrség a bankszámla nyomára akadt volna, egy ismeretlen férfi felvette a rajtalévő pénzt, és egy svájci bankszámlára tette át. Az összeg azóta is ott pihen.

IV.rész

- Kihozom! - dörmögte Ron Dennis az irodájában.
- Neked komolyabb agyrázkódásod volt, mint azt gondolták! - morogta Ben Miller. Hetek óta ezt hallgatta a férfitől. Három hét telt el azóta, hogy összeszedte az országúton. Egy egész éjszakát a kórházban töltöttek, de Ront nem érdekelte más, csakhogy megszerezze Roxannet. - Mi van veled?
- Valahogy csak ki lehet onnan hozni! Senki nem kíváncsi rá. Azt mondtad a négy év alatt senki nem érdeklődött utána.
- Talán nem véletlen, nem?
- Mindegy. Ma kiderül.
- Hogyhogy? - kapta fel a fejét Ben.
- Találkozom az intézet igazgatójával. Ha mázlim van, még Roxyval is beszélhetek.
Miller nem tudott ehhez mit hozzáfűzni.

Roxy az utolsó vizsgáját is letette, négyes átlaggal végzett. Az unalmas intézetben még tanulni is érdekes változatosságnak számított, így jó eredményei voltak. Lisával azt a listát tanulmányozták éppen, amit az igazgató küldött szét minden tizenhat év feletti lakójuknak. A nyári munkalehetőségek szerepeltek rajta. Nem volt nagy választék, de legalább kimehettek a városba. Ez nagy engedmény volt, igaz itt csak egyszer hibázhatott az ember, és újabb éveket varrtak a nyakába. Roxy emiatt még a versenyzést is felfüggesztette egy időre. Nem akart kockáztatni. Szüksége volt egy kis levegőre, mert lassan elviselhetetlennek érezte az állandó bezártságot, és kontrollt.
- Hunt! - kiabálta valaki a nevét a folyosón. - Hunt! - Roxy felpattant a helyéről, és az ajtóhoz rohant.
- Igen?
- Gyere! Látogatód van.
- Nekem?
- Igen. Gyere már!
Roxy engedelmeskedett. Hátat fordított a nevelőnek, aki rátette a bilincsek helyett használt kötözőt, az intézetben csak szőlőkötözőnek hívták ezt maguk között. A lábára felcsatolták az elektromos jeladót, amit akkor kellett viselniük, amikor a városba mentek, vagy a látogatókat fogadó szobába. Hitetlenkedve indult el a folyosón, szentül meg volt győződve arról, hogy valaki szórakozik vele.
- Hello. - fordult meg az ablaknál Ron Dennis, Hunt nyitva felejtette a száját. - Ezt muszáj? - bökött a férfi a lány hátrakötözött kezeire.
- Igen. Fél órát adott az igazgató úr. A beszélgetésről hangfelvétel készül. - közölte mogorván a nevelő, majd kiment a szobából.
- Gyere! Helyezd magad kényelembe! - húzta el a száját Ron. - Már amennyire ez itt lehetséges.
Roxanne még mindig nem szólt egy szót sem.
- Emlékszel rám?
- Aha.
- Ma beszéltem az igazgatóddal, és kérdezősködtem, hogyan jöhetnél ki.
- Minek?
- Hogyhogy minek? Versenyezni természetesen.
- Minek?
- Ezt nem értem.
- Azért jött ide, hogy engem kivigyen versenyezni?
- Igen. Négy éve eltűntél a szemem elől. Senki nem mondta, hogy hol lettél elhelyezve. A bírósági tárgyalás óta kereslek. Pár hete derült ki, hogy hol vagy. El is mentem.... - elharapta a mondat végét. Nem akarta a lányt lebuktatni az illegális versenyek említésével. - Szóval a lényeg, hogy ha te is akarod a nyárra kivinnélek.
- Hogyan? - Roxyt az sem érdekelte, hogy ha ablakot pucolni viszik ki innen, csak vigyék már.
- A gyámügyön kérvényeztem, hogy ideiglenesen nálunk legyél elhelyezve....
- Nálunk?
- Nálam, vagy valaki alkalmasabb személynél az mindegy. A lényeg, hogy végre beülhess egy együlésesbe is. Amire régen volt példa, ugye?
- Aha. - Roxy egyik ámulatból a másikba esett.
- A kérésem az lenne, hogy addig ne tégy semmi olyat, ami miatt ez meghiúsulhatna. Az ügyvédek már beadtak minden szükséges iratot, szóval most várnunk kell.
- Miért én?
- Mert jó vagy.
- Voltam. Négy éve látott gokartozni. Akkor jó voltam. Az a barom Monroe...
- Az ki?
- A nevelőapám, de nem szeretem így hívni, mert apának nem volt apa, és nem is nevelt. Szóval az a barom Monroe elbaszta a szerződést, de azóta biztosan talált mást, nem?
- Roxanne! Nem árulok zsákbamacskát. Négy éve szerződést ajánlottam a Mclarennél, de a nevelőapá....bocsánat Monroe olyan árat kért, amit még a Forma 1-ben is sokalltam volna. Nem tudom, mi lesz ebből, egyelőre csak azért viszlek ki, mert nem akarok több időt pazarolni. Neked nincs dolgod a nyáron, én pedig végre szeretnék választ kapni a négy évvel ezelőtti kérdésemre. Tudni akarom, hogy tudok-e veled együtt dolgozni. Ha igen jó, ha nem, meg elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk.
- Ez beszarás. - hitetlenkedett Hunt.
- Öt perc. - szóltak be a hangosbemondón keresztül.
- Szóval számíthatok rád? Nem lesz balhé nyárig?
- Az elég sok hónap még, és itt nem könnyű az élet. Megpróbálom, de jó lenne, ha nem keltene bennem hiú reményeket. Ha nem jött össze, tudni akarom. - válaszolt a lány fásult hangon. Nem merte beleélni magát a lehetőségbe.
- Rendben. Megsürgetjük a dolgot, de a bürokrácia....
- Azt jól ismerem. - állt fel Roxy, mert a nevelő ellentmondás nem tűrően belépett a szobába.
- Viszlát, és vigyázz magadra! - köszönt el Ron. Hunt meg mert volna esküdni, hogy egy kis meghatottságot látott a férfin, de hamar elhessegette a gondolatot.

V.rész

A hatóságok és persze az intézet igazgatója Keller, akit Roxyék csak Killernek (azaz gyilkosnak) hívtak, hamarabb rábólintott a dologra, mint hitték. Ki mert volna nemet mondani Ron Dennisnek és a hozzá tartozó Mclarennek. Roxy engedélyt kapott rá, hogy néhány teszt erejéig elhagyja az intézetet. Persze külföldre nem mehetett, és így is kíséretet kapott, de ez is több volt, mit remélhetett. Silverstone-ban járt a brit Forma 3 széria, így Roxanne ott mutathatta be először, hogy nem változtatott rajta semmit az eltelt négy év. Zárt tesztről volt szó, így a sajtó képviselői nem nagyon foglalkoztak vele. Hunt átmenetileg a Haider nevet használta. Fogalma sem volt arról, hogy az kicsoda, de nem is érdekelte, csak a feladatra akart koncentrálni, és kiélvezni a pályán töltött idő minden percét.
- Hallgass mindig a mérnökökre! Nem azt akarom tudni, hogy te vagy-e a leggyorsabb....azt már úgyis tudom. Most tapasztalatot kell szerezned. Ennyi a feladat, ne bonyolítsd túl!
- Oké.
- Igazítsd meg az overált! Miért húztad fel az egyik szárát a nadrágodnak?
- Mert nem fér alá az az izé. - mutatta meg a lány a mozgásérzékelőt, mire Dennis dühösen fordult a Roxyt felügyelő őr felé.
- Mi ez? Ezzel nem tud vezetni.
- Már pedig az rajta marad. - rántotta meg a vállát a tagbaszakadt férfi. - Az igazgató úr feltétele volt.
- Az eszem megáll. - dühöngött tovább Ron Dennis, mire mellé lépett az egyik szerelő. - Szereljétek ezt a vacakot be az autóba! Így meg sem bírja mozdítani a lábát ez a szerencsétlen.
- Így jó lesz? - fordult vissza a férfi felé. - Ha kiszáll az autóból, azt úgyis észrevesszük. - gúnyolódott.
Miután elrendezték a dolgot, Roxanne beült az autóba, és óvatosan a pályára hajtott. Nem akarta, hogy vége legyen az álomnak, olyan lassan ment, hogy a mérnök többször a fejére szólt, hogy rendben van-e.
A teszt végére már a sebessége is megvolt, elégedetten zárták a napot, nem történt semmi kiemelkedő, de ahhoz képest, hogy valaki négy év után ilyen sebességnél a pályán maradt hiba nélkül, szép eredménynek számított.
A teszt után Roxy a szobájában tartott élménybeszámolót, mindenki nagyon lelkes volt, csak Lisa volt csendesebb a szokásosnál.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Jó, ezt tartogasd Emilynek, nekem mondd az igazat! - szólt rá Roxy.
- Egy hét múlva hazamegyek.
- Már? - döbbent meg a lány. - Úgy értem ez tök jó, meg minden, csak váratlanul ért.
- Engem is. Mihez kezdek majd? - gyűltek a könnyek Lisa szemében. - Nincs kint senki, aki várna rám. A maradék fél évet egy másik suliban kell befejeznem, miből fogok megélni?
- Nem tudom. - sóhajtott Roxy. - Nem tudom. - leültek a földre, és összekapaszkodtak. - Még nem férek hozzá a pénzemhez, és nem ismerek senkit én sem odakint.
- Nem azért mondtam, hogy te old meg a problémámat, csak....
- Tudom, tudom. Menjünk zuhanyozni!
Hunt egy hétig nem hallott Ron Dennisről, majd a férfi újra engedélyt kapott, hogy a lánnyal beszéljen.
- Hello. - A férfinek egyből feltűnt Hunt rosszkedve.
- Szia. Mi a baj?
- Semmi, csak a barátnőmet ma kiengedik, és nincs hova mennie, nincs miből megélnie. Hónapok kellenek még mire megkapja az állami segélyt.
- Sajnálom, de most térjünk át a te dolgodra!
- De ne térjünk rá! A barátnőm perceken belül hajléktalan lesz. Most nem tudok mással foglalkozni. Nem lakhatna magánál egy ideig?
- Hogy? Nálam?
- Miért van háza, nem? Gondolom, nem nyomorog. Akkor segítsen neki!
- Roxy nem segíthetek mindenkinek, aki bajban van.
- Mindenkinek nem is, csak a barátnőmnek. - durcáskodott a lány.
- Jó. Egy hónap. Itt a telefonszámom, add át neki. Majd kiveszek neki egy garzont, meg etetem, csak figyelj már rám! - fogta a férfi könyörgőre, mert vészesen fogyott az idejük.
Átbeszélték a következő hónap programját, Huntnak még egyszer lenne lehetősége tesztelni magát, mielőtt bedobják a mély vízbe. Utána – ha megérkezik a gyámügytől az engedély, ami a külföldi utazáshoz elengedhetetlen - akkor májusban Barcelonában a GP3-ban kap lehetőséget egy versenyre. Roxy nem hitt a fülének, mások éveket gürcölnek, hogy ilyen lehetőséget kapjanak, neki pedig tálcán nyújtják át ezt.

 

 


Ron Dennis és Mark Webber egy shanghai hotel éttermében egyeztettek Hunt jövőjéről.
- Mark nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire hálás vagyok, hogy....
- Jó, jó. Ron! Ezt most hallom huszadszor. Hagyd már abba! A licensze? Rendben lesz?
- Igen. Ideiglenes engedélyt kap, ezen a héten csinálják az összes vizsgálatot, meg tesztet, ami kell hozzá.
- Rendben. Reméljük meg is lesznek! - Webber elég szkeptikus volt a lányt illetően, de Dennis eleget rágta a fülét miatta. Három jó pilótája volt, és nem szívesen áldozta be egyiket sem. Az ausztrált – a honfitársát – semmiképpen nem hozta volna ilyen helyzetbe, így választania kellett az olasz és a finn pilótája közül. Amíg nem volt biztos a dolog, nem szólt nekik, de úgy illett, hogy ezt még ezen a héten megtegye.

VI.rész

Mikor Roxanne elhagyhatta az intézetet a következő teszt kedvéért, egy nem várt kísérője is akadt Lisa személyében.
- Mesélj! Mesélj! Mindenről tudni akarok! - lelkesedett a lány.
- Mr. Dennis egy úriember. - pirult el a lány. - Egy lakást fizet nekem London belvárosában, kaptam tőle egy bankkártyát, olyan limitet állított be, amit egy év alatt nem tudnák elkölteni.
- Amilyen jól nevelt vagy, te persze 100 fontot nem adsz ki egy hónapban, mi?
- Már így sem tudom neki visszafizetni, amit eddig rám költött. - szabadkozott a lány. - A legjobbat még nem is mondtam.
- No?
- A suli mellett beiratkoztam egy fitneszedző tanfolyamra. Imádom! - ordította a lány, és Hunt vele örült.
A tesztek alatt Lisa végig a boxban volt, el sem mozdultak egymás mellől. Kellett végre egy biztos pont mindkettejüknek, és rengeteg megbeszélnivalójuk volt.
- Nem jössz el Barcelonába velem?
- Nem, nem. - ingatta Lisa a fejét hevesen. - Ennyire még nem állok jól anyagilag.
- Ott van a varázskártyád. - mosolygott Roxy.
- Nem szabad.
- Ha betöltöm a tizennyolcat, kiszabadulok végre, és majd visszafizetem Ronnak. Kérlek! Olyan jó lenne ott valaki, aki ismer és szeret.
- Nem tudom.
- Csak egy hétvége. Kérlek! - pislogott Roxy kis kutya módjára.
- Jó, majd meglátom.
- Hunt! Végeztél? Menni kellene. - szólt rá mogorván az őr.
A versenyig hátralévő két hét alig akart eltelni Roxanne számára. Az iskolában és az intézetben is úgy teljesített, mintha itt is bajnokságot akarna nyerni. Egy emberrel gyűlt meg a baja, az régi „jó” ismerőse Tom Harting volt. A fiú néhány napja már kötekedett vele az ebédlőben, és a kerti munkák során is megtalálta egy-két epés megjegyzéssel.
- Hunt! - kiabált utána a fiú a mosoda felé menet.
- Hagyjál te farok!
- Képzeld! Holnap interjút adok.
- Ja jó oké. - gúnyolódott Roxy.
- A jenkik– tudod, akik apádról csinálják azt a filmet – megtudták, hogy itt vagy.
- És? - a lány nagy tempóval megfordult, eldobta a koszos lepedőket, és fenyegetően a fiú felé indult.
- És? - rántotta meg a vállát Tom . - Felajánlottam, hogy mesélek nekik rólad. - vigyorgott.
- Meg ne próbáld!
- Ó, te ezt nem tilthatod meg nekem! A diri már engedélyezte. Csak az nem jut eszembe, hogy ki volt az a nevelő, akivel összefeküdtél tavaly? Tudod, akit miattad rúgtak ki? - tudta, hogy ezzel végképp felhergeli a lányt. Az első ütés nem is váratott sokáig magára.
- Te buzi! Logant hagyd ki ebből!
- Á! Logan! Persze! - nevetett a fiú, annak ellenére, hogy Hunr éppen a veséjét készült lerúgni.
Miután szétválasztották őket, megint magánzárkába kellett vonulniuk. Amitől Hunt még dühösebb lett, az az volt, hogy az igazgató a büntetés ellenére mégiscsak kiengedte a fiút az interjúra. Roxanne nem értette ezt a kivételezést. Remélte, hogy ebben a kegyben neki is lesz része, amikor Barcelonába megy.

Ron Dennis és Mark Webber az Arden csapat tulajdonosa, nem mellesleg Forma 1-es versenyző a reptéren várta Roxannet. Az igazgató ragaszkodott hozzá, hogy Hunt menetrend szerinti géppel jöjjön, két őr kíséretében. A lány meg volt róla győződve, hogy még nagyobb szégyenbe akarta őt hozni, hiszen Harting interjúja után már nem volt titok, hogy ki is ő. Az álnevének már nem vették hasznát, mindenki tudta, hogy James Hunt javítóintézetes lányát hozzák a Webber Arden csapathoz. Mikor Ron meglátta a lány feldagadt, véraláfutásos arcát, és bekötözött kezét, azt hitte elájul.
- Ez mi? Ki csinálta ezt? - fordult az őrök felé.
- Semmi. Jól vagyok. - szólt rá Hunt.
- Nem úgy nézel ki. Látott orvos? Látsz rendesen?
- Persze. Semmi baj.
- De mégis mi történt? - kapcsolódott be már az ausztrál is a beszélgetésbe.
- Csak elcsúsztam a fürdőben. Sajnálom a balhét, amit az a barom hozott magára azzal a kibaszott interjúval.
- Ezt már nem tudjuk megmásítani. - mosolygott kedvesen Webber, bár látszott rajta hogy még mindig nem bízik a lányban. - Mark Webber, még nem találkoztunk. - nyújtott kezet, de aztán zavarba jött, mikor látta hogy Roxanne kezén még mindig ott van a kötöző.
- Ezt levehetnénk, ugye? - morgott az őrökre Dennis. - Kétlem, hogy elfutna, hónapok óta arra vár, hogy végre versenyezhessen.
Az őrök nagy nehezen engedelmeskedtek, a társaság pedig elindult a pályára. Roxanne miatt végül is David a csapat olasz pilótája kapott kényszerpihenőt, de a másik két pilóta sem volt túl barátságos a lánnyal. Nem is inkább a személyével volt gondjuk, csak éppen a helyzetet nem értették.
A GP3-as széria paddock része a pálya más pontján helyezkedik el, mint a Forma 1-es, mégis nagy volt a jövés-menés. Roxanne egy idő után rájött, hogy nem a Mark Webber Ardennek hanem neki van ennyi kíváncsiskodó látogatója. Mindenki látni akarta a világbajnok priuszos, kékre-zöldre vert, mozgásérzékelővel ellátott lányát.
- Ennél égőbb már nem is lehetne! - fújtatott dühösen Roxy, a hangja sírósra váltott.
- Nyugi! Ne hagyd, hogy kizökkentsenek! - biztatta az egyik szerelő, amiért egy hálás mosoly volt a jutalma a lánytól.
Roxanne egy idő után már humorosan fogta fel a dolgot, és mikor már teljesen nyilvánvaló volt, hogy sokkal több a csapat boxa előtt a katasztrófa turista, mint a valódi rajongó, megmutatta az igazi arcát is. Egy papírdobozra kiírta, hogy:
„egy fotó a bűnöző Hunt-tal – 50 euró, 100 euróért megmutatja a mozgásérzékelőt is.”
A szerelők értékelték a humort, Ron Dennis már nem volt ennyire elragadtatva az ötlettől.

VII.rész

Roxy a szombati időmérőig azt sem tudta, hogy hol áll a feje. Adatok, adatok és újabb adatok. Aztán taktika egy, taktika kettő és mire azt hitte vége, jött valaki egy harmadik változattal. Csapattársai még mindig nem beszéltek vele, ő sem erőltette. A szombati nap egy közös fotózással kezdődött, minden GP3 szériás pilóta egy fotón. Amikor a lány kapott egy példányt az elkészült fényképből, hosszú percekig nézegette.
- Most már elhiszed? - lépett mellé Webber.
- Nem. - a szemében a megszokott szomorúság ült. - Még egyszer ne haragudjon, hogy....
- Először is leszögezném, hogy ha te vagy Ron újra elnézést kértek valami miatt, eret vágok magamon. - fenyegette meg az ausztrál kedvesen. - Másodszor, úgy gondolom, ha már kollégák lettünk, tegeződhetnénk. Akkor talán nem érezném magam öregnek.
- A fogadott fiad annyi idős, mint én, nem?
- Ő is tegezhet, nyugodj meg. - mosolygott a férfi. - Minden jót!
A szombati időmérőn a tizenegyedik helyet szerezte meg, ami elégedettséggel töltötte el mérnökét. Ron repkedett örömében, de ezt a lány nem láthatta, hiszen Ben Millerrel és a Mclaren csapat tagjaival osztotta ezt meg. Ő már a következő versenyengedélyét szervezte, ami egyre nehezebb feladatnak tűnt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy Hunt eredményétől csak a lány jelenlegi gyámja nem esett hanyatt, aki nem mellesleg az intézet igazgatója is volt. Ron Dennis éppen azon dühöngött, hogy a századik akadályt görgeti elé Keller, mikor régi pilótája ment el mellette.
- Hello! Min mérgelődsz már megint? - köszöntötte jókedvűen Raikkonen.
- Kimi! Hello!
- Hm?
- Semmi, csak az átkozott angol bürokrácia. Huntot nehezebb lesz elvinni Monacoba, mint gondoltam.
- Éppen őt megyek megnézni.
- Azt imádni fogja. - húzta el Ron a száját. - Már most is úgy érzi, mint aki egy majom ketrecben van.
- A versenyét nézem meg, nem őt. - javította ki a finn. - És...adnék is neki valamit. Na hello!
Ron Dennist ugyan nagyon érdekelte, hogy mit vihet a finn az új jövevénynek, de újra csörgött a mobilja, aminek kijelzőjén Keller neve állt.
Roxy a csapat boxában éppen a mérnökével való utolsó megbeszélést fejezte be, mikor Raikkonen lépett mellé, de a nevelőtiszt megállította a világbajnokot.
- Sodródj le rólam! - morogta a finn az őrnek, aki a vállánál fogva állította meg őt.
- Sajnálom, de nem fogadhat látogatókat.
- Hogyan? - lépett mellé Roxy, ez számára is újdonság volt.
- Van egy lista, kikkel beszélhet, és ő nem szerepel rajta. - tolta el Huntot az őr a másik kezével a látogatótól.
- Rendben van. - lépett közbe Webber. - Ő Kimi Raikkonen, versenyző. Én hívtam, hogy beszéljenek a pályáról. - Az őr elengedte a finnt. - Javasolom, hogy vegye fel a listájára.
- Azt az igazgató úr állapította meg, én nem másíthatom meg.
- Akkor hívja fel! - tolta el az őrt Ron Dennis is. A férfi így jobbnak látta, ha enged a túlerőnek.
Roxyt összezavarták a történtek, megszeppenve pislogott a három férfire körülötte.
- Rendben vagy? - tette a kezét Mark a vállára, mikor a lány bólintott, Ronnal együtt továbbálltak.
- Hello. Nem tudtam, hogy ekkora zavarodást fogok okozni. - nyújtott kezet a finn.
- Hello. Legalább megtudtam, hogy van egy látogatós listám. - viszonozta a lány az üdvözlést.
- Ki vert meg? - Roxanne szerette azokat, akik nem írták körül a dolgokat hosszú körmondatokkal. Imponált neki, hogy a finn nem kezeli őt bazári majomként.
- Egy barom odabent. - ült le közben a földre. - De ő rosszabbul néz ki. - nevetett.
- Akkor jó. - csúszott le mellé Raikkonen is. - Csak üdvözölni akartalak, és átadni ezt. - Elővett a zsebéből egy kis fekete bukósisakot, amin James Hunt felirat díszelgett.
- Ez mi? - mosolyogva de értetlenül nézegette a lány az ajándékot.
- Egy marhaság, nem is szoktam érzelgős lenni....csak gondoltam neked adom. - a finn egy kicsit zavarban volt.
- Gondolom van egy története. Elmondod? - úgy suttogtak a folyosón, mint két gyerek, akik titkokat osztanak meg egymással.
- Igazából nem sok. Kaptam valakitől, én meg ráfestettem apád nevét.
- Hány éves voltál ekkor?
- Tizennégy.
- Akkor halt meg. - bólintott Roxy.
- Igen. Nem vagyok rajongó, de ő nagyon szimpatikus számomra, persze csak az alapján tudom, ami az önéletrajzában állt. - vonta meg a vállát. - Őszinte ember lehetett, amit én nagyon nagyra becsülök.
- Nem tudom, milyen volt. - forgatta Roxy szomorúan a kis bukósisakot a láncon. - A te apukád is meghalt, igaz?
- Igen. - szorította össze a száját Kimi.
- Te legalább emlékszel rá. Nekem semmi emlékem nincs róla.
- Sajnálom. Nem akartalak elszomorítani, csak....mindig meg akartam csináltatni ezt a bukót az egyik versenyre. De most már téged illet. Nem akarom ezt elvenni tőled. - állt fel, leporolta a ruháját. - Örülök, hogy találkoztunk. Minden jót még egyszer. - búcsúzott.
- Kimi! - szólt utána Roxanne. - Köszi! - mutatta fel a lány a bukót. A férfi intett, hogy szóra sem érdemes, majd továbbállt.
Vasárnap Roxanne a kilencedik helyen ért célba, Raikkonen a dobogó harmadik helyére állhatott fel. Roxy indulás előtt egy borítékot adott át Webbernek, hogy adja át a finnek.
Mark még a reptéren elérte Raikkonent, aki meglepetten és egy kicsit meghatódva olvasta a sorokat.
„Köszönöm az ajándékot. Értékelem, de a kóterben ezt elvennék tőlem, így inkább visszaadom. Tudom, hogy te legalább vigyázol rá. Kérlek, csináltasd meg a bukót Monacora! Remélem itt leszek, hogy megnézhessem. Ui: Természetesen arra is igényt tartanék. „

 

 

 

VIII.rész

Roxy legnagyobb megdöbbenésére az igazgató, Keller úgy döntött, hogy a lányt néhány renitens társával együtt a Csendes – óceáni Cook-szigetekre küldi. Sem okot, sem magyarázatot nem adott, visszaérkezése utáni délelőtt közölték vele a tényt, összecsomagoltak, majd másnap reggel útra keltek.

Ron Dennis Mark Webberrel együtt napok óta keresték a lányt, de senki nem tudta merre van. Keller igazgatóhoz bejutni lehetetlenség volt, az intézet felől csak a baljós csend érkezett. A két férfiben egyre erősebben élt a gyanú, hogy valami nagyon nincs rendben, így kénytelenek voltak külső segítséget is igénybe venni. Eddie Jordanhez és Martin Brundle-hez fordultak, kérték, próbáljanak bejutni az intézetbe, mint riporterek. Az illetékeseket azonban ez sem hatotta meg, sőt most már olyan hírek érkeztek, hogy az igazgató úr is házon kívül van. A monacoi verseny előtti kedden még mindig semmi hír nem jött Roxanneről. Webber visszahívta az olasz pilótáját, hogy ha Hunt két nap múlva sem lesz elérhető, újra visszafoglalja a lány helyét. Ron Dennis őrjöngött. A Mclarennél hiába keresték a csapat dolgaival, a fejével játszott, aki a közelébe merészkedett.
Szerda reggel érkeztek a pilóták a pályára, hogy szemügyre vegyék a pályát, a körülményeket, megejtsék első megbeszéléseiket a csapat tagjaival. A GP3 széria versenyzői is elvegyültek a nagyok között, Raikkonen a pályán többször körbenézett, de nem látta Huntot. Mikor a Red Bull pilótái értek melléjük, Marknak szegezte a kérdést.
- Roxanne hol van?
- Azt én is szeretném tudni. Másfél hete nem találjuk. - morgott az ausztrál.
- Az hogy lehet?
- Kérdezd Ront! Ő többet tud.
Kimi nem volt rest, azonnal egykori főnökéhez sietett, aki morcosan ült távol a csapat többi tagjától.
- Mi ez az egész? Hol van Hunt?
- Neked is hello. - húzta el a száját Ron.
- Bocs. - huppant le mellé az egyik műanyag székre a finn. - Mi történt?
- Nem tudom, mert senki nem áll szóba velem.
- De ez hogy lehet?
- Nem tudom, annyit sikerült megtudnom, hogy táboroznak valahol. Eddig csak azt hittem, hogy a lányok paranoiásak, de most már értem miről beszélnek.
- Lányok?
- Roxy barátnője... - sóhajtott az angol, látszott rajta, hogy erőt kell venni magán, hogy összefoglalja a történteket. - Lisa mesélte, hogy Keller utálja Huntot, mert a gyámjaként szerette volna kezelni a csaj pénzét. Mivel viszont Roxanne ezt a pénzt eltüntette...
- Anyám! Ez kezd hasonlítani egy átkozott krimire. - túrt a hajába Raikkonen is. - Meglátom, mit tehetek. Hol van ez az intézet?
Miután Ronnal átbeszélték a részleteket, Kimi felhívott néhány embert az ismerősei közül, és szigorú diszkréciót kért.
Csütörtökön megkezdődött az igazi munka a pilóták számára, a paddock egy felbolydult méhkashoz hasonlított. Végigtekintve a csapatok körül, minden úgy tűnt, hogy a normális mederben folyik. Azzal a kivétellel, hogy három össze nem illő ember társalgott egymással az egyik jacht fedélzetén. Egy rossz arcú férfi beszélgetett Ron Dennis-szel és Eddie Irvine-nal.
- Mire tudsz meg valamit Frank?
- Az attól függ. - arcoskodott a tagbaszakadt férfi.
- Te, ne szórakozz velem, mert most rögtön kiba...k innen! - ugrott fel Irvine a helyéről.
- Pletykálnak Eddie. - dőlt hátra nyeglén Frank a székében.
- Mit?
- Hogy nálad van a kis csaj pénze. Abból juttathatnál egy kicsivel többet öreg Frank barátodnak, nem?
- Először is te nem vagy a barátom, másodszor, elég jól megfizetlek, ahhoz képest, hogy csak a seggedet vakarod egész nap.
- Tud valamit vagy csak az időmet rabolja? - vágott közbe Ron Dennis türelmetlenül. Mindketten a rossz arcú felé fordultak, aki az elszánt tekintetekből végre rájött, hogy nem a megfelelő emberekkel készül újat húzni.
- A kis csaj...
- Roxanne. - igazította helyre Ron.
- ….egen....szóval Roxanne....a Cook-szigeteken van. De nem vakációzik.
- Hanem?
- Átnevelő táborban van.
- Hogy micsoda???????, - kiáltott fel két megbízója egyszerre.
- Tizennyolc éves koráig ott fog élni. Azok szörnyű helyek. Egymás ellen uszítják a gyerekeket, mind bűnöző persze, de aki nem népszerű, annak vége. Nem bírják az okostojásokat, és...
- Jó, elég lesz.
- Ki rendelte el, hogy odavigyék? - vette át a szót Irvine.
- Az a vén szivar. Keller. Undorító egy fajta.
- Hogyan lehet kihozni?
- Élve sehogy.
-Ne szórakozz már! - üvöltött rá Ron is.
- Komolyan. Ez van. Ha a gyámja -aki mellesleg szakember is- úgy ítéli meg, hogy közveszélyes....joga van hozzá na.
- Ez agyrém! - dörzsölte a homlokát Ron Dennis.
- Van hír Roxanneről? - ugrott fel a fedélzetre Raikkonen Webber társaságában. A két másik férfi pedig beavatta őket is abba, amit az imént tudtak meg.

IX.rész

Csütörtök délutánra felgyorsultak az események, az érintettek annyi ügyvédet küldtek az intézethez, a gyámhivatalhoz és minden gyermekvédelmi szakemberhez, hogy azok csak kapkodták a fejüket, és egyre jobban féltek. Hogy mitől? Attól a fajta nyilvánosságtól, amit Irvine, Raikkonen és persze Ron Dennis ígért be nekik. Kora estére elérték, hogy az országos gyermekvédelmi központ vizsgálódás céljából a szigetekre küldött egy szakemberekből álló csapatot. Este nyolc órára a Cook-szigeteki átnevelőtábort örökre bezárták, Kellert pedig felfüggesztették állásából. Keller gyámoltjainak az ügyét újravizsgálják, de ez még sok-sok időbe fog telni.
- Oké. Megvan Roxy, de nem jutottunk előrébb! - morgott Ron miután letette a telefont.
- Lenne egy megoldás. - kezdett bele Raikkonen a mondandójába, mikor ő is végzett a telefonálással.
- Te hogy kerülsz a képbe egyébként? - szegezte neki a kérdést Webber.
- Sehogy. - válaszolt a finn a tőle megszokott flegmasággal.
- Mi az a megoldás? - terelte vissza a témát Ron.
- Az egyik ügyvédem szerint lehet arról szó, hogy Roxyt kiengedjék.
- Hogyan? - emelte fel a fejét Eddie, ő is egy jogásszal levelezett éppen.
- Nagykorúsítani kellene.
- Az nem olyan könnyű gondolom. - ült vissza a helyére Ron Dennis letörve. - A büntetését attól még nem engedik el. Fél év, és nagykorú lesz. Azt kell valahogy kibírni. De ezt a cirkuszt minden hétvégén nem vállalom.
- Kell egy új gyám, aki kérvényezi azt, hogy egy olyan házi őrizet félében tölthesse le Roxy a maradék idejét.
- Jó és ki lenne a gyámja? A gyermekvédők között eddig is utálták, mert annak idején jól átbaszta a rendszert az örökséggel. - szólt közbe Eddie, minden szem rászegeződött. - Mi van?
- Te voltál, mi? - vigyorgott Webber.
- Nem tudom, miről beszélsz.
- Ne kanyarodjunk el! - szólt rájuk Ron. - Mi ennek a nagykorúsításnak a menete? Gondolom holnapig nem rendeződik el.
- Több módja van, de a legegyszerűbb a házasságkötés. Csak gyámhivatali engedély kell, és ők most nagyon be vannak fosva a nyilvánosságtól. Még az is lehet, hogy gyorsan döntenek. - Raikkonen olyan pozitív volt, mint még soha.
- Te hallod magad? - förmedt rá Webber.
- Honnan akasztunk most le bárkit is, aki elvesz egy bűnöző tinédzsert? - hitetlenkedett el Ron Dennis.
- Majd Kimi nyakába sózzuk, úgyis ő a legnagyobb rajongója. - nevetett fel Eddie.
- Nem, én rád gondoltam. - vágott vissza az, de a szemén látni lehetett, hogy nem viccel. - Most miért nézel rám így? Nekem van feleségem, Mark és Ron köztudott, hogy évek óta együtt élnek valakivel. Te viszont falod a nőket, rólad tutira elhinnék, hogy nem átverés. Pluszban ott van az a régi pletyka is a pénzről. Te pont tökéletes lennél.
- Hülye vagy? Két évvel idősebb csak a lányomnál! - kiabált rá Irvine.
- Az mellékes. - vette át a szót Webber. Újra felcsillant a remény előtte, hogy visszakapja a pilótáját. - Ez egy idióta terv. - járkált idegesen fel-alá Eddie.
- Eddie, kérlek! Csak fél év. - könyörgött Ron Dennis.
- Fejezzétek be! Nem vagyok pedofil.
- Senki nem mondta, hogy együtt kell élnetek. Ez csak papíron lenne. Találkoznotok sem kell utána. Ez csak a külvilágnak szól. - győzködte Raikkonen higgadtan.
- Kell lenni egy másik megoldásnak. - rohant ki a szobából az ír.
Péntek reggel mindenki tovább aludt a forma 1 sorozatban versenyző pilóták közül, hiszen Monacóban ezen a napon csak PR programjuk volt, semmi más. A GP3 széria viszont dolgozott, időmérőjük volt, amin már Roxy is részt vett. A negyedik helyet szerezte meg, így a szombati futamát pozitív hangulatban várta. Éppen Raikkonennel beszélgettek, aki az ominózus sisakját mutatta meg neki, mikor Eddie lépett hozzájuk.
- Hello Hunt! Rég láttalak kislány. - ölelték át egymást meghatódva.
- Szia. Már megint szívességet tettél nekem. Már kettővel jövök neked. - nézet rá kedvesen Roxy. Igen, régen valóban szerelmes volt a férfibe, ő volt az ő ír hőse, aki megmentette fele királyságát a gonosz mostohától. Az emlékeket végigpörgetve a fejében elmosolyodott. - Mi az? - látta, hogy Raikkonen a szemeivel noszogatja az írt, hogy mondjon valamit.
- Semmi. - vágta rá Irvine.
- Jaj már! - csapta hátra a fejét Raikkonen türelmetlenül.
- Mi az? Mit akartok? - kérdezte nevetve a lány.
- Meg akarja kérni a kezed. - bökte ki Kimi, mire Hunt még értetlenebbül nézett a két férfire.
- Hogy mi van?
- Úgy néz ki.....hogy ha nem akarsz intézetben élni....velem kell töltened fél évet az életedből. - nézett rá Irvine bocsánatkérően.
- Ezt nem értem. - rázta meg a fejét a lány. - Csak azt látom, hogy neked ehhez annyi kedved van mint egy foghúzáshoz. - nevetett.
Kimi röviden elmagyarázta a dolgokat a lánynak, akinek szintén nem tetszett az ötlet, de ezt nem akarta az ír előtt mutatni. Nem volt házasságellenes, de úgy gondolta, hogy ha egyszer férjhez megy, azt majd szerelemből teszi. És szó, ami szó fiatalabbnak képzelte a vőlegényét.
Miután Roxanne átbeszélte a dolgot Ronnal is, az ügyvédek ismét munkába lendültek. Pontosan péntek délután négy órakor ott állt Eddie asztalán a boríték, ami az engedélyeket tartalmazta. A férfi egy darabig csak nézett maga elé, majd egy nagyot fújtatva kiment a szokásos emberekből álló csapathoz, és mosolyogva közölte, hogy kezdődhet a lagzi.
- Kár, hogy Lisa nem lesz itt....- sóhajtott fel Roxy, de Ron mosolyogva az ablak felé fordította, ahonnan látta, hogy Lisa az udvaron vár rájuk. Nem törődve a társasággal lefutott barátnőjéhez.
- Szia! - ugrott a nyakába.
- Szia. Jól vagy? Hallottam, mi történt. Ron azt mondta, hogy azonnal jöjjek, de nem mondta, hogy miért.
- Férjhez megyek. - újságolta Roxy.
- Mi van? Kihez?
- Irvine-hoz. - kuncogott a lány.
- Ahha. - Lisa az állát próbálta összeszedni a padlóról. - Hurrikán? - kérdezte a lánytól, amikor éppen leért a társaság is a lépcsőn hozzájuk.
- Hurrikán? Az micsoda? - lépett a lányokhoz Eddie.
- Semmi. - vágták rá gyorsan, és nevetgélve szálltak be a limuzinba.
Az esküvő után jött a fekete leves, de ezzel a társaság még nem foglalkozott, éppen a hagyományos jótékonysági divatbemutatón vezették le az elmúlt két hét feszültségét.
- Ez tuti? - kérdezett rá Raikkonen még egyszer a telefonban hallottakra. - Ettől Eddie tuti ki fog akadni. Konkrétan kibelez.
- Mi van finn barátom. Fehéredsz. Elfogyott a vodka a bárban? - lépett mellé Eddie nagy hanggal, ő pedig vonalat bontott, majd egy levegővételre megosztotta a rossz hírt az írrel.
- Ha nem lennénk társaságban, most nagyot basznék a fejedre! - sziszegte Eddie a finn felé. - Egy év? Hogy lehet ez?
- Nem tudom Eddie. Bocs, tényleg.
- Bocs? Mi az hogy bocs? Ha ezt te előre tudtad, és nem szóltál, neked véged van! - fenyegetőzött tovább.
- Nem tudtam, a többit sem.
- És mikor fognak ellenőrizni? Most össze kell költöznünk?
- Igen, és....- Raikkonen úgy döntött, hogy minden változást egyszerre fog Eddievel megosztani. - ...szóval Riki azt mondta, hogy a lakáson látszani kell, hogy együtt éltek. Tudod, képek, emlékek, meg minden. Közös hálószoba, de persze aludhattok külön, csak kell egy mutiba. Közös szekrények, meg ilyesmi. Mindent úgy, mintha ez egy igazi házasság lenne. Meg kell jelennetek együtt, és a fényképek, azok nagyon fontosak. - miután Eddie már a szivárvány összes színében játszott, jobbnak látta, ha elillan a helyszínről. 

 

 

X.rész

Eddie a hallottak után a bárban legurított két erős italt, majd Roxanne keresésére indult.
- Gyere velem! - ölelte át a derekát, és elhúzta a társaságtól.
- Mi történt?
- Mosolyogj! Ott repül a kismadár! - húzta magához az ír a lányt, és látszólag boldogan pózolt a fényképezőgépeknek. - Ne vágj ilyen ijedt képet! Muszáj!
- Oké. - húzta széles mosolyra a száját a lány is. - Sajnálom.
- Semmi gond.
A bemutató és a fogadás után visszamentek a hotelbe, ahol a portán egy kicsit zavarban voltak.
- Most nálad kell aludnom? - kérdezte a lány.
- Nem. Majd azt mondjuk, hogy a versenyek előtt a főnököd kérésére egyedül alszol. Hogy semmi ne terelje el a figyelmedet. - Látva Hunt megkönnyebbülését, úgy gondolta, hogy elmondja neki, amit a finntől tudott meg. - Majd ezt a módszert követjük, otthon meg....úgy értem nálam....na mindegy, azt majd kitaláljuk.
Roxanne jól szerepelt mindkét versenyen, de a dobogóra még nem tudott felállni. Mark és Ron elégedettek voltak vele. Monaco után Lisánál vendégeskedett, sokat beszélgettek, és találgatták, hogy mit hoz számukra a jövő. Ron meghívta egy munkaebédre, Eddie pedig telefonon hívta.
- El kell mennem Bostonba.
- Mit csinálsz te arra?
- Van ott egy cégem. Igazgatósági ülés lesz. Hagytam a bőröndöd zsebében egy borítékot, leírtam mindent benne. Elég sok melód lesz a házban, de majd segítenek.
- Kik?
- Az alkalmazottak.
- Komornyikod van? - röhögött fel Roxy.
- Lökött, Robbie nem komornyik. Pár nap és találkozunk, aztán sokat kell beszélnünk még Kanada előtt.
- Kanada? Mi közöm van hozzá? Oda a GP3 nem megy. - lepődött meg a lány.
- Mennem kell. Majd Ron mindent elmesél. Légy jó, és ne felejtsd férjes asszony vagy. - cukkolta.
- Hahaha. Baromi vicces vagy.
Roxy annyira kíváncsi volt arra a borítékra, hogy úgy döntött, hogy egy kicsit megváratja Ront és visszamegy a hotelbe, és belenéz abba a levélbe.
Elég sok mindenről írt Eddie, mellékelte a kulcsokat, egy-két bankkártyát stb. Részletesen leírta, amit az ügyvédjétől tudott meg arról, hogy mire kell figyelniük a látszat házasság során. Roxynak valóban sok dolga lesz az elkövetkezendő napokban, hiszen be kell rendelkeznie az ír házában, úgy mintha valóban örökre ott maradna.
- Jó hogy végre megérkeztél. - morgott Ron Dennis, mikor Roxy közel egy órás késéssel megérkezett az étterembe. - Már majdnem éhen haltam.
- Bocs, feltartott az uram. - nevettek. - Akartam is kérdezni.....miért fogok én Kanadába menni?
- Eddie pletykásabb, mint két öregasszony együtt. - nevetett Ron. - Kaptál egy ajánlatot rajtam keresztül a Lotustól.
- Miért?
- Hogy legyél a grid girljük....mégis mit gondoltál?
- Ez komoly?
- Te nagyon el vagy varázsolva.... - csóválta a fejét a férfi. - Tesztpilótának szerződhetnél.
- Én? - Roxanne álla még mindig a padlón volt. - Alig ültem együlésesben eddig.
- Van egy nagy rajongód a csapatban attól tartok.- mosolygott Dennis.
- Kimi az apám rajongója, én csak....
- Mindegy Roxanne. Ez egy jó lehetőség, hogy fejlődj, hogy többet tanulj. El kellene fogadnod.
- Még meg sem köszöntem. - halkult el Hunt.
- Micsodát? - kérdezte Ron szórakozottan az étlapot tanulmányozva.
- Hogy mennyit segített, nem tudom pontosan, hogy miért....de köszönöm.
- Nincs mit.
- Mi haszna van ebből magának?
- Megnyugodtam. - tette le az étlapot maga elé. - Végre ott vagy, ahol lenned kell. Nekem ennyi elég.
- Nem lenne a menedzserem?
- Megtisztelő, de köszönöm nem.
- Miért?
- Először is már nincs annyi befolyásom, másodszor meg nem a Mclaren pilótája leszel....meg aztán....
- Igen?
- Az igazat megvallva nincs túl jó tapasztalatom a pártfogásolással.
- Lewis? - kérdezte Roxy két korty víz között.
- Igen. Azt hiszem már öreg vagyok ehhez, de ha tudok, ezentúl is segítek neked. Bármikor, bármiben. - tette a kezét a lányéra, majd nekiálltak ebédelni.
Roxanne elindult Bangorba, hogy benépesítse az Irvine villát, vitte magával Lisát is segítségnek. Két nap rendezkedtek, Lisa profi fotókat megszégyenítően montázsolt össze képeket a lányról és újdonsült férjéről. Elégedettek lettek az eredménnyel.
Másnap Roxy kivitte barátnőjét a reptérre, mire hazaért, már Eddie is otthon volt.
- Nem főztél semmit? - cukkolta a lányt.
- Nem. De hamisítottam pár képet. - mutatott Roxy büszkén a kandallópárkányra.
- Kész haszon hogy javítóst vettem el. - viccelődött Eddie, mire Hunt hozzávágta az egyik dísz párnát. - Mit ettél két napig?
- Pizzát rendeltünk. A komornyikod elég hamar elhúzott.

 

 

- Mondtam már, hogy nem komornyik, Robbie egy régi barát, aki sokat segít. - húzta a lányt a konyha felé.
- Rögtön tudtam. Túl jó volt a segge ahhoz, hogy komornyik legyen. - Felpattant a konyhapultra, és Eddie mellett kuktáskodott. Inkább néztek ki úgy, mint apa és lánya, mint férj és feleség. Miközben ők a villa védelmében békésen főzőcskéztek, a nagy világban újabb és újabb események történtek, amelyek mind kapcsolódtak hozzájuk. Az újságírókhoz szép lassan szivárogtak a titkos esküvő részletei, de a valódi okot minden informátor – nem véletlenül Eddie fizette őket – elhallgatta. Svájcban pedig az egyik bankszámla tulajdonosáról nagykorúsítási végzés érkezett.

XI.rész

A rendelkezésükre álló három nap alatt igyekeztek minden dolgot átbeszélni, ami az elkövetkezendő együttéléshez szükségeltetett.
- Végül, és tényleg ez az utolsó.... - kezdett bele Eddie egy újabb szabályba, mire Roxy a szemét forgatta. - ...ezt nem tűröm. - mutatott fel egy elszívott jointot, Hunt felugrott a kanapéról.
- Öööö. - dobta vissza a kukába a bizonyítékot. - Bocs.
- Komolyan beszélek csajszi! Nincs több joint. Pilóta vagy, bármikor ellenőrizhetnek, akár az éjszaka közepén, szóval...felejtsd el, ha nem akarsz visszakerülni.
- Jó, jó, értem. - indult meg Roxy a szobája felé, de a férfi megragadta a karját.
- Ezt ne vedd félvállról! - szólt rá dühösen. - Túl sok ember tartja érted a hátát. Nem sikerül mindent megúszni.
- Értem, de elengednéd a karom? - dörzsölte meg Hunt a fájdalmas részt. - Felfogtam. Makulátlan lakó kell a makulátlan házba. - morogta, miközben eltűnt az ajtó mögött.
- Ez nem rólam szól! - ment utána Eddie, egy kicsit emelt a hangerején. - Amúgy sem tesz jót neked, és igen valóban nem tetszene, ha a tinédzser lányom rábukkanna ezekre, amikor itt van nálam, de többről van szó. Felelősséget vállaltam érted, nem kérek érte semmit cserébe. Biztos vagyok benne, hogy Mark, Kimi, Ron is így éreznek, de a mi bőrünkkel is játszol. Már nem vagy egyedül, de ez felelősséggel is jár.
- Felfogtam, aludhatok végre? - bújt be az ágyba Roxy közönyösen viselkedve.
- Jó éjt.
- Puszi? - rebegtette a szempilláit.
- Pá. - küldött neki messziről egy csókot a férfi, majd miután kiment nagyot sóhajtva tért ő is nyugovóra.
A kanadai verseny előtti hétfőn jelentkeznie kellett a Lotusnál, Eddie nem kísérte el. Ekkorra már mindenki olvasta az ominózus újságokat, így elég nagy feltűnést keltett a lány a gyárban. James Hunt javítóintézetet megjárt, balhés lánya, aki pokolian tehetséges, és most a Forma 1 egykori playboyának felesége. Ez több volt, mint érdekes, így még az is bement ma dolgozni, akinek egyébként szabadnapja lett volna.
- Népszerű vagy! - menetelt mellette a folyosón Kimi.
- Nem vagyok hülye, tudom miről szól ez az egész. - morgott Roxy.
- Lökött vagy! Fiatal vagy, tehetséges, és keveset versenyeztél...ennyi a különleges benned.
- A klotyóban két csaj arról beszélt, hogy Eddie Irvine ágya ma is a mennybe repíti a fehérnépet. Engem egészen idáig. Komolyan! - bizonygatta, mikor látta, hogy Kimi hitetlenkedve csóválja a fejét.
- Csak irigyek, és biztosan csak annyi a dolguk, hogy megterítsenek egy-egy rendezvény előtt, szóval....irigyek.
- Hello. Roxanne bemutatnék néhány embert. - üdvözölte Eric a csapat főnöke. Hunt az elkövetkezendő két órában neveket, arcokat próbált memorizálni. Nem akart megsérteni senkit azzal, hogy még egyszer bemutatkozik neki.
- Én mára végeztem. - ült mellé Raikkonen. -Vacsorázunk?
- Nem tenne jót neked. - lapozott egyet Roxy az előtte heverő füzetben.
- Mit olvasol?
- Ez? A nálatok teljesítendő PR tevékenységeim a hétre. Lefűzve kb. 12 oldal. Utálom. Neked mennyi van?
- Kettő.
- Két füzet?
- Nem. Két oldal. - mosolygott a férfi.
- Váó. Ahhoz kivel kell lefeküdni? - kérdezte, mire a finn fejbe csapta.
- Ne sajnáld már magad ennyire! Gyere enni!
- A rossz nyelvek...- próbált Roxy tiltakozni, de Kimi elkapta a kezét, és úgy szakította ki az asztal mögül.
- Majd elcsitulnak. Úgysem mernek pletykálni, és különben is ki nem szarja le őket. Gyere már! Éhen fogok dögleni.
- Át kell öltöznöm. - mutatott csapat pólójára Hunt.
- Nem kell.
- Így nem megyek sehova.
- Egy tál leves, meg tészta kedvéért nem vágom puccba magam. - morgott a férfi olyan kimisen.
- Hova megyünk? - kiabált utána a lány, de a finn már be is ült az autójába, és kivágta az anyósülés felőli ajtót.
- Hunt! Ha nem ugrassz be rögtön, én itt hagylak a hárpiákra! - bökött fejével a mögöttük leskelődő leginkább női alkalmazottakra.
- Rádumáltál! - dobta be magát Roxanne az ülésre, és mikor a finn csikorgó kerekekkel kifordult a parkolóból, ő a lehúzott ablakból integetett a leskelődőknek.
Az úton keresett egy neki tetsző zenét a rádióban, és teljes hangerőre tekerte. Gondolta Kimi nem bánja, úgysem az a beszélgetős fajta. Elég hosszú útra mentek, a forgalom nem akadályozta őket, és ő élvezte az autókázást.

 

 XII.rész


Úgy nézett ki hogy Kimi is szereti a zúzósabb zenéket, így Papa Roach számaira rázta a fejét Roxyval együtt. Mikor megérkeztek az étterembe, Hunt megelégedéssel nyugtázta, hogy nem valami puccos helyre mentek. A rendelés után kiderült az is, hogy az alacsonyabb kategória az ételek minőségére nem vonatkozott.

  • Neked aztán van étvágyad! - vigyorgott a finn.

  • A kóteres kajához képest nekem minden öt csillagos, ami nem mozog.

  • Hogy vagy?

  • Jól. - válaszolt a lány szórakozottan.

  • De, hogy vagy? - tették fel újra a kérdést.

  • Mondom, jól.

  • Hogy vagy?

  • Nem értem. - nézett rá zavartan a lány.

  • Olyan a válaszod, hogy a hülyének is feltűnik, hogy megszokásból mondod, de tudom, hogy magadban egészen mást mondasz. Én azt a verziót akarom hallani.

  • Őszintén....nem tudom. Minden olyan más. Egy csomó embernek tartozom, pedig nem kértem semmit, maguktól segítettek. Bocs, tudom, te is köztük vagy....

  • Nem, nem. Értem.

  • ….és ez kurva nagy teher. Aztán ott van Eddie. Az ő életét teljesen felborítottam. Mit gondolhat róla a családja, a barátai, meg mindenki más. Mindenkinek nem adhat őszinte magyarázatot. Úgy néznek rám, mint egy csodabogárra, pedig még semmit nem tettem le az asztalra. Megint mások meg azt gondolják rólam, hogy egy pszichiátriai szökevény vagyok. Szóval, igazad van, azt mondom, hogy jól vagyok, de közben ez kicsit sem igaz. Pedig illene jól lennem, hiszen elméletileg úgy alakult az utóbbi pár hónap ahogyan szerettem volna.

  • Na ez legalább őszinte volt. Hogyan tovább?

  • Ezt hogy érted?

  • Úgy értem, nem akarod visszavenni az irányítást az életed felett?

  • Szép lenne....- húzta el a száját a lány.

  • Megteheted.

  • Tudod mit tennék szívem szerint....ha szabad lennék?

  • Ha szabad lennél? - hökkent meg Kimi – Most is az vagy.

  • Ugyan. - legyintett Roxy. - ez is fogság, csak most nincsenek rácsok.

  • Te komolyan így érzed? - ült át mellé a finn. - Nézz rám! - emelte fel a lány állát. - Komolyan beszélsz?

  • Nem. Nem. - húzódott el zavartan Roxy. - Csak sajnálom magam, pedig nincs rá okom. - mosolyodott el szomorúan.

  • Szóval ,mit tennél?

  • Mi? Áh. Semmi. Hülyeség. - fészkelődött Hunt a helyén. - Nem megyünk?

  • Mehetünk.

Az étteremből kifelé észrevettek néhány fényképezőgépet, de úgy gondolták csak néhány járókelő ismerte fel őket. Senki nem ment oda hozzájuk, így tulajdonképpen zavartalanul hagyták maguk mögött a helyet.

A pályára visszatérve Roxyt újra elsodorta tennivalói tömege, Kimi ebéd utáni szunyókálásra lépett le.


XIII.rész


Már besötétedett, mire Roxy végzett a tennivalókkal, érdeklődött Raikkonen után, de azt a választ kapta, hogy újra visszavonult aludni. Roxy felhívta Eddie-t, néhány általános dolgot át kellett vele beszélnie, de nem vette fel az ír. Néhányan elindultak a szállásra, így ő is velük ment.

Kimi felkelt, lezuhanyozott, kávét főzött magának, mikor kopogtattak.

  • Te mennyit alszol egy nap tulajdonképpen? - morogta Irvine, miközben magától értetődően beviharzott a szobába.

  • Mi történt? - a finn teljesen elképedt. - Roxyt keresed?

  • Itt? - nézett rá szemtelenül a másik. - Lenne rá okom?

  • Mi van?

  • Nem értelek. - csóválta meg a fejét az ír, és még mindig olyan „bunyózhatnékom van” nézéssel nézett.

  • Akkor már ketten vagyunk. - nyújtott felé egy bögre kávét Raikkonen. - Fogd rövidre, dolgom vn. Mi a bajod?

  • Ez. - mutatott Irvine a telefonjára. Kimi átvette a készüléket, ahol valamelyik internetes oldalon az ő és Hunt képe virított a mai vendéglőzés alkalmával.

  • Ez hülyeség. - dobta vissza a finn a telefont. - Nem játszod túl a szerepedet? - kérdezte némi gúnnyal a hangjában.

  • Barom. - húzta el a száját az ír. - Nem erről van szó, de ezt akkor sem értem. Minek mondtad, hogy....

  • Hogy mit? - kapta fel a vizet Kimi. - Mi a bajod? Nyögd már ki!

  • Belezúgtál vagy mi? Minek istápolod? Miért nem vetted el te? Minek lökted azt a dumát, hogy neked feleséged van, meg minden? Miért kellett engem ilyen helyzetbe hozni?

  • Azt hiszed, hogy van valami köztünk? Te hülye vagy!

  • Kimi! Nekem ez tök mindegy lenne. Roxy olyan mintha a lányom lenne. Csak nem értem....hja hagyjuk! - állt fel dühösen. - Rá nem gondolsz?

  • Én? - feszült neki most már a finn is. Nem lehetett tudni mitől idegesebb, attól, hogy van valaki aki átlát rajta, vagy attól, hogy olyat feltételeznek, ami nem igaz. Miközben nézte a férfi reakcióját, Eddie is ezen gondolkozott. - Szerintem itt senki nem gondolt rá igazán. - üvöltötte Raikkonen.

  • Ne terelj! Belezúgtál vagy sem, engem nem érdekel, bár a vak is látja, hogy inkább az előbbi.

  • Elég vak lehetsz. Erről nincs szó, de azt a lányt olyan helyzetbe hoztuk, amire nem lett felkészítve.

  • Én sem. - rántotta meg a vállát Irvine. - Nemsokára vége, azt csináltok, amit akartok. A számlával már megvagyunk, még 1-2 hónap, és jöhet a válás.

  • Nem erről volt szó.

  • Nem érdekel. Szerintem abból már nem lesz baj. Nagykorúsították, a számla az övé...ez van. Elegem van a cölibátusból. És amíg én a gatyámban tudom tartani a farkamat, addig te is. Végeztem.

  • Kit érdekel.... Te teljesen félrekombinálsz! Ha nem ismernélek, azt hinném, hogy féltékeny vagy rá!

  • Én? Ne nevettess! Szeretem a jó nőket, Roxy is az lesz, de majd egyszer. Ezt vésd jól az eszedbe! Nem kell a botrány! Sem neki, sem nekem. - azzal Eddie kiviharzott az ajtón. A látszat kedvéért meglátogatta „feleségét” a szálláson, de éjjel kettőkor odébbállt.

    Kimi dühösen ment vissza hajnalban a szállodába, a folyosón belefutott Markba.

  • Érdekes dolgok történnek mostanában, beszélnem kell veled. - kezdte a beszélgetést az ausztrál, de Kimi egyértelműen jelezte felé, hogy mára nem akar senkivel sem kommunikálni. - Hallod? - fogta meg Webber a karját. - Komolyan mondom.

  • Mit akarsz te is? Szállj le rólam! - kiabált Raikkonen, a hangoskodásra kijött a szobából Ron is, és ha még ez nem lett volna elég ekkor lépett ki a liftből Hunt is.

  • Mit keresel te kint ilyenkor? - szidta le suttogva Ron Dennis. - Hajnali fél három.

  • Kikísértem Eddiet, és elszívtam egy cigit. Mi a baj ezzel? A férjem nem? - cukkolta az öreget, de helyette oyolan reakciót kapott a finntől, amire senki nem számított.

  • Remélem kielégítetted, mert nagyon fel volt spannolva! - azzal hátrahagyva az elképedt társaságot jó hangosan becsapta az ajtót maga után.

  • Na menjünk aludni! - terelt mindenkit a szobájába Ron. Mikor Roxy hallotta, hogy már nincs járkálás beszélgetés a folyosón, lábujjhegyen átment Kimi ajtajához. Egy pillanatra gondolkozott, de végül mégiscsak bekopogott.

  • Mi van....már! - kezdte az ordítást Raikkonen, de amikor meglátta, hogy a lány áll az ajtó előtt lehalkította magát.

  • Bemehetek? Beszélgetni. - rebegtette Hunt a pilláit.

  • Fhu. - túrt a hajába a finn. - Késő van. Aludni kellene....

  • Egész nap aludtál. - tolta félre a lány vidáman.   


    1. rész


    • Elmesélhetnéd, hogy mi volt ez az egész! - ült le a lány a legnagyobb nyugalommal az egyik székre. Fáradtnak nézett ki, de még így is elragadó volt. A férfi egy darabig nézte, majd megenyhülve leült vele szemben az ágyra, és rámosolygott.

    • Semmi. Semmi, amit én megértenék. Eddiet általában nem értem. Felelősnek érzi magát érted, és aggódik a jó híredért.

    • Meg egy kicsit a sajátjáért is. - kuncogott a lány.

    • Igen. Azt hiszem. - dőlt hátra fáradtan Kimi.

    • Ennyi?

    • Ennyi nem elég? - emelte fel a fejét a finn. Roxyt erőse emlékeztette Loganre, arra a férfire, akivel a javítóban melegedett össze. A kapcsolat rövid életűnek tűnt, de más volt, mint amit addig a lány megtapasztalt. Az első igazi szerelem volt. Intim kapcsolata volt előtte bőven, de a férfitől kapott először figyelmet, szeretetet, aggodalmat. Talán a felépítésükben való hasonlóság, talán csak Kimi néhány megmozdulása, de a lány oltahatatlan vágyat érzett rá, hogy újra átélje annak a kapcsolatnak néhány boldog percét.

    • Lehetek veled őszinte? - kezdett bele mondandójába. - z évek során megszokta, hogy tartozik magának annyival, hogy hamar tiszta vizet öntsön a pohárba.

    • Persze. - felelt Raikkonen, de még mindig hanyatt feküdt, szemei becsukva.

    • De ugye nem vagy az a sértődős fajta?

    • Miért? Meg akarsz sérteni? - morogta, úgy tűnt mint aki már félig alszik.

    • Nem, csak el akartam mondani, hogy erősen emlékeztetsz valakire, akihez egy csomó jó emlékem fűződik.

    • Ez kedves.

    • És az a valaki nekem nagyon fontos volt. Nem akarok szentimentálisnak tűnni, de örülnék ha újra úgy érezhetném magam valakivel mint veled. Úgy érzem veled ugyanolyan jó lenne a kapcsolatom. Persze nem szerelemre gondolok.

    • Ez megtisztelő.

    • Szóval te is benne lennél?

    • Aha. - a finn már talán az álomvilágból küldte ezt a választ.

    • Igen? - kérdezett vissza a lány. Dühítette, hogy sokkal bonyolultabban fogalmazott, mint szerette volna.

    • Mi igen? - könyökölt fel a férfi.

    • Hallottad te egyáltalán, amit eddig mondtam?

    • Nagyjából. - sütötte le a szemét Kimi, felállt és a bőröndjében kezdett pakolászni. - Ne haragudj de hulla vagyok. Nagyon szeretnék a barátod lenni, már amennyire ez lehetséges ekkora korkülönbséggel, és a pletykák sem tennének jót neked.

    • Neked sem, de én nem igazán erről beszéltem. - Raikkonen kérdő tekintetéből arra következtetett, hogy sokkal egyszerűbb megfogalmazásra van itt szükség. - Arról lenne szó, hogy téged meg tudnálak kívánni.

    • Tessék? - kerekedtek ki a férfi szemei.

    • Úgy gondoltam, hogy megosztom veled, hogy le akarok feküdni veled. Ha egyszer te is így érzel, akkor ne baszd el az idődet felesleges tépelődéssel. Nem vagyok beléd szerelmes, azt tudom, és te sem leszel, ezt is tudom. Feleséged van, bár tudd, hogy azt pletykálják rólatok, hogy már nem is vagytok együtt. Nekem ez a része aztán tök mindegy, a te dolgod. Sokkal idősebb vagy nálam, de még mindig nem annyira mint Eddie. - kuncogott. - Ezeket leszámítva kinézek magunkból egy-két oltári menetet. - csapott a térdére, mint aki végzett a beszámolóval. Felállt, az ajtóhoz ment, és elbúcsúzott. Raikkonen elképedt ábrázattal nézett utána, ereje sem maradt köszönni.

    Másnap reggel Roxy ült a Lotusba, Raikkonen valami allergiás nyavalyával kimentette magát. Hunt felszabadultabb volt, mint valaha. A BBC forgatási engedélyt kapott erre a napra, így ők állandóan a boxban voltak, belehallgathattak a csapatrádióba is. Eddie Jordan úgy érezte magát, mint akit az Isten örökbe fogadott, jókat derült a lány és az osztrák mérnök Hans Warman kommunikációján.

    • Hansi mondj édes valami izgatót nekem! - duruzsolta Hunt a rádión, a boxban ülők legnagyobb örömére.

    • Defektünk van. - válaszolt az osztrák egykedvűen.

    • Hú, ettől elmentem édes. - nyögött Roxy, mire Warman is vigyorogni kezdett, de hamar összeszedte magát.

    • Hé! Fogjátok vissza magatokat! - emelte fel a hangját Bullier, de ő is két röhögés között játszotta meg a felháborodott csapatfőnököt.

    Roxy eredményei jók voltak, nem volt az élmezőnyben, de nem sokkal maradt el Romaintől. Estére a feje zsibbadt a sok tudnivalótól. Mindent meg akart tudni, meg akart jegyezni, nem akarta, hogy ne legyen nyoma ennek az óriási lehetőségnek. Warman meg is dolgoztatta, akárhányszor a lány felállt, mert azt hitte, hogy végeztek arra a napra visszahívta.

    • Ezt még nézd át! - tolta elé Hans a laptopot.

    • Nem. Ennyi. Nincs több használható agysejtem. Betelt a memória Hansi. - ellenkezett a lány.

    • Nézz a monitorra legalább! - erőlködött az osztrák. - Mit látsz? - kérdezte mikor Hunt végre egy kicsit közelebb hajolt.

    • Azt hogy 20 óra 49 van.

    • Menj a …. - nevetett az osztrák is. Elpakoltak és visszamentek a szállodába.

      XV.rész

      Eltelt a kanadai nagydíj, aztán az összes többi. Roxy most, hogy a kertben üldögélt nyugodtan átgondolhatta az előző évét. Lisa csendesen olvasgatott mellette, nagyjából sejtette, hogy hol járnak barátnője gondolatai.

      • Azért – kezdett bele Hunt – tudod te nem vagy semmi. Párizs! Hogy fogunk dumálni.

      • Ez a 21. század Roxy.

      • Tudom, persze, de nem voltam soha az a telómókus. Face to face szeretem intézni az ügyeimet.

      • Jaj majd meglátogatsz, jövök én is. Jövőre úgyis egész évben utazgatsz, csak útba ejtesz engem is néha.

      • Örülök ám neked. Melód van, pénzed van....

      • Ronnak az utolsó részletet is visszafizettem. Ez hihetetlen jó érzés. - dőlt hátra a lány a fűben. - Felfogtad? Szabadok vgyunk. Nincs több ezt nem szabad, azt nem szabad. Nincs kóter... -sóhajtott nagyot.

      • És már én is nagykorú vagyok. Végleg, nem csak a házasság miatt.

      • És elvált is vagy. - egészítette ki Lisa. - Milyen érzés?

      • Jó. Bár őszintén hiányzik Eddie. - kuncogott a lány. - Nem is értem, hogyan írhttam annak idején azt a Hurrikánba.

      • Hogy kevertek? - nevetett a másik lány is. - Én sem.

      • Eljön velem a FIA Gálára.

      • Ez kedves. De miért nem a másikkal mész?

      • Milyen másikkal?

      • A finnel

      • Lökött.

      • Miért? Igazak voltak a pletykák. Külön élnek. Akkor?

      • Amióta elmondtam neki, hogy nem lenne kifogásom néhány alapos kefélés ellen, a színét sem láttam.

      • Na ne!!! - nevetett fel Lisa. - Meg kell tanulnod nőcisen fogalmazni.

      • Igen, tudom. Eddie is ezt mondta. - nevetett Roxy is, és hasra fordult. Könyökére támaszkodva a távolba nézett. - Tudod...

      • Hm? - fordult meg Lisa is.

      • Úgy megváltozott a világ. És most nem csak arra értem, hogy kikerültem a javítóból, újra versenyzem, férjhez mentem, aztán elváltam persze.... - újra kuncogtak – hanem

      • No?

      • Mindenki akivel az elmúlt évben találkoztam....Ron, Eddie, Kimi, Mark stb. eddig is részei voltak a gondolataimnak, de valahogy egész másként. Érted?

      • Eddie szeretőből apa lett, Ron cserbenhagyó szemétládából megmentő. Így gondolod?

      • Igen. - helyeselt Hunt. - Na! - guggolt fel. - Ha el akarjuk érni azt a fránya párizsi gépet, induljunk!

      • Várj! Még ezt akartam. - Lisa alány elé tett egy Forma 1-es magazint. - Aláírod?

      • Te hülye vagy! - nevetett Hunt.

      • Légyszi. Be akarok vágódni a sznob franciák között.

      • Hát ezzel tutira be fogsz. - röhögtek fel mindketten, mialatt Roxy dedikálta az újságot barátnőjének.

      • És kérnék még valamit!

      • Feleségül ne vegyelek? - nézett morcosan barátnőjére Hunt.

      • Pasizz be végre!

      • Azon vagyok! - nevetett a lány. - Csak eltűnt a herceg.

      • Meglesz tuti. Mindig is tudtam, hogy Logan lesz a befutó. - kuncogott. - Jó fej volt, és szeretett téged.

      • Na jó. Még ne igyunk előre....elbaszom, mint az ingyen szexet Raikkonennel és ő is elszökik tőlem.

      • Hát a stílusodon csiszolj édes! - nevetgélve, csacsogva mentek a házig. Nem vették észre hogy az előbb dedikált magazin a fűben maradt. Lapjait a szél forgatta.


        ujsag.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 123287
Hónap: 458
Nap: 9