Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hurrikán 1 - 9

2011.11.05

 2. rész

 

Adrian Perez harmincas évei elején járó, kigyúrt, tetovált, szolidnak egyáltalán nem mondható fiatalember volt. Volt egy felesége, néhány barátnője, és egy gyönyörű háza szülővárosában, Barcelonában. Huntot körülbelül két éve kapta maga mellé, és szinte azonnal jó barátok lettek. Sok időt töltöttek együtt a pályán kívül is, ismerte a lány összes titkát, és a nem éppen szokványos múltját. Neki sem volt könnyű gyerekkora, így teljesen megértette Roxy viselkedését. Talán ő volt ezzel az egyetlen. Nehezen lépkedett mankójával a boxutcában, mire a home-hoz ért, teljesen kifáradt, nagy nyögéssel esett bele az egyik hátsó udvaron felállított kempingszékbe.
- Adrian! Végre! - kiáltott fel barátn
ője.
- Meg fogsz ölni! - lihegett. - Mi a kínod már megint?
- Hiányoztál, ez nem elég?
- Önz
ő dög vagy, de imádlak. - adott két puszit a lánynak. - Hello, Kimi! Nem is láttalak. Mi járatban? Visszatérsz?
- Hello. - fogott vele kezet a finn, a lánynak egy kis mosoly kísértében biccentett. - Csak Sebihez jöttem.
- Be kell járnunk a pályát! - szólt közbe Roxanne. Ki nem állhatta, ha nem vele foglalkoznak.
- És ezt mégis, hogyan képzeled? - emelte fel begipszelt lábát a spanyol.
- Nyugi! Szereztem neked egy járm
űvet. - vigyorgott, miközben eltűnt egy sor gumi mögött. Széles vigyorral a száján egy kerekesszéket tolt maga előtt. - Full extrás.
- Jézusom! Ki alól loptad ki? - kiáltott fel a spanyol rémülten.
- Hülye! Kölcsönbe kaptam. Ez meg az enyém. - emelt fel büszkén egy pár görkorcsolyát, amit rögtön fel is húzott. - Na, kész! Mehetünk! - Mire Adrián arcán egy sunyi vigyor jelent meg. - Mi az?
- Elemózsia nélkül nem megyünk.
- Oké. Mit kérsz?
- Fagyit. - válaszolt, mint egy kiéhezett kisgyerek, miközben mankóival mutatta az utat a Morvan csapat irányába. Tudvalev
ő, hogy az ő szponzoruk többnyire egy híres jégkrémgyártó cég, így mindig el voltak látva fagyival. Mikor Hunt odatolta barátját, a hűtőből dobálni kezdte a férfi ölébe a jégkrémeket. - Áá. Hé! Lefagy a tököm! - szólt rá.
- Több ország gyászba borulna. - gúnyolódott Roxanne. - Ennyi elég?
- Aha. De még kell innivaló is. - miután a lány mérgesen nézett rá, magyarázkodni kezdett. - Beteg ember vagyok.
- Jól van, kapsz egy-két Red Bullt, aztán most már menjünk. Charlie a csokigyárból nem mutatott semmi érdekeset. T
őled akarom hallani a tutit a pályáról! - magyarázott, miközben kiürítette a Red Bull hűtőjét is.
- Hé! Hunt! - szóltak rá a szerel
ők dühösen. - Mit képzelsz!
- Jól van na! Beteggel vagyok! - mutatott mérnökére. Majd sebesen illantak el a környékr
ől. A pályán már komoly munkába fogtak, többször átvették a kritikus részeket, majd egy hűvösebb helyen letelepedtek.
- Na mesélj! Mi a gond? - kezdett bele Adrián.
- Mi lenne?
- Ne szédíts Roxy-bébi! Ismerlek, mint a tenyeremet! Mi a bajod?
- Semmi. Menjünk! - komorult el a lány, de a spanyol visszarántotta maga mellé.
- Én is láttam az újságot! Szard le!
- Ez néhányszor sikerül is, hidd el! De csak néha! Megint a régi nóta. - sóhajtott.
- Semmit nem teszel ellene. Mit vártál? Ezerszer kértelek, nem csak én hanem nagyapád, és keresztapád is, hogy húzd meg magad. Ha egy kicsit elfelejtik, hogy ki vagy, majd foglalkoznak az eredményeiddel is. Amit Monzában csináltál az gyönyör
ű volt, de őszintén gondold végig, mi volt utána. Két órával a győzelmed után már nekimentél Garciának és belekötöttél két FIA ellenőrbe. Persze, hogy ezzel vannak elfoglalva, és nem azzal, hogy tizenhat helyet javítva nyertél meg egy futamot.
- Soha nem leszek Roxanne Hunt az autóversenyz
ő, hanem Roxanne Hunt a sanyarú sorsú bajkeverő. Nem adom meg nekik azt az örömet, hogy...
- Hogy, micsoda? Roxy! Figyelj rám! Ami történt veled, az a múlt! Amíg te nem felejted el,
ők sem fogják!
- Amíg
ők nem felejtik el, én sem tudom. Felejtsd el, ha tudod, hogy az apád halála után a rokonok úgy dobáltak egymás között, mint egy gumilabdát! Vagy azt hogy az anyád egy drogos prosti volt, és te egy jól bejáratott kurváról kaptad a neved! Vagy azt, hogy csak azért szültek meg, hogy a híres apádról minél több lóvét leakasszanak!
- Tudom, bébi, tudom. - vigasztalta Adrian. - Ezeket mind el kell felejtened! Mint ahogy a nevel
őintézetet is! Csak így tudod ezt feldolgozni.
- Igazságtalanul raktak be, ráadásul pont akkor, mikor végre megismertem a nagyapámat! - gy
űltek könnyek a szemében. - Igazságtalan volt! - dünnyögte.
- Tudom. - simogatta meg a fejét a spanyol.
- Jól van, menjünk tovább!
- Oké.
- Adrian! Ne haragudj, hogy ide rángattalak. Rajtad kívül nekem itt nincs senki, akiben...
- De lenne. Csak ne láss mindenkiben ellenséget! Adj nekik egy kis esélyt! Henry meghalt, de rajta kívül még lehet itt barátod, csak ne üldözz el mindenkit magad mell
ől!
- A fiúkat szeretem. - rántotta meg a vállát Roxanne.
-
Ők szerelők, és most nem rájuk gondoltam. Pilóták! Rájuk van szükséged! A pályán mindenképpen. - kiabált utána Adrian, de Hunt már jóval előrébb gurult. - Gyere vissza és told ezt a vacakot! Hallod?

3. rész

 

A Spencer Team jól szerepelt a teszteken, végig az első hatban végeztek. Hunt csapattársa Garcia dühösen várta a lányt a folyosón.
- Megint megel
őztél sárga zászlónál! - horkant rá.
- Meg is foglak. - reagált Roxanne.
- Menj Charliehoz, majd neki magyarázkodj!
- Unom már Charliet meg a hülye zászlóit. - morgott Hunt.
- Ha tetszik, ha nem ezek a szabályok. - gurult mellé Adrian. Miel
őtt a lány újra szólhatott volna, leintette. - Tudom, mi a véleményed, de ez van. Vagy betartod, vagy az egész vagyonodat erre fogod befizetni. A főnök baromi dühös már így is, fogd vissza magad!
- De a lassú autó is a verseny része. Mit ér az egész ha a fél mez
őny elenged? Nézd meg Vettelt! Neki van a leggyorsabb autója, jó ha három négy kocsival van versenyben, mert a többi el kell, hogy engedje egy lekörözésnél.
- De eléjük kell kerülni valahogy, nem?
- Ja! Az id
őmérőn, aztán soha többet. - húzta el Hunt a száját. - Ezt imádtam Berlinben....
- Elég legyen! - kiáltott rá a spanyol. - Ezt a témát el
ő ne hozd!
- Na!
- Eszednél vagy? - suttogott Adrian. - Ezt el
ő ne hozd még egyszer!
- Jól van, csak... - harapta el Roxanne a mondat végét, mert észrevette, hogy Hamiltonék ülnek az egyik padon Rosberggel el
őttük. - Megyek Charliehoz.
Charlie Whiting a Nemzetközi Automobil-szövetség versenyigazgatója jól ismerte Huntot, szinte kivétel nélkül minden versenyen, teszten, id
őmérőn és szabadedzésen el kellett, hogy beszélgessen a fiatal lánnyal. Tehetségesnek tartotta, de úgy érezte, hogy nem itt lenne a helye. Habár Roxanne-re soha nem tudták rábizonyítani, de alapos volt a gyanúja, hogy benne volt a hírhedt berlini utcai gyorsulási versenyben, amelynek során két tizenéves fiatal súlyosan megsérült. Évekkel ezelőtt az öreg Hunt nem kímélte a családi vagyont, és unokájának a legjobb ügyvédeket fizette meg. Roxanne akkor került ki a nevelőintézetből, már nagykorú volt, végzetes következménye lett volna, ha a lány bűnössége bizonyítást nyer. Ami leginkább Charliet zavarta, az az volt, hogy Roxy fittyet hányva a szabályokra a saját versenyét futotta minden alkalommal. Ha ő elhatározta, hogy nem veszi figyelembe a zászlós jelzéseket, akkor akár meg is fenyegethették a licensze elvesztésével, akkor sem volt hajlandó változtatni. Ez nem csak, hogy veszélyes volt, hanem követőkre is talált a fiatal pilóták körében. Az érvei logikusnak mondhatók is lettek volna, de Whiting álláspontja – miszerint a szabályok csökkentése anarchiához vezetne – nem engedte, hogy a lány érvényt tudjon szerezni az újítási kísérleteinek.
- A szabályok azért vannak, hogy ne történjen soha többé végzetes baleset. - magyarázta a férfi ezredszerre.
- Tudom, tudom, és megértem, de...
- Nincs de! Hallottad a véleményemet! - csapott az asztalra Charlie.
- De az egy nagy rakás szar! - kiabált Hunt, miközben
ő is az asztalra csapott.

- Mit képzelsz?
- Ne is haragudj, de ezek elavult szar szabályok! Mi lesz a következ
ő? Rózsaszínű zászló? - ordított Hunt, miközben az ajtó előtt egyre több ember hallgatózott. - Minden ökörségre kitaláltok valami szabályt! Megölitek a versenyeket! Már így is olyan unalmasak, hogy....
- Mi van itt? Mi ez az ordibálás? - rontott be az ajtón Todt és Ecclestone. - Kivel vitázik maga itt, egy haverjával? - nézett rá Todt megvet
ően.
- Van egy kis nézeteltérésünk, de... - próbálta Whiting menteni a helyzetet.
- Még el sem kezd
ődött az idény, de magával már megint gondok vannak. - kezdett bele Ecclestone is. - Ez nem a londoni vándorcirkusz kisasszony. Itt vagy betartja a szabályokat, vagy jobb ha továbbáll. Húsz évesen nem kegyed körül forog a világ.
- Basszátok meg! - viharzott ki Hunt az ajtón faképnél hagyva a társaságot.
- Ez megengedhetetlen! - dühöngött Todt. - Milyen stílus ez?
- Nem könny
ű neki. - állt Charlie a lány oldalára. - Nem könnyű természet, és túl forrófejű.
- Ki adott ennek licenszt?
- Megnyerte a Forma 3000-es sorozatot.
- Ez így akkor is elfogadhatatlan.
- Tudom, tudom. Beszélni kell a f
őnökével. Adam az. Majd én elintézem. - nézett ki az ablakon Charlie.
Amit Adam Spencer kapott védencéért, azt nem tette zsebre. Szinte megfenyegették, hogy még az els
ő futam előtt keressen másik pilótát, különben nem lesznek elnézőek velük szemben. Ez lefordítva annyit jelentett, hogy a legkisebb szabálytalanságot sem fogják tolerálni, és a legmagasabb büntetést fogják alkalmazni a csapattal, pláne a pilótával szemben. Mikor Barcelonában véget értek a tesztek még nem tudta, mi tévő legyen. Egy héttel később útban az imolai pályára, felhívta régi barátját, hogy tanácsot kérjen tőle.
- Eddie, nagy szarban vagyok. - volt az üdvözl
ő mondata.
- Mi a baj? Tudok segíteni?
- Remélem. Meg kell gy
őzni ezt a kis hülyét, hogy viselkedjen, mert soha nem lesz belőle semmi.
- Hadd találjam ki! Roxanne. Mit csinált már megint? - sóhajtott nagyot Irvine.
- Eddig sem volt könny
ű eset, de úgy néz ki idén még több gond lesz vele. Ami a legrosszabb, hogy most már figyelnek is rá. Todt és Whiting minden lépéséről tudnak. Bernie meg...
- Neki mi köze mindehhez? Ez nem a Forma 1.
- Felröppentek a hírek, hogy Roxy lehetne a Toro Rosso tesztpilótája. Esetleg. Még semmi nem tuti, de...na mindegy. Azóta Bernie úgy néz rá, mint gyújtogató a vizes szalmára. Kirázza a hideg, ha belegondol, hogy Hunt a Forma 1 közelébe kerül. Segíts nekem barátom, mert id
ő előtt kicsinál ez a kis csaj!
- Rúgd ki! - Morgott bele az ír a telefonba.
- Vicces vagy!
- Komolyan mondom. Ha nem tudod kezelni, ha többet árt, mint használ...
- Most ne üzleti szemmel nézd! Egyáltalán hogy mondhatsz ilyet? Te kezeled a vagyonát! Jóban vagy a nagyapjával.
- És akkor mi van? Nem vagyunk jóban, csak engem kért meg, mert jobb híján nem vállalta senki. Tisztelem az öreget, ezért nem utasítottam vissza, de már megbántam. Mindenki azt hiszi, hogy befektetési tanácsadó vagyok. A csaj meg szórja a pénzt két kézzel. Az agyamra megy! Felel
őtlen fruska! - hergelte fel magát Eddie egyre jobban.
- Csak annyit kérek, hogy gyere át Imolába, és beszélj vele! Ha ez sem használ...
- Ne csináld ezt Adam!
- Kérlek. Csak próbáld meg! Az én kedvemért!
- Utállak. - fújt egy nagyot. - De csak a te kedvedért. Pénteken találkozunk.
- Örök hálám.
Egy kicsit jobb kedvvel ment a csapat boxa felé. Hunt persze még nem volt sehol, szokása szerint késik. Adrian már nyakig a munkában, a szerel
ők is tudták, mi a dolguk. Adam is belevetette magát a felkészülésbe, mikor Berger és Horner megkocogtatta a vállát.
- Hello. Hát ti?
- Volt egy kis szabadid
őnk, és gondoltuk, kijövünk nosztalgiázni. - üdvözölték.
- Ez szép. Örülök. Kár, hogy Bahrein elmaradt.
- Igen, így a GP 2 ázsiai sorozat eléggé lecsökkent. Valószín
űleg ti nyertek itt is, mint eddig. Hunttal ütős kis csapat vagytok együtt, aztán irány a GP2, ott majd sűrűbben találkozunk. - ült fel az íróasztalra Berger. Olyan volt, mint egy lelkes gyerek.
- Addig még van két hónap. - válaszolt az öreg szomorúan.
- Isztambul. Imádom azt a helyet. - lelkesedett Horner is, mire a másik kett
ő csodálkozva nézett rá. - Na jó, tavaly nem volt a kedvencem. - röhögtek, hiszen mindenki emlékezik a tavalyi török futamra, ahol a Red Bull két pilótája kiütötte egymást.
- F
őnök, bocs, hogy zavarok! - lépett mellé Charles, akit Roxy a „karót nyelt angolnak” szokott nevezni.
- Mi a gond?
- Minden pilóta a helyén van a fotózásra, de Roxanne nincs, és nem veszi fel a telefonját. - Spencer reakciója csak egy nagy sóhaj volt.
- Adrian! Tudsz valamit a barátn
ődről, fiam? - kiáltott át a spanyolhoz.
- Nem, de biztosan itt lesz.
- Remélem.
- Itt vagyok már, bocs! Adjatok egy rohadt sapkát! - érkezett meg loholva Hunt. Az öreg nagy lendülettel fordult meg, hogy letolja, de elakadt a szava. Roxanne gyönyör
ű szőke haja apró tincsekben be volt fonva, a fonatokat pedig egy cannabis alakot ábrázoló kendővel fogta hátra. Az erős smink és a szakadt öltözék már említést sem érdemelt. Adam döbbent arcát látva, rögtön magyarázattal is szolgált.
- Bocs, Bob Marley emlékkoncert volt Firenze mellett. Hajtottam, mint a meszes, csak nagy volt a forgalom. Már megyek is! - kerülte ki a vendégeket.
- Állj! - kiáltott rá Adam. - Marihuana van a fejeden.
- Majd teszek rá egy sapkát, nincs másik kend
őm, főnök. Ezt a pólót most vetted fel? - fordult Adrian felé, aki csak bólintott, mert nem értette a kérdést. Hunt egy mozdulattal lehúzta róla a csapat pólót, majd rohant a fotósok felé. Útközben felöltözött, majd felugrott Garcia mellé, kis híján lerántva az egész hátsó sort.
- Ebb
ől a képből, mi nem kérünk. - morgott az öreg és visszafordult Bergerékhez. - A jövő GP2 ázsiai széria bajnokát láthattuk. - tárta szét a karját. - Irvine! Siess, mert megüt a guta!

4. rész


A pénteki nap még csak az edzésekr
ől szólt, Eddie a pitwalk mellől nézte a boxban folyó munkát. Látta, hogy Roxanne unatkozik, és tudta, hogy mit jelent ez. Nem sok jót! A lány, amikor meglátta intett neki, majd visszafordult Adrianhoz.
- Roxy! Beszédem van veled! - lépett mellé Adam. - Gyere be az irodába!
- Rohanok. - morgott a lány, miközben megindult az ajtó felé, de Adrian visszarántotta.
- Ne pofázz neki vissza, jó?
- Jó, jó.
Néhány perc múlva hangos veszekedés hangjai sz
űrődtek ki az említett helyiség felől, mire a szerelők aggódva néztek a spanyolra.
- Nyugi! Majd lesz valahogy. Csak ezt a hétvégét kell kibírniuk, aztán májusig csitu van. - biztatta
őket, de saját magát sem sikerült meggyőzni.
Hunt miután végzett f
őnökével hangosan szitkozódva a parkoló felé vette az irányt. Két órával később új frizurával tért vissza. A hajfonat erdő eltűnt, helyét vállig érő egyenes szőke korona vette át. Duzzogva nézte magát a pihenője tükrében.
- Mi a baj? Nekem tetszik. - ölelte át hátulról Adrian.
- Ha meg mégsem jönne be, még mindig ott a nejed és a barátn
őid, azoké tuti jobb. - vágott vissza Roxanne.
- Ez most mi volt?
- Semmi bocs. - fordult meg a lány, és a férfire nézett.
- Ez mióta téma nálunk? - értetlenkedett a spanyol. - Van valami?
- Nem, nincs, bocs, csak az öreg felhúzta az agyamat.
- Biztos, mert ezt nem szoktam meg t
őled? Még soha nem beszéltél így! - ragadta meg a karját. - Mondd el ha gond van!
- Nincs semmi. Nem tudom, mi ütött belém, csak...elegem van. Megint mindent elrontok.
- Féltékeny vagy?
- Nem.
- Ígértünk valamit egymásnak?
- Nem. Adrian, ne hozz ki ebb
ől ennyit! Csak vissza akartam vágni valamivel.
- Pont ezzel?
- Ne beszéljünk már ennyit err
ől! Régebben jobban nyugtatgattál. - simult a férfihoz.
- Most nem lehet. - lépett hátra, de jól esett neki, hogy a lány nem hagyta magát lerázni. Újra szorosan hozzásimult, és megcsókolta. - Neked nyelv piercinged van? Mióta?
- Tetszik? - nyújtotta ki Hunt a nyelvét.
- Egy halálfej. - nevetett fel a spanyol. - Mi más? Nagyon tetszik. Izgató, ahogy a nyelvemhez ér. - suttogta Hunt szájába.
- Máshol nem akarod kipróbálni? - kacérkodott Roxanne.
- A falnak megyek t
őled. Néha olyan vagy, mint egy elkényeztetett, durcás kislány, máskor meg, mint, aki.... - nekidöntötte a lányt a falnak, és hozzápréselte magát. Néhány percig vadul csókolóztak, de valaki hangosan megköszörülte a torkát.
- Hmm. Miel
őtt még belemelegedtek, beszélnék veled. - szólalt meg Irvine az ajtónak támaszkodva. - Addig hívd fel a feleséged! - nézett Adrianra.
- Kurva vicces vagy, Eddie! - morgott a férfi, de végül is elhagyta a szobát.
Miután kettesben maradtak, egy ideig csend telepedett közéjük, amit végül – szokás szerint - Roxanne tört meg.
- Minek jöttél ide? Hirtelen érdekelni kezdett mi van velem?
- Nem. Adam kérte, hogy beszéljek azzal a csökönyös fejeddel, miel
őtt tönkre vágod az egész élete munkáját.
- Ezt
ő mondta?
- Nem, de te is kitalálhatnád. A legmeghatározóbb emberek árgus szemekkel figyelik a csapatot, és alig várják, hogy belekössenek valamibe. Téged ismerve, nem kell sokáig várniuk. Balhés csapat nem kell az elitbe, ezt tudhatnád már! - Irvineról sütött, hogy mindenhol szívesebben lenne, csak nem ott, ahol éppen van.
- Jó elmondtad, mehetsz csajozni!
- Megyek is, ne félj!
- Mikor adod vissza nagyapámnak a pénzemet?
- Mi van? - Eddie miel
őtt idejött megfogadta magának, hogy nem hagyja, hogy a lány kihozza a sodrából, de ez soha nem jött össze neki. - Miről beszélsz?
- A vak is látja, hogy ez csak ny
űg neked! Add vissza, és végeztél!
- Úgy mondod, mintha elloptam volna. Több van nekem, mint neked!
- Akkor?
- Nagyapád nem akar ezzel foglalkozni, te meg egy év alatt a valagára vernél az egész Hunt-örökségnek. Tisztelem nagyapádat, így elvállaltam, ennyi. Majd öt év múlva megkapod.
- Elegem van bel
őle, hogy ha bármire pénzt akarok költeni, neked kell rimánkodni. - kiabált rá Roxanne.
- Nekem meg bel
őled van elegem! Lenne jobb dolgom is, mint egy agyonkényeztetett kislánnyal bajlódni!
- Nem vagyok kislány!

- Ha pasizni kell, akkor tényleg nem. - gúnyolódott az ír. - Mióta keversz a mérnököddel? Mi van Andrettivel?
- Mi lenne? Jól megvan a világ másik végén.
- Miközben te meg f
űvel-fával csalod. Vannak még?
- Nehogy már te oktass ki! Szép lenne! Örülj annak, hogy megúsztad valami nemi nyavalya nélkül! Most már élvezd az édes nyugdíjaskort!
- Tudod Hunt! Nincs neked semmi olyan gondod, amit ne tudnék két jól irányzott pofonnal megoldani!
- T
őlem, mehet! Általában szeretem a vad szexet is! Csak bírd a tempót! - gúnyolódott a lány.
- Élveznéd, mi? - vágta a képébe Irvine búcsúzóul, majd inkább rácsapta az ajtót.
Eddienek sikerült úgy felhúznia magát, hogy szokásával ellentétben azonnal rágyújtott, amint kiért a friss leveg
őre. Mélyen beleszívott a cigarettába, és végiggondolta, ami az elmúlt pár percben elhangzott. Hirtelen elszégyellte magát, azon, amiket mondott. Tisztában volt vele, hogy milyen érzéseket táplált iránta Roxanne, ő pedig visszaélt a helyzettel. Hónapok óta próbálta elhessegetni magától azokat a gondolatokat, amelyekben nőként gondolt rá. Roxy gyönyörű volt, okos és rendkívül vonzó, ha nem 30 évvel fiatalabb lenne, minden további nélkül ráhajtana.
- Hülye vagy Irvine! Szedd össze magad! - taposta el idegesen a csikket.

5.rész


Roxanne idegesen járkált a boxban fel-alá, miközben a fiúk az utolsó simításokat végezték a kocsiján.
- Ma még egy-két dolgot ki kellene próbálnunk! - lépett mellé Adrian a telemetriát tanulmányozva.
- Bizony. - kacsintott rá Hunt, amin jót nevettek.
- Minden rendben?
- Nem, de majd valahogy csak megvigasztalódok. - rántotta meg a vállát Roxanne.
- Mondtam már, hogy verd ki a fejedb
ől! - súgta neki a spanyol. - Harminc évvel idősebb nálad Roxy!
- Csak huszonhéttel.
- Jó, az azért nem elhanyagolható tény.
- Azért vannak erre példák. A tököm tele van, az egyik öreg, a másik n
ős....
- Roxy! Ha nem ismernélek, még bevenném ezt a dumát. Van neked, aki imád téged, korban is hozzád illik, és megérti, hogy mivel jár a melód.
- Marco-t imádom, de...

- ...de nem Eddie Irvine-nak hívják. - húzta el a száját Adrian. - Azért vigyázz, mert mostanában nem csinálsz nagy titkot ezekből a dolgokból ,és ha lebuksz, véged.
- Amúgy pedig Marco is félrekavar, úgyhogy csak kussoljon!
- Én nem erre gondoltam.
- Ja! Hanem magadra! Téged nem sodorlak veszélybe! Ennyire már ismerhetnél.
- Jól van, csak emlékeztettelek! Kivel jössz este a buliba?
- Hát, van egy fickó, akivel Firenzében találkoztam....
őt hívtam el. - kacsintott Roxy.
- Akkor a ma este ugrott?
- Kidobom id
őben, ne félj! - simogatta meg a férfi karját.
- Szóval a kettes sorszámot kaptam? - biggyesztette le az ajkát Adrian. - Kiestem a kosárból. - viccel
ődött.
- Fogd vissza magad! - vágta fejbe Hunt. - Gyere! Meló van!
A nap hátralév
ő részében mindenki a legmagasabb fokozatba kapcsolt. Annyira el voltak foglalva a munkával, hogy az öreg Spencer kétszer is járt a boxban, de nem is emlékeztek rá. Adam pedig megelégedéssel nyugtázta, hogy a csapata nyugodt és profi körülmények között készül a holnapi időmérőre és az első futamra. Igaz csak kedden lesz a születésnapja, de tudta, hogy a csapat ma este fogja megköszönteni az esti party-n. Habár titokban készülődtek, azért az nagyon feltűnő volt, hogy mindenki a lelkére kötötte, hogy – szokásával ellentétben – jelenjen meg. Végül az egyik szerelőt faggatta ki, arról, hogy mire is számítson. A nagy meglepetésről azonban még ő is hallgatott.
Roxanne nem volt túl jó lelki állapotban, amit a nap folyamán nem mutatott, talán csak Adrian sejtette. Most, hogy egymaga volt, és a bulira készül
ődött, erőt vett rajta az elkeseredés. Sötétebbnél, sötétebb gondolatok jutottak eszébe. Folyton azon rágódott, hogy Eddie vajon egyedül jön-e az ünnepségre, és hogy jön-e egyáltalán. Mivel Adam az egyik legjobb barátja, így biztosra vehette, hogy tiszteletét teszi közöttük. A hosszú ideig tartó zuhanyzás ellenére olyan mély letargiába esett, hogy felhívta Marco-t.
- Szia kicsim. Mi újság?
- Megyek a f
őnök bulijára, csak gondoltam beszélhetnénk.
- Baj van? Olyan szomorú a hangod!
- Levágattam a hajamat.
- Tudom, nincs egy órája, hogy láttam a neten. Tetszik. A raszta is tetszett.

- Az nem raszta volt.
- Tudom, tudom. Mi van? Olyan furcsa a hangod.
- Semmi, csak hiányzol.
- Tudod, hogy te is nekem. Befejezed a futamot, bajnok leszel, és jössz hozzám. Két hónap együtt! Már nagyon várom. Az agyadra fogok menni. - nevetett a fiú.
- Vagy én a tiédre! - nevetett szomorúan Roxanne.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Félreléptél igaz?
- Szeretlek Marco.
- Én is téged. Majd megbeszéljük, ha itt leszel velem, oké?
- Rendben. Most megyek. Puszi.
Andretti miután letette a telefont újra átolvasta a híreket a neten. Roxannenek már évek óta volt pár rajongói oldala, ahol szinte naprakész információkat lehetett róla olvasni. Itt „tudósítottak” a firenzei kiruccanásról, és az új frizurájáról is. Körülbelül fél éve voltak együtt, és habár mostanában ritkábban találkoztak, úgy érezték, hogy ez a kapcsolat más, mint a többi. Egyikük sem volt mintapéldány, mindegyiküknek voltak sötét foltjai, de szerették egymást, ragaszkodtak egymáshoz. Nem ígértek egymásnak semmit, de voltak bizonyos szabályok, amiket el
őre tisztáztak. A megcsalás ezekben nem volt benne, hiszen mindketten felfokozott életet éltek, és ez benne volt a pakliban. Az erre vonatkozó egyetlen megállapodás az volt, hogy egy románc sem kerülhet napvilágra, és nem kerülhet emiatt sem ő sem Roxy a második helyre. Egy ilyen paktum ebben a világban – ahol egymást érik a partyk és a gazdag, elegáns partnerek – ez nem volt szokatlan. Az autósport világában ezek a dolgok így működtek. Mindketten ebbe a világba születtek bele, a szüleik is így éltek, nekik ez olyan természetes volt, mint hogy reggel felkelnek és izotóniás vizet kortyolgatnak egész nap.
„Küldj át egy képet magadról, imádom az új sérót! Várlak.” küldte el SMS-ben, ezzel jelezve, hogy részér
ől minden oké, és nem vette magára a megcsalást.
Hunt eközben már elindult a buli helyszínére, az egyik közeli étterembe. Az öreg kedvenc el
őadója Joss Stone volt, akitől megtanultak egy számot a fiúkkal. Ez lesz a meglepetés, így Roxy a rossz kedve ellenére, ma még szórakoztatni fog. Igyekezte összeszedni magát, ami addig sikerült is, amíg be nem lépett a zsúfolásig megtelt terembe. Arról fogalma sem volt, hogy nem csak a csapat, hanem néhány híres ember is jelen lesz a foma-1 világából. Bergerre és Hornerre számított, hiszen ők egész nap itt voltak, de hogy az öreg többi barátja is eljött arra nem is mert gondolni. Látott néhány pilótát is, akik jelenlétét tényleg nem tudta, hova tenni, de nem volt idő ezzel foglalkozni. Eljött az ő idejük, felmentek a színpadra, és a felkonferálás után belecsaptak a húrokba. Adam láthatóan meghatódott a csapat – Roxy, Clara a PR-os, és néhány szerelő – figyelmességén. A lánynak nagyon jó hangja volt, így a közönség lelkesen tapsolta végig a számot, csak egy ember nem örült, az Eddie volt. A szám végén felköszöntötték Spencert, majd Hunt néhány kedves szó után, belekiabált a mikrofonba.
- Most pedig hallgassátok meg eredetiben az el
őbbi dalt, és még néhányat! Hölgyeim és Uraim a színpadon Joss Stone!
Ez minden jelenlév
őnek váratlan fordulat volt, hiszen ezt a fordulatot Roxy senkivel nem osztotta meg. A hangulat fokozódott, a zenére táncolni és tapsolni kezdtek, mindenki jól érezte magát, kivéve két embert. Az egyik már a teraszon üldögélt, a másik éppen arra tartott, hogy a sok boldog embert hátrahagyva átadja magát a szomorúságnak.


6.rész

 

A teraszon meglepően hűvös volt, de talált egy zakót, azt magára terítette. Csendben nézte a fekete eget, élvezte a hűvös levegőt az arcán, észre sem vette, hogy valaki csak őt nézi. Hangos csörgéssel rezegni kezdett a kabát zsebe, mire Roxanne ijedten rázkódott össze. A következő pillanatban egy kéz a zakó zsebében már a telefon után kutatott.
- Hagyd csak magadon! Nehogy megfázz! - szólt rá Eddie lágy hangon.
- A tiéd? - kérdezte Hunt, miközben már vetk
őzni kezdett.
- Ha igen, akkor inkább megbetegszel ebben a zimában?
- Inkább bemegyek. - indult meg szomorúan az ajtó felé, Irvine karon ragadta.
- Meddig akarod ezt még folytatni? - kérdezte halkan.
- Semeddig, azért megyek be.
- Tudom, hogy mi a bajod, de nem tudok rajta segíteni. Próbáljunk meg túllépni rajta!
- Túl vagy átlépni? - nézett rá Hunt szúrós szemekkel.
- Mit akarsz elérni? Hogy megutáljuk egymást? Akkor könnyebb lesz? Ha ez segít, akkor én benne vagyok, de kétlem, hogy ez megoldaná a problémánkat!
- Ez csak az én problémám, ha jól látom. - gúnyolódott, miközben próbált kiszabadulni az er
ős szorításból.
- Nem látsz te semmit! - engedte el a lányt, és gondterhelten visszaült a helyére. Szemmel láthatóan túl volt már néhány italon, talán emiatt kezdett beszélni err
ől a témáról, ha józan lett volna, soha nem kezd bele. - Ugyanaz van velem is, mint veled. De nem fogom nevetségessé tenni magam.
- Merthogy én röhejes vagyok.
- Nem te. Én lennék az, ha húsz éves csajjal szaladgálnék. Ennek nincs és nem is lenne jöv
ője. Fejezzük be, mielőtt elkezdenénk!
- Jó, rendben. Légy boldog az idióta, hazug álomvilágodban! - kapta fel Hunt újra a vizet.
- Gyerek vagy még! - emelte újra az ír a szájához a poharat, amit Roxanne egy jól irányzott pofonnal kivert a kezéb
ől, és a földön ezer darabra tört. Eddie nem szólt hozzá, de a szemeivel jóformán megölte.
- Ha még egyszer gyereknek, vagy kislánynak nevezel....kaphatsz még egyet! - sziszegte Hunt a képébe, majd faképnél hagyta.
Roxanne egyenesen a szállodába ment, világvége hangulattal várta Adriant, aki nem sokkal kés
őbb meg is jelent. A lány szó nélkül berántotta az ajtón és nekiesett.
- Hova lett a firenzei mókus? - nézett körbe az leveg
ő után kapkodva.

- Lemondtam. - vetkőztette tovább a lány.
- Állj már meg egy kicsit! Történt valami, amir
ől tudnom kellene? - tolta el magától a spanyol.
- Eddie is szeret, de nem akar nevetségessé válni. Felpofoztam. Azt hiszem meg akart ütni, de mégsem tette.
- Szóval jó napod volt. - mosolygott Adrian. - És most kell a jó öreg Perez, hogy levezesd a feszkót?
- Te nem vagy öreg, Eddie az, de te nem. - rontott neki a lány újra, de most már a férfi sem állt ellen.
- Jól van, megkapod, amire vágysz. - kapta az ölébe és lefektette az ágyra. - Te mindig megkapod, amit akarsz, igaz?
- Sok a duma. - szólt rá Hunt idegesen. - Soha nem kapom meg, amit akarok. De már megszoktam. - csókolta meg a férfit újra és újra. - Kivéve téged. Ezt szeretem benned. - kerekedett fölé. - De nem panaszkodhatsz te sem.
- Nem is szoktam. - vigyorgott Adrian, és élvezte, hogy Roxanne kihasználja. Ezt soha senkinek nem t
űrné, de a lányt imádta a maga módján. Megértette a dühét, hiszen ő is jól tudta, milyen fájdalmas a viszonzatlan szerelem. Tíz éve tudta, de elfogadni ő sem volt képes a helyzetét.
Kora reggel rezegni kezdett egy telefon a földön, Adrian érte nyúlt, becsukott szemmel szólt bele.
- Ki vagy? Hagyjál aludni!
- Perez? - hallotta az öreg Hunt hangját, amit
ől egy szempillantás alatt felébredt.
- Mr. Hunt! Elnézést. - dadogta.
- Hogy került hozzád Roxy telefonja?
- Összecseréltük véletlenül. - hazudott gyorsan.
- Na fiam, akkor kapsz egy percet, hogy visszacseréld! Az unokám hívjon fel, de a gyorsabbikból! - bontott vonalat id
ősebb James Hunt.
Adrian gyorsan ébresztgetni kezdte a mellette fekv
ő lányt.
- Hagyjál! Alig aludtam még valamit!
- Nagyapád kéri, hogy hívd fel azonnal! - rázta meg enyhén Roxy vállát. - Lebuktunk! - idegeskedett.
- Mi van? - ült fel kómás fejjel Hunt az ágyban.
- Hívd fel! - szólt rá újra a spanyol, miközben már a pólóját vette fel. - Én elhúztam.
- Romantikus reggelek, mint mindig. - morgott Roxanne.
- Sajnálom, ez van. Te választottad. - válaszolt ingerülten Perez, majd kilépett az ajtón.
Hunt kelletlenül nyúlt a telefon után.
- Papa! Szia.
- Hello. Ma fontos versenyed lesz nem biztos, hogy a mérnököddel az ágyadban kellene kezdened a napot. - üdvözölte id
ősebb Hunt, aki ugyan nagyon ritkán szólt bele unokája életébe, de ezt most nem tudta megállni.
- Jó jó. Mi újság? - húzta szét a függönyöket, miközben nagyapja belekezdett a szokásos mondandójába, miszerint a csapatból folyamatosan zaklatják, hogy nevelje meg, és neki semmi kedve sincs Imolába utazni, így ezt most telefonon keresztül teszi meg. Unokájának nem volt ismeretlen a téma, és miközben hallgatta nagyapját, kinyitotta az ablakot, majd rágyújtott. Az öreg James Hunt szinte soha nem tette ki a lábát az angliai birtokról. Jól megvolt a több ezer hektáron a gazdasággal, legfeljebb csak egy-egy marha vásár kedvéért indult útnak.
- Szóval ennyit akartam mondani.
- Rendben. Igyekszem papa!
- Eddie tényleg ott van?
- Igen, gondolom valaki rám uszította. - Erre nagyapja nagyot sóhajtott a vonal végén. Jól tudta, hogy mi a helyzet a lány és Irvine között. Ami azt illeti
ő azt is előbb észrevette, hogy ez az érzés tulajdonképpen kölcsönös, de nagyon örült neki, hogy az ír „használta a józan eszét” - ahogy ő fogalmazott.
- Ez a gond?
- Miért? - tetette Roxy az értetlent. Err
ől a témáról, és tulajdonképpen az érzelmi életéről nem nagyon szoktak beszélni, vagy csak felületesen.
- Jó mindegy, nem vagy már gyerek. De vigyázz magadra kérlek. Nekem már csak te vagy. - búcsúzott James.
- Jól van, légy jó.
- Futam után hazajössz vagy mész egyb
ől Andrettihez?
- Hazamegyek, de még nem tudom, hogy meddig maradok.
- Akkor várlak. - vidult fel nagyapja. - Szia.
Roxanne lezuhanyozott, és még volt annyi ideje, hogy átnézze a leveleit, valamint a közösségi oldalakat. Itt talált néhány képet párja, valamint Tony Kanaan és Pizzonia tegnap esti mulatozásáról. A fiúk Vegasban jártak valami Playboy partyn, ahol a mulatozásaikat az egyik brazil meg is örökítette, majd feltette az oldalra. Roxanne ahelyett, hogy mérges vagy sértett lett volna a képek láttán, csak elmosolyogta magát. Marco félreérthetetlen helyzetekben enyelgett néhány lánnyal.
- Törlesztettél, édes? - motyogta maga elé. - Idióta. - csukta le a laptopot, és útnak indult a pályára.

7.rész

A pályára érve meglep
ődve látta, hogy a tegnapi parti jeles vendégei mind maradtak az időmérőre és talán a futamra is.
- Nincs ezeknek jobb dolguk? - bökött a fejével a f
őleg Red Bull-os és Toro Rosso-s vendégek felé.
- Miért zavarnak? - kérdezte Adrian. -
Ők az új szponzorok az európai futamokra legalábbis.
- Óriási, és akkor most már minden versenyünkön itt fognak henyélni? - morgott tovább, miközben készül
ődni kezdett.
- Baj van?
- Nem, nincs. Minden rendben, csak ideges vagyok.
- Te?
- Nem akarom az öreget leégetni a barátai el
őtt. Tegnap volt a szülinapja, és most még ezek is. Ki nem állhatom, ha....
- Ha tehetségesnek kiáltanak ki? Ugyan már! Roxanne. - legyintett Adrian. - Szedd össze magad! Ezt még nem hallottam t
őled!
- Ha beülök az autóba már semmi bajom nem lesz. - küldött mérnöke felé egy biztató pillantást.
-
Ő nincs itt, ha ez zavar. - fordult vissza a laptopja felé Perez.
- Kicsoda?
- Hát
ő. - Roxanne megértette végre a célzást, és miután ezt megtudta, valóban egy kicsit nyugodtabb lett.
Igaza volt azzal kapcsolatban, hogy az autóban majd megnyugszik. Onnantól kezdve, hogy megkezdte az id
őmérőn a köreit már csak a munkára koncentrált. Két napig semmi nem tudta kizökkenteni, megtett minden tőle telhetőt. A szombati napon még csak a negyedik lett, de vasárnap ő állhatott a dobogó legfelső fokára. Abban a pár órában, amíg ünnepelt és őt ünnepelték minden gondját elfelejtette. Újabb bajnoki címet szerzett, ugyan ez nem volt egy teljes bajnokság, csak egy erőpróba, de tudta jól, hogy ebben is rengeteg munka van. Semmi nem állt útjában, hogy májusban megkezdje a GP2-es idényét, és harcba szálljon ezért a bajnoki címért is.
- Ms. Hunt! Gratulálok! Ez szép volt! - gratulált utolsóként Dietrich Matesitz a Red Bull tulajdonosa. - Mit csinál jöv
ő héten? Lesz nálam egy kis ünnepség. - kacsintott az osztrák.
- Ööö. Köszönöm, de Amerikában leszek hosszabb ideig.
- De ugye nem akarja elhagyni a vén kontinenst, már ami a versenyzést illeti? - szólt közbe Franz Tost a Toro Rosso csapatf
őnöke.
- Nem, nem. Csak látogatóba megyek. - vette el
ő hivatalos mosolyát Hunt.
- Rendben. Roxanne! - vonta félre Tost a lányt. - Szeretném nem hivatalosan megkeresni a menedzsmentjét.
- Nekem nincs menedzserem, ha csak nagyapám nem számít annak.
Ő és Adam szokták intézni az ügyeimet.
- Én úgy hallottam, hogy Irvine. - értetlenkedett a férfi.
- Ezt ki mondta? - horkant fel Hunt.
- Semmi gond. Akkor megkeresem a papát, úgyis régen beszéltem vele. Még mindig a birtokon él, és utálja az embereket? - próbálta oldani a feszültséget az osztrák, nem tudta nem észrevenni, hogy Roxanne kedve elromlott.
- Igen, valahogyan így. - nevetett megkönnyebbülten, hálás volt a gyors téma váltásért.
- Jó, akkor ez lesz, elmegyek hozzá. Maga mikor lesz otthon?
- Én már nem lakom papánál, de a hét elején meglátogatom.
- Jó, a száma megvan Adamnél. Keresni fogom. Egyébként hol lakik? - sétáltak vissza a többiekhez, akik Spencerrel és a csapat tagjaival ünnepeltek.
- Mikor hol. - rántotta meg Roxy a vállát. - New Yorkban és Miamiban vagyok, ha nagyobb szünetek vannak. Európában meg Monacoban és Londonban leginkább.
- Ejha! Lakásokat gy
űjt? - viccelődött Tost. - Az izgalmas lehet.
- Igen, pláne ha nem találom a kedvenc cip
őmet. - nevetett Roxanne.
A bárpultnál Hunt néhány szerel
ővel és örök barátjával Guiseppével, a csapat szakácsával és felszolgálójával tervezgették az elkövetkezendő két hónap eseményeit.
- Mit kezdesz magaddal ennyi ideig Roxy-bébi? - kérdezte t
őle az olasz nagy hanggal.
- Még nem tudom, de biztos, hogy április elején megyünk Ibizára bulizni.
- Az jó.
- Biza. Antonio! Te mit csinálsz majd? - kiáltott át a pult végében helyet foglaló mérnöknek.
- Elválok. - válaszolt az mogorván.
- Áu. Gyere inkább Ibizára te is! Az sokkal olcsóbb! - Kiáltotta válaszként, mire nagy nevetés támadt, és a férfi is jobb kedvre derült. - Giuseppe! Te nem válsz el az asszonytól?
- Miért válnék el drágaságom?
- Mert akkor elvehetnél engem!
- Mert? - kérdezett vissza a férfi, de már fulladozott a nevetést
ől.
- Tudsz f
őzni, rossz ember nem lehetsz. - kacsintott Hunt, mire újabb röhögésben törtek ki a csapattal.
Sötétedésig beszélgettek, a fiatalok táncoltak is, aztán egy id
ő után oszlani kezdett a tömeg, és mindenki nyugovóra tért a hotelben.
- Én holnap korán hazahúzok, majd Isztambulban találkozunk. - búcsúzott t
őle Adrian.
- Rendben, légy jó! - ölelte meg Roxanne.
- Te is légy jó szépségem! - úgy váltak el, mint két barát. Ezt a helyzetet mindig is jól tudták kezelni, ezért nem volt köztük soha összezördülés.
Hunt néhány napot nagyapjánál töltött, ahol régi nagy szenvedélyének a lovaglásnak hódolhatott. Kiskorában imádta meg a lovakat, mindig cowboy akart lenni, ennek megfelel
ően rengeteg kalapot is gyűjtött. Később, úgy tizenhárom évesen tért át a lóerőkre, aztán jött az a szerencsétlen esemény, ami úgy nézett ki, hogy nemcsak a karrierjét, hanem az egész életét tönkretette.


8.rész


Roxanne Hunt egy átmulatott éjszakán fogant egy párizsi hotel lakosztályában, amit az 1976-os forma 1-es világbajnok pilóta, James Hunt bérelt. Vendége egy gyönyör
ű hölgy volt, akit aznap ismert meg a bárban. A férfi szerelmet és szenvedélyt akart, a nő egy újabb jól fizető vendéget. Egy éjszakás kaland volt, semmi más. Talán James lepődött meg a legjobban, mikor a nő hat hónappal később pénzt követelve beállított hozzá. Kidobta volna, de egy terhes nővel még ő sem tehette ezt meg. Francis Merrcien pénzt ugyan nem, de hajlékot kapott. Két nappal később világossá vált a férfi számára, hogy a nő súlyos drogfüggő, így gondoskodott a kezeléséről. Mikor a kislány három héttel a kiírt időpont előtt megszületett azonnal tudni lehetett, hogy elvonási tünetekkel fog küzdeni. Hunt kérésére az apasági vizsgálatot is elvégezték, aminek eredménye szerint valóban tőle fogant a gyerek. Talán már önmagában ez is sokkolóan hatott a férfire, de látni azt, hogy a lánya ugyanazt a kínt éli meg az inkubátorban, mint egy felnőtt, akitől megvonják az adagját, teljesen kikészítette. Az elvonási tünetek megszűnése több héten keresztül tartott, addig a férfi el sem mozdult az inkubátor mellől.
- James, fiam, legyen eszed! - könyörgött neki az apja minden nap, mikor hazament, hogy egyen valamit és átöltözzön. - Semmit nem tudsz err
ől a nőről. Ez egy prosti.
- De a gyerekr
ől tudom, hogy az enyém! - vágott vissza minden egyes alkalommal.
- Gondolkodj már! Ezek a gyerekek soha nem lesznek egészségesek! - hozott ki apja a szobából egy könyvet. - Nézd meg! Itt van! Fejl
ődési viselkedési, magatartási zavarok. Alacsony intelligencia. - Hunt idegesen kapta ki az öreg kezéből a könyvet.
- Hagyd abba!
Ő az én gyerekem, még akkor is ha örök életében fogyatékos marad!
- Mit akarsz csinálni?
- Felnevelni. Az anyja erre képtelen, a szülés óta felé sem nézett. Elt
űnt.
- Haza akarod hozni? - képedt el id
ősebb Hunt.
- Ne aggódj! Hazaviszem magamhoz. Ha nem vagy kíváncsi az unokádra, akkor nem kell látnod! - csapta be az ajtót maga után.
Mire a kis Roxanne Gilien Huntot kiengedték a kórházból már hivatalosan is James Hunt gyermeke és egyetlen örököse volt. Anyja pont erre játszott, miután a férfi elismerte az apaság tényét, rögtön jelentkezett nála, hogy újabb összeget követeljen. Hunt egy ideig fizetett, majd a bíróságon megvonatta a n
őtől a szülői felügyeleti jogot. Egyedül harcolt, apja és a tágabb család elfordultak tőle, felelőtlennek tartották. Francist a lánya soha nem érdekelte, csak a tartásdíjért látogatott el hozzájuk, majd néhány hétre esetleg hónapra eltűnt. Folytatta korábbi életét. Roxanne úgy négy éves lehetett, mikor a nő túladagolásban meghalt egy londoni hotelben. James időközben kibékült az apjával, és amíg ő a BBC tudósítójaként dolgozott, az öreg vigyázott a lányra.
Ezekb
ől az időkből vannak Roxy első emlékei, amik halványak ugyan, de melegséggel töltik el minden alkalommal, mikor eszébe jutnak. Apjának voltak nehéz időszakai, amikor az alkohollal és a gyógyszerekkel küzdött, de lányáért úgy érezte le kell tudni győzni démonjait, hiszen apja is betegeskedett, pedig másra nem igen számíthatott.
Két évvel kés
őbb – talán a sors fintoraként – akkor kapott James Hunt végzetes infarktust wimbledoni házában, mikor már végre azt hitte, hogy sínen van az élete. Egy éve volt mentes mindenféle szenvedélytől, felhagyott a kommentátori munkával, hogy többet tudjon már iskolás lányával foglalkozni. Apja még lábadozott az agyvérzésből, jól haladt a rehabilitációval, de James bátyjának felesége úgy döntött, hogy ő jobban el tudja látni a kislány felügyeletét, mint egy beteg öreg ember. Ekkor kezdődött Roxanne életének legkeményebb fejezete. Hamar kiderült, hogy Roxanne Gilien Hunt nevelése embert próbáló feladat. Öt év alatt közel tíz apai és – időközben előkerült - anyai rokon érezte magát alkalmasnak erre, de Roxy mindegyiknek bebizonyította ennek ellenkezőjét. Mikor tizenegy évesen autófeltörésekkel és utcai verekedésekkel töltötte az idejét, idősebb James Hunt úgy látta jónak, ha pert indít a gyermek felügyeleti jogáért. A gyereket bárki szívesen visszaadta volna, de a vele járó örökséget soha. Ekkor az öreg Hunt – aki addigra szinte teljesen felépült a stroke-ból – újabb pert indított Roxanne vagyonának kezeléséért. A két év alatt Roxanne viselkedése csak romlott, és megismerkedett a drogokkal is, így mikor az öreg Hunt végre hivatalosan is unokája gyámja lett, a kislányt egy öt hetes elvonón kellett hagynia.
Mikor Roxanne végre megérkezett oda, ahova mindig is tartoznia kellett volna, végérvényesen elvesztette a bizalmát az emberekben. Nagyapja végtelen türelemmel és szeretettel „kezelte” Roxy-t, így végül sikerült normális mederbe terelnie. A lovaglás mellett belevágott az autóportba, és azonnal világossá tette mindenki számára, hogy van keresnivalója ebben a furcsa világban. A sikerek jót tettek neki, habár mindig voltak, akik szkeptikusan nézték tevékenységét. Sokszor érezte úgy, hogy bármit tesz a skarlátbet
ű ott díszeleg a homlokán, de nagyapja védő szárnyai mindig segítettek neki. Egészen addig a napig, míg a lány a tizenhatodik születésnapján be nem törte néhány autó szélvédőjét, és fel nem dúlt barátaival egy kisboltot. Azonnal eljárást kezdtek ellene, és mikor barátai őt tették meg bűnbaknak, javítóintézetbe került, ahol közel két évig vendégeskedett. Az ítélet ugyan csak tíz hónapra szólt, de súlyos kihágásai és verekedései miatt újabb és újabb eljárások indultak ellene.
„Szabadulása” után egy új fejezet kezd
ődött az életében, amely nem tarthatott sokáig. Akkor ismerkedett meg Henry Surtees-el, aki sajnálatos fiatalon bekövetkezett haláláig majdnem másfél éven át lelki társa volt. Igaz jellemüket tekintve tűz és víz voltak, de mégis mint a mágnes két ellenkező pólusa, kitartottak jóban-rosszban. Henryre ráfért egy kis pezsgés – ahogy az öreg Hunt fogalmazott – Roxanne pedig csak jót tanulhatott a fiútól. Mindig széles de szomorú mosollyal az arcán emlékezik Roxy erre az időre.

 

9. rész

 

Roxanne már majdnem egy hete vendégeskedett nagyapjánál, amit barátja nehezen viselt.
- Elárulnád mikor teszed tiszteletedet nálam? Nem err
ől volt szó Roxy! - Marco ingerültebb volt a telefonban a megszokottnál.
- Nyugi, holnapután indulok. Régen láttam papát, és...
- Nem kell a rizsa!
- Higgadj már le! - szólt rá erélyesen a fiúra.
- Higgadj le te! Soha nem azt teszed, amiben megegyezünk! Már tele van veled a búrám!
- Találd fel magad! Ne nyávogj, mint egy kislány!
- Tudod, mit? Ne is gyere! Befejeztem veled!
- Jó. Rendben. - tette le a telefont Hunt. - Bunkó. - morogta maga elé.
- Mi a helyzet? Megint türelmetlen a szépfiú? - mosolygott az öreg Hunt.
- Ez egy hülye. Nem fogok úgy ugrálni, ahogy
ő akarja. - folytatta a csomagolást.
- Maradj, ha akarsz! Nekem is nagyon hiányoztál, persze ez nem kényszer!
- Nem tudom, mit tegyek. Szívem szerint mennék, de akkor úgy érzi, hogy megint
ő győzött.
- Itt nem kell taktikázni kicsim! Ha menni akarsz, menjél, ha meg úgy érzi, hát legyen boldog! - simogatta meg az arcát nagyapja. - Majdnem elfelejtettem, Franz rád vár!
- Ki?
- Franz Tost. Tudod, a Toro Rosso mostani f
őnöke.
- Ja ja. Beugrott, oké.
Lementek a lépcs
őn, üdvözölték az osztrákot, aki rögtön bele is fogott a mondandójába.
- Azért jöttem, hogy felajánljak egy tesztpilóta állás nálunk. Roxanne azt mondta, hogy veled kell tárgyalnom....
- Inkább ezt Eddievel kellene megbeszélned. - vágott közbe az öreg, mire unokája félrenyelt.
- Miért pont vele?

- A szerződés részelteivel mindig ő foglalkozik. Most mi a bajod? - válaszolt.
- Az agyamra megy. Nem nagy ördöngösség, ezt te is meg tudnád csinálni.
- Ha tehenekr
ől meg lovakról lenne szó biztosan. Mit értek én az autóversenyzéshez? Majdnem tíz éve ki sem tettem a lábam innen, csak ha vásárra mentem. Nem is ismerem ezt a világot.
- Akkor hadd döntsek én, már húsz vagyok, a pénzemet ugyan nem kezelhetem, de csak kinézitek bel
őlem, hogy egy szerződést megkössek.
- Nem arról van szó, hogy kinézem-e vagy sem, egyszer
űen úgy látom jobbnak ha van melletted valaki.
- Miért pont az ír?
- Valami gond van köztetek? - szólt közbe az osztrák.
- Nem semmi. - hallgatott el a lány. - Engem érdekelne a dolog, de tudnom kellene pontosan, mire gondoltatok. Nem akarok bazári bajom leni, aki csak a PR-ban vesz részt.
- Ezt én sem gondoltam. Ebben a mappában benne van minden. Olvassa át, és néhány hét múlva beszéljünk! Ha kell átküldök Eddienek is bel
őle.
- Inkább még ne, el
őbb én akarom megnézni. Ha tetszik, majd felhívom. - állt fel Roxanne.
- Rendben. - ugrott talpra nagyapja is. - Akkor ezzel meg is lennénk. Megnézed az új ménesemet?
- Naná. Ezer éve nem láttalak, ilyen könnyen nem szabadulsz! - nevetve mentek ki a birtokra, Roxy pedig belemélyedt az ajánlat részleteinek tanulmányozásába.
Kés
ő este volt, mire nagyapja visszajött. Megvacsoráztak, és végül a lány közölte, hogy másnap délben elindul Miamiba.
- De siet
ős lett hirtelen. - morgott magának az öreg Hunt. Tartott attól, hogy unkája első útja Irvine-hoz fog vezetni. Nem nézte jó szemmel, hogy Roxanne egy jóval idősebb férfibe lett szerelmes, pláne egy olyanba, akinek a nők terén túl nagy volt a híre. Féltette a lányt a csalódástól, de nem tehetett ellene semmit.
Roxanne a repül
őn még egyszer gondosan átolvasta a papírokat, majd taxival az ír lakásához vitette magát.
- Hello. Hát te? - Eddie a döbbenetét nem tudta leplezni.
- Szia. - nézett rá elragadó, de szomorú mosolyával Roxy. - Zavarlak?
- Nem, dehogy. - nézett a háta mögé zavartan a férfi, majd szélesre tárta az ajtót. - Gyere be!
- Eddie! Kész az ebéd szívem! - kiabálta ki egy n
ői hang a konyhából. - Ki az? - nézett ki, majd Roxanne meggyőződhetett tökéletes alakjáról. Az egész nő szó szerint tökéletes volt, igazi nő, Roxanne úgy érezte magát mellette, mint a rút kiskacsa. Szakadt, koptatott farmerben, fekete ujjatlan topban, balettcipőben iszonyú nevetségesnek látta magát. A nő haja, sminkje, ruhája, minden mozdulata tíz pontot kapott volna bárkinél, míg ő alig súrolta az ötöt. - Hello. Hilary Morgan. - nyújtott kezet.
- Roxanne Hunt. - morogta. - Szóval nem zavarok, csak ezt hoztam. - fordult vissza Eddie felé.
- Nem zavarsz. - vágott közbe a n
ő. - Terítek neked is.
- Nem kell, köszönöm, már várnak. - próbált udvarias lenni, ami igazán nem esett nehezére, valami miatt Hilary szimpatikus volt neki.
- Ugyan már. Annyi id
őd biztos van. - kacagott a nő. - Eddietől sok jót hallottam rólad.
- Igen?

- Ez most nem fontos. - köhintett az érintett és elvette a lánytól a mappát.
- Jaj, Eddie. Nem te mondtad, hogy milyen büszke vagy rá? - ölelte át Hilary párját.
- Én most megyek. - araszolt Roxanne az ajtó felé zavarában, az ír beletemetkezett inkább a mappába,
ő is zavarban volt.
- Eddie, marasztald már te is! - súgta Morgan kisasszony a férfi felé.
- Hil- bébi, ha mennie kell.... - nézett rá a n
őre szelíden. - Biztos randija van, és még el kell készülnie. - nézett végig Hunt szerelésén szórakozottan. Ezzel végképp megsemmisítette a lányt. Roxanne zavarában majdnem átesett a küszöbön, miután becsukták utána az ajtót lerohant a lépcsőn, és faképnél hagyva a taxist, gyalog indult útnak. A sofőr idegesen dudálni kezdett, mire észbe kapott, és végül beszállt a kocsiba. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 148360
Hónap: 2977
Nap: 80