Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hurrikán 26 - 30

2011.11.05

 26.rész

 

- Mit akarsz? - tudta Roxy, hogy cseppet bunkó volt, de szívesebben lett volna már túl ezen a beszélgetésen. A tapasztalat azt mutatta, hogy az Eddievel folytatott diskurzusok a végén számára megalázó helyzetet szültek.
- Bemehetnénk a szobádba?
- Nem.
- Nem akarok itt a folyosón... - nem fejezte be a mondatot az ír, csak várt.
- Mit? Veszekedni? Nincs bel
őle még eleged? - pökhendiskedett Hunt.
- Nem veszekedni jöttem. Egyszer
űen csak szeretnék elmondani valamit. - mikor a lány még mindig nem mozdult, türelmetlenül szól rá. - Roxy! Itt a falnak is füle van.
- Akkor menj innen. - vonta meg a vállát a lány, és bement a szobájába, de Eddie orra el
őtt becsukta az ajtót.
A férfi egy darabig várt, remélve, hogy ez csak vicc, de egy kis id
ő múlva kénytelen volt kopogtatni, mert bentről semmiféle hangulatváltozásra nem számíthatott. Hosszas kopácsolás után Hunt feltépte az ajtót, majd a gallérjánál fogva berángatta az írt.
- Na, most már bent vagy, úgyhogy kuss legyen! - továbbra sem bírt megnyugodni, jobbnak látta, ha elmegy zuhanyozni. Tudta, hogy most a férfi egyetlen szavától a plafonon lenne.
Körülbelül fél órára volt szüksége ahhoz, hogy lecsillapodjon, egy fokkal nyugodtabban állt a férfi elé.
- Mit akarsz? De ne legyen köze sem hozzánk, sem a pénzhez! Ne csesszél le semmi miatt, mert abból már elegem van! Ne akard nekem megmondani... - Eddie a szájára tapasztotta a kezét.
- Befognád egy kicsit? Azért jöttem, hogy... - tipródni kezdett. A szoba másik végében lév
ő fotelba telepedett, és egy nagy sóhaj után belekezdett mondandójába. - Későn fekszem, korán kelek. A kávémat szeretem egyedül meginni reggelente, és az újságot elsőként akarom olvasni. Utálom a rendetlenséget, és azt ha a barátnőm hív fel először. Én kezdeményezek mindenben, nem szeretem, ha valamire nemet mondok, azt nem veszik figyelembe. Utálom, ha női holmik hevernek szerteszét, és amit nagyon, nagyon gyűlölök, az ha a dolgaimat kisajátítják. - Roxanne tátott szájal nézett Irvinera. - Dióhéjban ennyi. Tudod ezt vállalni? Még mindig szerelmes vagy belém?
- Ezt most miért mondtad el?
- Válaszolj légyszíves! - suttogta. - Ha velem akarsz lenni, ezekre kell, hogy számíts. Rengeteg rigolyám van, tudvalev
ő 30 évvel régebb óta gyűjtögetem őket, mint te. - mosolygott.
- Mi ütött beléd? Mi változott két óra óta? Miért?
- Roxy. - állt fel, és odalépett a lányhoz, egészen közel. - Tudod, hogy szeretlek, ez nem titok. Tulajdonképpen már szinte senki el
őtt nem az. - nevetett fel keserűen. - Talán a korom miatt, talán miattad, de félek.
- Te? - kiáltott fel Hunt meglepetésében.
- Igen. De még nem válaszoltál. Szeretsz, vagy az el
őbbi monológom eléggé kiábrándító volt?
- Te nem tudsz engem kiábrándítani. - fonta kezeit a férfi nyaka köré.
- Még mindig nem mondtad.
- Szeretlek, de ezt úgyis tudod, ezt mindenki tudja. - csókolta meg röviden a férfit.
- Ez nem elég. - húzta magához szorosan Irvine, majd egy hosszabb, szenvedélyesebb csók következett. Mindketten megkönnyebbülve, egy nagy tehert
ől szabadulva, de mégis bizalmatlanul léptek bele ebbe a régóta áhított kapcsolatba. Sokáig kényeztették egymást, egyikük sem bírt még ki ennyi időt beszéd nélkül. Az ágyban egymás karjaiban feküdtek, mikor Roxanne boldog arccal fordult Eddie felé.
- Ez titkos, ugye?
- Baj? Egy darabig, jó lenne. Persze nem mindenki el
őtt, csak a média előtt.
- Arra gondoltam, hogy – bár tudom, hogy csak ön kezdeményezhet Mr. Irvine – elmehetnénk a futam után New Yorkba.
- Miért pont oda?
- Mert ott a kutya sem ismer minket, és amúgy is van egy kis dolgom.
- Jó rendben. Legyen! - mosolyogva puszilta meg Roxy homlokát, majd nevetve folytatta. - Ennyit a rigolyáimról.
- A változatosság gyönyörködtet. - fordult felé nevetve Hunt is.
- Te vagy gyönyör
ű! - nézett rá olyan szerelmesen Eddie, hogy Roxy rögtön elolvadt. - Szeretlek.
- Én is téged. - Újabb csókokban forrtak össze.
Roxanne korán reggel hangos dörömbölésre ébredt, kinyújtotta karjait, de sehol nem találta Eddie-t, ijedten ült fel az ágyon.
- Megyek már! Jesszusom, mi olyan sürg
ős? - kiabált az ajtó felé, miközben próbált néhány ruhadarabot magára venni. - Sebi! Mit csinálsz te itt? Hány óra van?
- Szia. Hét óra van, és edzés. A fiúk már lent vannak a pályán, csak te hiányzol.
- Mennyi id
őm van? Fél óra? - a fiú bandzsítva nézett rá.
- Öt perc.
- Húsz. - alkudozott.
- Tíz. - vette el
ő határozott énjét a fiatal német.
- Pompás. Gyere be! - intett neki Hunt. - Egy gyors zuhanyra van szükségem, addig kivennél nekem a b
őröndből egy pólót? Még nem volt időm és kedvem kipakolni. - intett hátra.
A fürd
őszobából megcsörgette Eddie telefonját, de mivel az nem válaszolt, csak egy SMS-t küldött neki. Önmagához képest valóban gyorsan végzett, és egy szál bugyiban és melltartóban vágtatott ki a szobába.
- Találtam egy sportmelltartót, nézd! - állt a fiú elég, aki olyan vörös lett, mint a rák. - De még a meccsre akarok egyet. - csacsogás közben észre sem vette Vettel reakcióját, csak kivette a kezéb
ől a pólót, és a nadrágot, és felöltözött. Nem volt szégyenlős előtte, és csak csacsogott. - Egyébként, mit szoktál még sportolni?
- Nem tudom, egy csomó dolgot. Kimivel tollasozni szoktunk, de szeretem a focit, futást, meg nem is tudom...rengeteg mindent. - dadogott.
- Jól vagy? - lépett mellé Hunt.
- Aha. Csak melegem van.
- Hát zuhanyozz le te is!
- Nem. Nem. Mennünk kell. - indult meg az ajtó felé. - Siess, légyszi!
Ebben a percben látta meg Eddie alakját a hálószoba ajtajában.
- Hello Eddie.
- Szia. - ugrott a nyakába Roxy. - Hívtalak, és küldtem SMS-t.
- Igen, láttam, csak gondoltam megvárom a sztriptíz végét. - bökött Irvine a fejével Sebastian felé.
- Ugyan már! Sebi a másik csapatban játszik. - legyintett Roxy miközben a földr
ől összeszedte a ruháit.
- Hogy én? - kiáltott fel a fiú.
Eddie – habár el
őbb nagyon dühös volt- majdnem megfulladt a nevetéstől. Neki már leesett az, amit a másik kettő még csak most fog megérteni. Roxanne zavartan nézett, hol a férfire, hol a németre.
- Te nem vagy buzi? - ordította, mikor leesett neki a tantusz.
- Nem. - ordított vissza a másik. Irvine élvezte a m
űsort.
- Cseszd meg! Akkor miért nézted végig, hogy átöltözöm? Miért nem szóltál?
- Mert nem tudtam, hogy homárnak néztél. Egyáltalán mib
ől gondoltad ezt? - A két fiatal ijedt képe minden pénzt megért Eddienek, már nem bírt állva maradni, röhögve rogyott le az ágyra.
- Nem tudom, a kamu barátn
ő, a Beatles....soha egy csajt sem néztél meg a paddockban....most meg ez a tollasozás. - sorolta Hunt az érveit.
- A barátn
őm nem kamu. A Beatles nem buzis, a csajokat megnézem ,csak nem olyan feltűnően, mint te a pasikat. Bocs, Eddie! - intett az ír felé.
- Nekem nem kell bemutatnod. - intett az ír, mire a lány egy grimaszt küldött felé.
- A tollasra meg no comment. Majd, gyere, ha végeztél! - sért
ődötten vonult ki a szobából. Eddieből újra kitört a nevetés, Roxanne pedig duzzogva ült le mellé.
- Ne röhögj! Szénné égek.

27.rész

 

Roxy levonult a hotel mögött kis pályára, ahol az edzés hátralévő részében próbált Sebi előtt láthatatlan maradni. Remélte, hogy a fiú minél előbb elfelejti az előbbi kis malőrt, de az edzés végén Liuzzi mellésomfordálva ugratni kezdte.
- Én homár vagyok, zuhanyozunk együtt? - Hunt mérgesen, fordult hátra, és látta, hogy az összes pilóta a könnyét törli a nevetést
ől.
- Jól van, röhögjetek csak! - nevetett
ő is.
Egy gyors zuhanyozás után, átöltözött és indult a pályára. Eddie nyugodtan, de kissé morcosan ült a nappaliban a kanapén.
- Kicsim?
- Igen? - fordult meg Roxy a h
űtőajtót nyitva hagyva.
- Mióta járunk? - kérdezte nyugodt hangon Eddie.
- Hát van már vagy tizenkét órája. - mosolyogva ült le mellé. - Miért?
- Ezalatt hatalmas rumlit csaptál magad körül, hívtál, SMS-eztél, végignézetted Sebivel, hogy átöltözöl, most meg nyitva hagytad a h
űtőt. - nézett rá Irvine szigorúan.
- De kurva jót szexeltünk, és emiatt megbocsátod minden b
űnömet. - ült a férfi ölébe lovaglóülésben. - Nem igaz? - csókolt a nyakába. - Te vén morgómedve.
- Jézusom! Mibe fogtam bele! - nyögött fel a férfi, de megadta magát Roxanne-nek, aki emiatt egy óra késéssel érkezett meg a pályabejárásra. Nem lehetett nem észrevenni, hogy öt centivel a föld felett jár. Úgy ment végig a pálya felén, hogy se látott, se hallott.
- Hahó! Föld hívja Huntot. Hunt jelentkezz! - csípet a karjába Michael.
- Hello. Mi van?
- Semmi. Csak beszélek hozzád, te meg...szabad tudni a zombiság okát? Remélem köze van Eddiehez.
- Miért lenne?
- Mert mikor tegnap elmentél egy kicsit elbeszélgettünk vele, aztán egyszer csak elrohant. - magyarázta a német.
- Áááá. Szóval ez volt a nagy változás oka. - nevetett Roxy.
- Nem hiszem, de jó kezd
őlökés volt neki. Tehát?
- Nem beszélek róla. - mosolygott sejtelmesen.
- Akkor már tudok mindent. - vigyorgott Schumacher. - Örülök nektek. Valahogy ti összeilletek. Majd este találkozunk, légy jó! - búcsúzott.
- Eszem ágában sincs. Szia.
Visszament a Spencer Teamhez, ahol Adrian már idegesen várta.
- Mi a gond? - ült le mellé Hunt, miközben adott neki egy puszit. - Nem jöttél velem pályabejárásra.
- Tudom, bocs, de megesz az ideg.
- Mi történt?
- Lemérték a kocsinkat, és megbuktunk.
- Mit kaptunk?
- Egy figyelmeztetést. Nem zártak ki, de nem tudom, mi történhetett, és ez idegesít. - magyarázta, majd megtorpant. - Jól esne egy kis lazulás a pihen
őben. - súgta a lány felé.
- Azzal lesz egy kis gond. - vakarta a fejét a lány.
- Micsoda?
- Eddie és én...szóval.
- Összejöttetek? - kiáltotta el magát Perez.
- Csss. Nem kell megtudnia mindenkinek! - intette le a lány.
- Bocs. - suttogott a fiú is. - De ez kurva jó!
- Örülök, hogy örülsz. Csak sajna így te...
- Hanyagolva leszek. - nézett rá szelíden Adrian. - Nem baj, örülök neked. Itt volt az ideje! - ölelték meg egymást.
- Roxy! Beszélhetnénk? - állt meg Eddie mogorván mögöttük.
Bementek a pihen
őbe, ahol Irvine rögtön a tárgyra tért.
- Én visszamegyek Miamiba, majd hétf
őn New Yorkban találkozunk.
- Hogyan? - Huntnál ezzel kivágta a biztosítékot. - Mi bajod van? Adrian miatt?
- Nem, bár nincs ínyemre, hogy a szeret
őddel ölelkezel.
- Csak elmondtam neki, és tisztáztuk a helyzetet.
- Na, ja. - gúnyolódott Eddie.
- De tényleg. - gy
őzködte.
- Figyelj, én ezt már egyszer tisztáztam veled. Nem vagyok hajlandó huszonévesekkel vetekedni érted.
- Mir
ől beszélsz? Ne álljak szóba senkivel?
- Nem ezt mondtam. De reggel Sebinek vetk
őztél, most meg Adriannal bújsz össze. Ez egy kicsit sok kezdésnek, nem gondolod?
- Ne csináld ezt! Kérlek!
- Te csináltad nem én. - válaszolt a férfi rezzenéstelen arccal.
- Olyan vagy mint egy nevel
őtiszt. Jó lenne, ha tisztáznád, hogy mit akarsz! - vágott vissza Roxanne.
- Hogy érted?
- Szeretni vagy megnevelni? Nem mindegy. Elmondod a szabályaidat, aztán meg panaszkodsz, hogy fél nap alatt nem sikerült bemagolnom azokat. Most meg idejössz és bevágod a durcit, mert nem alakultam át olyannak, amilyennek te szeretted volna. Olyan mintha egy selejt darab lennék, aki még nem érdemli meg
őfelségét.
- Ez hülyeség! - legyintett az ír.
- Azért mert én mondtam?
- Nincs igazad.
- Szerinted. Tudod, mit? Jobb is, ha elmész, és a hétvége alatt átgondolod, hogy komolyan gondolod-e ezt az egészet, vagy csak azért kezdtél bele, mert Michael meg a többiek szekáltak. Nem fogok úgy ugrálni, ahogy te fütyülsz, még akkor sem, ha én vagyok a fiatal csitri. Én ilyen vagyok, vagy elfogadsz így, vagy...
- Vagy? - vonta fel a szemöldökét.
- Vagy hagyjuk az egészet a francba!
- Vigyázz, mit mondasz, mert egyszer szakítunk és nem többször. Nem fogunk ide-oda csapódni, ahogy a hangulatod diktálja.
- Majd ezt eldöntöm, nem vonatkoznak rám a te szabályaid. Azokat a tieid és nem az enyémek.
- De nagy szád lett! - vette fel Irvine is a lekezel
ő stílusát, amit Hunton kívül nem sokan ismertek.
- Mindig is ekkora volt. Hozzám tartozik, mint hozzád a rigolyáid. Neked is el kell fogadnod bel
őlem valamit, nem csak nekem belőled!
- Szerinted ez normális?
- Micsoda?
- Hogy egy nap után öljük egymást. Mi lesz ebb
ől Roxy-bébi? - dőlt neki Irvine nyűgösen az ajtónak. Bántotta az egóját, hogy a lány ilyen hamar fellázadt, de ugyanakkor tetszett is neki valahol.
- Kett
őnkben a normális a legkevesebb. - mosolygott szelíden Roxanne. - Most tényleg elmész?
- Nem, csak bedurrant az agyam. - húzta el a száját Eddie. - Meg akartalak lepni, erre azt látom, hogy kedvenc ágymelegít
őddel taperoljátok egymást. Ti ebből nem csináltatok titkot annak idején?
- Nem taperolt, és nem vertük nagy dobra. Adriannak felesége van. - Roxanne közelebb ment és a férfi mellkasát kezdte simogatni.
- Ne haragudj! - húzta magához a férfi.
- Húúú. Még ezt sem hallottam t
őled! - gúnyolódott a lány.
- Nem is tudom, ki mondta. - nézett körül Eddie. - Este találkozunk, de...
- Igen?
- Nem mehetnénk inkább hozzám. A te szobádban akkora kupi van. - nyafogott.
- Mire átjössz, rendet rakok, jó? Ne kelljen a cuccaimat átpakolnom hozzád, utána meg vissza.
- Rendben, a meccsre viszont nem megyek.
- Programod van? - kérdezte Roxy reflexb
ől, de Eddie felvont szemöldökéből rájött, hogy a főmacsó ezt már ellenérző kérdésnek vette.
- Üzlet, és amúgy sem akarok berontani a pályára, ha valamelyik fickónak megmutatod a sportmelltartódat. - Erre a mondatra Hunt a mellkasába boxolt.
- Olyan hülye vagy!
- Egy féltékeny barom. - nevetett Irvine. - Szégyen! Ezt is meg kellett érnem. - csókolta meg barátn
őjét.

 

28.rész

 

A nap folyamán néhányszor összefutottak még, de Roxanne-nek túl sok dolga volt a két csapatnál, így többet beszélni már nem tudtak. Délután a focimeccsre pakolta be a táskáját a hotelben, miközben Eddie is átöltözött, szemmel láthatóan ő is készült valahova.
- Mikor jössz vissza? - kérdezte Roxy. Nem mert rákérdezni a férfi programjára.
- Amikor te. A meccs után lesz még valami?
- A Pepe Jeans fotózás lesz el
őtte. Állítólag nem tart sokáig, ha mégis akkor félbe hagyjuk, és meccs után folytatjuk.
- Akkor majd hívj, ha végeztél. - csókolta meg Eddie, és programja ismertetése nélkül elindult.
Hunt egy darabig még dúlt-fúlt, aztán jobbnak látta, ha elindul. A kiköt
őben a rengeteg hajó között nem volt nehéz megtalálni a fotózás helyszínéül szolgáló járművet. Már nagy volt a sürgés-forgás, néhány ember a világítással, díszítéssel és a ruhák szortírozásával volt elfoglalva. A hajó egyik végében foglaltak helyet a sminkesek és a fodrászok, éppen egy modellen dolgoztak.
- Végre egyszer pontos vagy. - üdvözölte Enrico.
- Igyekszem. - üdvözölte a lány. - Nem is mondtad, hogy te is itt leszel.
- Muszáj vigyázni rád, hogy meg ne szökjél. Végig filmezni fognak, úgyhogy fogd vissza magad. A gépek onnantól kezdve kattognak, hogy a fedélzetre lépsz, szóval...
- ...szóval megint csak fogjam vissza magam. Értem, nem vagyok retardált. - gúnyolódott Roxy.
- Ms. Hunt! Üdvözlöm. A nevem Terry, én vezetem a show-t.
- A show-t?
- Igen, több munkafolyamat fog zajlani. Készül egy werkfilm is, a fotózás az alap, és lenne közbe-közbe egy-két interjú. Persze a téma a szokásos, versenyzés, divat, egyéb bulvár hír.
- Pompás. - húzta el Hunt a száját.
- Sebi és Jaime kés
őbb jönnek, addig csinálnak neked fejet. - terelgette Zanarini a lányt a tükrök felé.
- Szia. Klara vagyok. A stylist. - fogadta egy kedves korabeli lány.
- Hello. Mit hozol ki bel
őlem?
- Mire gondoltál?
- Arra, hogy szívesen leinnám magam. - gúnyolódott Roxy, mire a lány rákacsintott, és el
őhúzott egy üveg Krugot és egy poharat.
- Ez megfelel?
- Nem, köszönjük, utána focimeccs lesz. - tette el Enrico a pezsg
őt.
- Figyuzz te kis olasz maffiaf
őnök, nincs dolgod valamerre? - szólt hátra neki Roxy, majd bizalmasan a fülébe súgta. - Nem hiszem, hogy Eddie örülne, ha megtudná, hogy végignézted, ahogyan készülök. - Enrico értette a célzást, és egy kicsivel arrébb foglalt helyet.
- Nem lehet könny
ű, ha mindig lihegnek a nyakadban. - jegyezte meg Terry.
- Nem az. Ez csak kívülr
ől tűnik szépnek. Szóval, arra gondoltam, hogy teljesen változtass meg!
- Új pasi? - mosolygott sejtelmesen a lány.
- Talán. - kacsintott Hunt.
Amíg a haján és a sminkjén dolgoztak, Klara rengeteg tanáccsal ellátta, arról, hogy mi áll jól neki, és mi az, amit
ől egy kicsit idősebbnek néz ki. Időközben visszacsempészték az üveget, és Hunt, hogy bátorságot gyűjtsön elég gyakran a pohár fenekére nézett. Nem rúgott be, de határozottabban jobb kedve lett. Mikor Sebi és Jaime is megérkeztek már majdnem bulihangulat uralkodott a hajón. A fotózás nem csak őt, hanem a két fiút is feszélyezte, Roxy nekik is felajánlott egy kis erősítőt, de a német nem fogadta el.
- Minta hím. - húzta el a száját. Elhatározta, hogy ott hozza zavarba a fiút, ahol tudja. Terry hamar ráérzett a lány szándékára, és pikánsabbnál pikánsabb beállításokat kért. - Rohadt jól áll neked ez a szemüveg. - udvarolt Roxy közben Sebinek.
- Te is jól nézel ki, bár most több ruha van rajtad, mint legutóbb. - vágott vissza Vettel egy kaján vigyor kíséretében.
- Levegyem?
- Majd inkább, ha kettesben leszünk. - vigyorgott a fiú. Azt nem tudták, hogy Terry minden szavukra jól figyel, és a fotózás végén a jelenlév
ő újságíróknak tovább is adja a hallottakat. Ezután rohantak a stadionba, ahol már a többiek tűkön ülve várták őket. A focimeccsen Roxanne a megbeszélt negyed órát játszott, aztán visszavonult az öltözőbe.
- Jól vagy? - dugta be Enrico a fejét az ajtón.
- Nem mondhatnám, a pezsg
ő után nem ajánlott a futás a tűző napon, ugye? - tett egy vizes borogatást a fejére.
- Becsíptél?
- Már csak a negatív hatását érzem. Nem szoktam inni.
- Akkor most miért tetted mégis?
- Nem tudom. - vonta meg a vállát. - Kellett egy kis bátorság.
- Neked? - nevetett a férfi. - Pihensz egy kicsit?
- Aha.
- Jobb lenne, ha visszamennél a hotelbe, reggel 8-ra a pályán kell lenned?
- Mára van még valami?
- Semmi olyan, amir
ől nem tudnálak kimenteni.
- Oké, akkor húzok.
A hotelszobába visszaérve, rögtön ágynak esett, és elaludt. Azt sem hallotta, hogy Eddie melléfeküdt. Reggel hétkor éles napfényre kelt, úgy érezte, hogy a nap sugarai kimarják a szemét.
- Ne! - morogta. - Ha megfájdul a fejem, elrontja az egész napomat.
- Az enyémet már sikerült elrontanod. - ült le mellé Irvine.
- Mit csináltam már megint? Még el sem kezd
ődött a nap.
- Ahhoz képest, hogy utálod a fotózásokat, egész jól belejöttél. - adta át neki a napi sajtót a férfi. - Kés
ő este jövök, dolgom van. - állt fel, és kiment a szobából mielőtt még Hunt reagálhatott volna.
Nagyokat nyögdécselve ült fel az ágyon és átlapozta az újságokat. Elképedve nézte az írásokat és képeket. „Új szerelem? Vettel és Hunt összejöttek.” „T
űz és a víz. Szerelem a paddockban.” „Reméljük Sebi megneveli a rakoncátlan lányt.” Olvasta a címeket, nem tudta, hogy sírásnak adja a fejét, vagy összetörje a szoba berendezését. A legjobb receptnek az bizonyult, ha beleveti magát a munkába.
- Ha még egyszer elvállalsz egy fotózást, kettétörlek, mint egy ropit. - fenyegette meg menedzserét.
- Azt hittem, Krugot nem akarsz többet inni. - vágott vissza a férfi. - Eddie? Kiakadt?
- Hja. Reggel megszökött. Gondolom nem akart veszekedni. Jobb is, erre úgysem tudtam volna, mit mondani. - szállt be a kocsiba, hogy elkezdje a GP 2 els
ő szabadedzését. A program szoros volt, hiszen a Spencer Team kocsijából fél tizenegykor szállt ki, majd rohant át a Forma 1-es paddock részbe, hogy fél órával később már a Toro Rossoval teljesítse a köröket. Délután háromig tartottak az edzések, majd ezután a mérnökökkel osztották meg tapasztalataikat. Késő délután még visszarohant Adrianhoz, hogy vele is beszéljen. Habár a Forma 1-ben a péntek szabadnapnak számított, a GP2 szériában akkor is volt munka.
- Oké. Akkor holnap kilenckor még egy fél órás szabadedzés, utána id
őmérő. Be tudsz jönni fél nyolcra? - kérdezte Perez.
- Igyekszem. - morgott Hunt. Szerette volna, ha már véget ér ez a nap.
A szállodában a szoba el
őtt a kártyáját kereste, mikor két férfi beszélgetésére lett figyelmes odabentről.
- Eddie! Akkor minek kezdtél bele? Most ezt nem teheted. - felismerte Enrico hangját.
- Jól van, tudom. - válaszolt a másik. Nem akarta hallani a veszekedés többi részét, érezte, hogy azt most nem bírná elviselni, így inkább hangosan berontott az ajtón.
- Szép napot mindenkinek! El akarsz hagyni? Jó, menj! Soha nem voltál kitartó. - esett neki Irvinenak, mire Zanarini az ajtó felé osont.
- Mir
ől beszélsz? - most már Eddie sem fogta vissza magát.
- Semmir
ől. Fáradt vagyok, inkább ne is menjünk bele. Ha le akarsz lépni, tedd! Ne törődj a digóval! - célozgatott Enricora.
- Csak egy kicsit sokat kaptam bel
őled az elmúlt két napban. Ennyi! - indult a lány felé. - Ne veszekedjünk!
- Mir
ől beszéltetek? Nem arról, hogy... - Eddie gyorsan megcsókolta, mielőtt magyarázatot kellene adnia.
- Nem érdekes. - morogta a nyakába. - Felejtsd el! - szorosan ölelve lépkedtek el az ágyig, ahonnan ki sem szálltak másnap reggelig.


29.rész

 

Roxanne reggel megint arra ébredt, hogy egyedül van, de nem volt ideje ezen rágódni, mert már késésben volt. Nem sokkal kilenc előtt ért ki a pályára, és Adam mérges ábrázatával összetalálkozva, szinte úgy settenkedett be a pihenőbe.
- Szia. Összekészítettem a cuccodat. - üdvözölte Adrian. - Váó! Jó az új séró! - dicsérte meg a lány kinézetét.
- Köszi. - nézett rá hálásan a lány. - Te vagy az els
ő aki észrevette.
- Öltözz gyorsan! Késésben vagyunk. Egyébként mit szólsz, hogy Eddie adja át a díjakat szombaton?
- Nem tudtam. - válaszolt Roxy egykedv
űen, miközben vetkőzni kezdett.
- Nem mondta? Minden rendben? - lépett vissza aggódva a férfi.
- Nem tudom. A szexen kívül nem sok örömöm van ebben az egészben.
- Adj neki egy kis id
őt! És ne mássz rá senkire nyilvánosan! - utalt a újság cikkekre. - Ha pedig kellek, megtalálsz.
- Lehet, hogy el
őbb, mint gondolnád. - morogta az ajtó felé Hunt, de mérnöke már akkor nem volt a szobában.
Az utolsó szabadedzés kecsegtet
ő eredményt, a rögtön utána kezdődő időmérő pedig az eddigi legjobb helyezésüket a második helyet hozta. Mindenki boldogan készült a szombati versenyre. A szokásokkal ellentétben itt Monacoban csak egy verseny volt a GP 2 szériában, elmaradt a sprintverseny a kiesett pénteki nap miatt.
- Kivel mész az Amber Showra? - kérdezte Enrico.
- Veled.
- Én az asszonnyal megyek. - szabadkozott a férfi.
- Akkor egyedül.
- Jó, rendben. Megbeszélem vele, és mehetünk együtt. Eddie?
-
Ő tuti nem vállal fel engem, még a végén sérülne az imidzse.
- Adj egy kis id
őt neki! - adta az olasz is ugyanazt a tanácsot, mint Adrian.
- Igen, igen, tudom. - legyintett Hunt szomorúan.

- Mit szólt az új dögös stílusodhoz? - próbálta Zanarini felvidítani a lányt.
- Semmit.
- Semmit?
- Semmit, Enrico. Amikor érdeklem általában kócos a hajam, és vízszintes helyzetben vagyok. - célozgatott, majd dühösen csapta be a kocsiajtót a hotel parkolójában, és besietett a szobájába.
Futólag látta Irvine-t a hallban, amint régi pilótatársaival beszélget, de ügyet sem vetett rá. Boldognak kellett volna lennie, de nem volt az. A szobába érve, körülnézett a ruhái között, és úgy döntött, hogy nincs egy rendes cucca sem. A hitelkártyáját a zsebébe süllyesztve újra útnak indult.
- Hahó! Itt vagy Roxy? - hallotta az ajtó hangos csapódását. - Szia. - kapott egy csókot szerelmét
ől. - Nem láttál lent?
- De.
- Miért nem jöttél oda?
- Nem te akartad, hogy titkolózzunk? - fortyant fel Hunt.
- Mi a bajod?
- Semmi, megyek vásárolni. - indult meg az ajtó felé, de a férfi elkapta a karját.
- Mesélj!
- Nincs mit. Veszek valami ruhát estére.
- Biztos, hogy csak ennyi?
- Persze. Boldog vagyok. - gúnyolódott Roxanne.
- Nem úgy nézel ki. - próbálta újra magához húzni a lányt.
- Bocs. Egy újabb hibámra derült fény.
- Beszélnünk kellene, de nem vagy túl jó hangulatban hozzá.
- Mit akarsz?
- Hé! Visszavennél? - horkant fel most már a férfi is.
- Jó, bocs. Mondjad!
- Hilaryvel megyek este a bemutatóra.
- Jó. Én meg Enricoval.
- Hil nem jön egyedül.
- Enrico is a nejével lesz.
- Roxy! Fejezd már be! Végighallgatnál?
- Ruhát akarok venni. Új a hajam ha nem vennéd észre. Új a sminkem ha nem vennéd észre. - hisztizett a lány.
- Észrevettem. Szép vagy, mint mindig. - puszilta meg Irvine. - El akarom mondani, miel
őtt kiakadsz.
- Mit?
- Hil egy barátn
őjével jön, aki modell, és részt vesz a show-n. Mellettük fogok ülni, és...
- Nem baj, én el leszek hátul a tartalékosok között. - kapta fel a lány újra a vizet.
- Na most már elegem van! Befejeznéd a hisztit?
- Igen. - szabadította ki magát a férfi karjaiból, és nagy lendülettel becsapta az ajtót maga mögött.
Dühében öt bulira elegend
ő ruhát, cipőt, táskát vásárolt össze. Éppen a hatodik boltban próbálgatott, mikor belefutott Abramovichba és ifjú feleségébe.
- Hello. - üdvözölte a férfi, miközben a n
ő továbbsétált, ők pedig maradtak a próbafülkéknél.
- Na már csak te hiányoztál nekem.
- Frusztrált vagy? Nem kapod meg, amit akarsz? - súgta a fülébe.
- Fulladj meg!
- Ugyan már! Vacsorázz velem!
- És az asszonyt addig bezárod a szekrénybe?
- Megoldom, eddig is megoldottam. Megbékíthetnél. - nézett rá az orosz ugyanúgy, ahogy mikor még együtt voltak.
- Roman. Az a hajó elment. Tudom, hogy bunkó voltam, de te meg megfenyegettél.
- Felejtsük el! Az igazság az, hogy hiányzol. - lépett hozzá még közelebb, Roxy b
őre perzselni kezdett. A férfi már egészen közel volt hozzá, a fülébe suttogott. - Ne mondd, hogy nem hiányzom!
- Roman... - próbálta elküldeni, de maga sem tudott egy jó indokot, hogy miért tenné.
- Hm? - puszilgatta az orosz a fülét.
- Meglátnak. - nyögött fel Hunt.
- Nem hiszem. - az orosz intett a két gorillának, akik vele voltak,
ők pedig elindultak valamerre. - Gyere ide! - húzta a férfi az egyik próbafülke felé.
- Mit akarsz?
- Ezt még mondani kell?
- Ezt imádtam benned, hogy te mindig megmondtad, hogy mit akarsz. - kacérkodott Hunt.
- Legyen. - szorította a falnak a lányt. - Most egy gyors menetet képzeltem el. - harapott a lány nyakába, tudta, hogy ett
ől Roxanne mindig elvesztette a fejét.
- Ne! A feleséged....
- A fiúkat odaküldtem, nem lesz gond.
- De szemét vagy! - simogatta meg a férfi tarkóját, szemében már égett a t
űz.
- Te imádod a szemét pasikat, nem? - kezével a lány csíp
őjét simogatta a szoknyáját egyre feljebb húzva, majd hirtelen megemelte. Roxanne a lábait a férfi dereka köré fonta, és szenvedélyesen beleharapott az orosz ajkaiba. Ettől Roman vesztette el a fejét, durván csókolta, miközben Roxanne az ingét húzta ki a nadrágból. Visszaeresztette lábait a földre, hogy kicsatolja az övet is a nadrágon. Roman lehúzta a ruha pántjait, miközben egyre szenvedélyesebben simogatta. - Ne húzzuk sokáig! - könyörgött.
- Roman. - suttogta Hunt.
- Kérlek! - nyögött fel, 

- Akarlak. - súgta a férfi fülébe.
- Akarsz? Mennyire? - kérdezte a lánytól.
- Nagyon. - nyögött fel újra, úgy érezte, hogy rögtön eszét veszti, ha Roman nem csinál valamit.
- Kibírod estig? - nézett rá Abramovich.
- Nem. - vágta rá határozottan, de miután a férfi eltávolodott t
őle, kijózanodott.
- Pedig kénytelen leszel. - vigyorgott Roman miközben becsatolta a nadrágját, és bet
űrte az ingét.
- Dögölj meg! - boxolt többször a vállába Hunt.
- Áu. Szóval ilyen vagy, ha nem kapod meg, amit akarsz. - nevetett a férfi. Roxanne is rendezte kinézetét, mikor kifelé indult volna, Roman hátulról elkapta. - Ne durcizz! Ha most végigcsináljuk, többet nem látlak. Gyere át este, küldök érted autót!
-Hagyjál! - próbálta ellökni magától Hunt. Sértette az önérzetét, hogy így megadta magát a férfinek, és pláne az, hogy túljártak az eszén. Nem lett volna szabad ebbe belemennie, jól tudta. Roman lefogta a kezeit, és még mindig szorosan szorította.
- Roxy-bébi, tudom, hogy te is akarod. Miért játszod meg magad? Ez annyira nem te vagy. - búgta a fülébe. - Még mindig szeretlek.
- Megdugni. Mást te sem akarsz. - fordult meg a férfi karjaiban.
- Ez nem igaz. Kívánlak, ez nem titok, de nem csak ez van kett
őnk között.
- Te sem vagy különb, mint az a barom.
- Kicsoda?
- Semmi. Nem érdekes. Engedj el!
- Ha tudom, hogy ennyire kiakadsz....várj csak! Te összejöttél az írrel? - kérdezte döbbenten. Mivel a lány nem válaszolt, csak zavartan nézett rá, jól tudta, hogy beletrafált. Tehetséges üzletember lévén, taktikát váltott. - Miatta hagytál el?

- Jaj, ne játszd meg magad!
- Kérdeztem valamit! - ragadta meg a lány két karját. - Tudod te mit tettél tönkre? Roxanne tudom, hogy nem hiszed el, de én tényleg szerettelek.
- Megfenyegettél. - emlékeztette újra Hunt.
- Mert dühös voltam rád. Roxy, én szeretlek. - fogta két tenyerébe a lány arcát. A nyomaték kedvéért még meg is csókolta. Gyengéden újra és újra. Érezte, hogy Roxanne ismét elgyengül. - Szeretlek, és nem egy próbafülkében akarom ezt bebizonyítani neked. - ölelte át. - Gyere át este! Ennyit megérdemlek, nem? - Miközben Roxanne-t ölelte a háta mögött lév
ő tükörben nézte a saját arcképét. Amikor érezte, hogy a lány megsimogatja a hátát, egy gúnyos vigyort küldött saját magának.

30.rész


Roxanne zavartan, lelkiismeret furdalástól kínozva ért vissza a szobájába. Eddie nem volt sehol, csak egy kis papírt írt. „Ha majd lehet veled rendesen beszélni, hívj fel!”-állt rajta.
Huntnak esze ágában sem volt így cselekedni, készül
ődni kezdett az esti programra. Felhívta Enricot, megbeszélték a találkozó pontos idejét, majd előszedte a ruhákat, és próbálgatni kezdett. Közben kapott egy-két hívást a csapat PR-osától is, hogy mi lesz a pontos esti menetrend. Ahogy az idő egyre előrébb haladt, minden maradék kedve is elszállt. Szívesebben lett volna már túl ezen a hétvégén. Az olasz pontos volt mint mindig, pontban este hétkor szóltak a portáról, hogy az autó megérkezett. Roxanne egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, végigsimított kék ruháján, majd nagyot sóhajtva elindult. A Hotel előtt már nagy volt a tömeg, bámészkodók és fotóriporterek hada figyelte az érkezőket. Roxanne éppen felvette volna a ritmust, hiszen világ életében élvezte a pörgést, mikor az előttük érkező autóból Hilary, Eddie és egy gyönyörű, ismeretlen nő szállt ki. A nő ruhája hátul teljesen nyitott volt egészen a csípőjéig, amit Eddie előszeretettel simogatott. Enrico látva a lány döbbenetét, gyors magyarázkodásba kezdett.
- Tudod, hogy ez csak a buli része. Nem is ismerték egymást ezel
őtt.
- Tudod mit Enrico? Tojok rá! - csapta ki az ajtót, és nagy lendülettel kiszállt. Élvezte, hogy ezzel a gyors reagálással elvonta a figyelmet az írr
ől és kíséretéről. Mindenki őt nézte, hiszen nagy számnak számított Monacoban, ahogy a világ számos pontján. Eddie pontosan tudta, hogy Huntnál leszállt a lila köd, így diszkréten súgta felé.
- Ne csinálj jelenetet!
- Eszem ágában sincs. Szia Hil. - adott egy puszit a n
őnek. - Most könnyebbültem meg. - fordult vissza a férfi felé.
- Mert?
- Mert eddig szarul éreztem magam amiatt, hogy délután Romannal lenyomtunk egy gyors menetet. De ez így pont jó. - nézett úgy a férfire, mint gyújtogató a vizes szalmára. Jól tudta, hogy Irvine ett
ől a mondattól teljesen kikészül, de a reakciója még őt is meglepte. Eddie durván karon ragadta, és a hotelbe cipelte. Ott az egyik nyitva álló liftbe préselte, majd benyomott egy gombot, és addig nem szólalt meg, amíg el nem indultak.
- Te tiszta hülye vagy! - sipítozott Roxanne, de Irvine ökölbe szorított kézzel hadonászva az arca el
őtt csendre intette.
- Meg ne szólalj!
- Különben mi lesz? Engedj már el! - tépte ki magát a férfi szorításából. - Eltöröd a kezemet.
- Eltöröm minden csontodat, nemcsak a kezedet. - sziszegte az ír a fogai között.
- Hova megyünk?
- A tet
őre.
- Le akarsz dobni? - dunnyogta Roxy.
- Még az is meglehet.
Óráknak t
űnt az a három perc, amíg felértek a legfelső szintre, onnan még lépcsőn mentek egy kicsit, majd Eddie elővett egy kulcsot, és kinyitotta a tetőre vezető ajtót. Még nem volt sötét, így Hunt megdöbbenve nézte a gyönyörűen megterített asztalt két székkel, mellette a behűtött pezsgővel. Jobban körülnézett és legnagyobb megdöbbenésére még egy kis kanapé is állt ott.
- Mi ez? - kérdezte.
- Gondoltam, amikor meguntuk a bájolgást, feljövünk ide, és megvacsorázunk.
- Jó, hát ez akkor már felesleges. Gondolom ugrott a program. - fordult meg idegesen Roxanne, ki akart menni az ajtón, de azt hiába rángatta. - Kiengednél?
- Nem. - bontotta ki az üveget hanyagul Eddie.
- Engedj ki! - kiabált Roxy.
- Nem engedlek. - ült le a férfi anélkül, hogy a lányra nézett volna.
- Hol a kulcs?
- A zsebemben. - a hangja még mindig idegesít
ően nyugodt volt.
- Add ide! - állt meg mellette Roxanne.
- Pezsg
őt? - töltött neki is egy pohárral az ír, majd átnyújtotta neki a poharat. Roxanne dühösen csapta a földre a poharat, mire Eddie az lány arcába öntötte a sajátját. Hunt döbbenten nézett a férfire, megszólalni sem tudott. - Lehiggadnál végre? Lenne pár kérdésem.
- Leöntöttél. - sikított Roxanne.
- Örülj neki, hogy nem ütöttelek meg! Megérdemelnéd!
- Rajta! Ne fogd vissza magad! - feszült neki Roxy megint.
- Mi a te bajod tulajdonképpen?
- Te.
- Érdekes. Évekig majd megdöglöttél azért, hogy végre együtt legyünk. - gúnyolódott a férfi.
- Csak szerényen Eddie! - a lány sem maradt adósa. - Nem vagy már akkora szám! - a szeméb
ől olyan gyűlölet sugárzott, mint még soha. Őt hibáztatta mindenért, de főleg az orosszal folytatott kalandért. Azzal áltatta magát, hogy soha nem ment volna bele, ha egy kicsit jobban kimutatja Irvine a szerelmét. Ha egy kicsit hajlandó lett volna változtatni a hozzáállásán, nem került volna ebbe a kutyaszorító helyzetbe.
- Gondolom, ha négy nap után félreléptél. Bár lehet, hogy ezek csak a gének. - csúszott ki a száján, amit rögtön meg is bánt.
- Célozgatsz valamire? - lépett közelebb a lány. Utoljára a javítóban érezte magát így, ütni akart, de nagyot.
- Nem. Elnézést. - sütötte le a szemét a férfi.
- Mi bántja jobban az egódat? Az, hogy felszarvaztak, vagy az, hogy a bazári majmod nem úgy ugrál, ahogyan te fütyülsz?
- Jajj Istenem! Mi ez a hülyeség? - csattant fel Eddie is, a továbbiakban teljes hanger
őn adta elő mondandóját. - Mégis mit képzelsz te magadról? Pontosan te vagy az, aki hülyét kap attól, hogy nem rángathatja a pasiját úgy ahogy szeretné. Szerető kell? Az nem én leszek. Menj az oroszhoz, de ha majd nem tudsz tőle szabadulni, hozzám ne gyere panaszra! Mégis mit gondolsz, mire megy ki nála ez az egész? Nem te számítasz neki, csak a hatalom.
- Ááá. Mert én nem érek annyit, hogy...
- Fogd már fel, hogy ez nem rólad szól! Neki a felhajtás kell körülötte, hogy azt mondják, lám
ő még ezt is megteheti. Nem volt nehéz dolga, mit ne mondjak!
- Nem tudsz te semmit!
- Elmondok valamit, de ajánlom, hogy kett
őnk között maradjon! Mikor először jöttél össze vele, tele akarta plakátolni veled a jelentősebb újságokat. Aztán meg azzal villogott a csapatában, hogy aki akar megkaphat téged, csak nyerjék meg a meccset.
- Ezt csak kitalálod.
- Bárcsak így lenne, te kis hülye. Nem vagytok azonos súlycsoport. Mihail Prohorov neve mond neked valamit?
- Nem, én csak egy buta tyúk vagyok. - gúnyolódott.
-
Ő az Onexim csoport főrészvényese...
- T
őlem! - legyintett Roxy, miközben úgy döntött szüksége van egy kis lélekerősítőre, így elvett egy másik poharat, és egy jó nagyot kortyolt a pezsgőből.
- Mellesleg jó barátom,
ő hívta fel rád a figyelmemet legutóbb, mikor Moszkvában jártam.
- Minek?
- Hogy ha eladom az ibizai szigetemet neki, elintézi, hogy megkapjalak.
- Hogy micsoda? - köpte ki Roxy a pezsg
őt. - Jó barátaid vannak nem mondom.
- Err
ől dumáltam neked, de te meg sem hallottál. Lehet, hogy tetszel Romannak, és biztos szeret is téged, már amennyire ő tud szeretni. - vágott egy grimaszt, miközben letérdelt a lány mellé, mert érezte, hogy amit az imént elmondott, az szíven ütötte a lányt. - Te dobtad őt, ez több, mint árulás. Nem miattad jött vissza, csak a trófeáját akarja, érted? Hagyd, hogy lehiggadjon, ne kerülj többet a közelébe!
- Ez igaz? Ez mind igaz? - szipogta a lány.
- Nem találnék ki ilyet. - simogatta meg gyengéden Roxy hátát. - Mihaillel kell beszélnem, de valahogy leállítjuk. Téged nem adlak. - Az utolsó mondatra felkapta Hunt a fejét, és mélyen Eddie szemébe nézett.
- Eddie...
- Roxy! Ez nem az a világ, amiben te jól érzed magad, tudom. Nem úgy alakult ez a pár nap, ahogyan te szeretted volna, ezt is elfogadom. De! Soha többet ne merj megcsalni engem, mert leveszem rólad a kezem, és nem fogsz többet meghatni a nagy kék szemeiddel. Amikt
ől egyébként bezsongok... - fúrta fejét a lány hajába.
- Én akarok beszélni Romannal. - simogatta meg a lány a férfi arcát.
- Nem jó ötlet! Áruld el, nem furcsáltad, hogy veled kevert a próbafülkében, és közben a felesége a pénztárnál fizetett?
- Te tudtad?
- Igen. De nem hittem volna, hogy a pofámba dörgölöd.
- Furcsának furcsa, de
ő ilyen. Semmi közöm ahhoz, hogy ezt hogyan rendezi le az asszonnyal nem?
- Hát nem szokott keszty
űs kézzel bánni vele. - húzta el a száját Eddie. - Gyere! Menjünk villogni! - nyújtotta kezét Hunt felé.
- Eddie!
- Igen?
- Muszáj simogatni annak a káposztatorzsa zabálónak a fenekét?
- Bocs, reflex. - mikor a lány dühösen nézett rá, megadva tette fel a kezeit. - Jól van, jól van. Nincs simogatás. A tiédet szabad? - tapasztotta kezeit a lány hátsófelére.
- Hé!
- Na, ne csináld! - nevettek. - Még meg sem csókoltál! - kapta el a derekát, és Roxy boldogan fonta karjait a férfi nyaka köré.
- Megszáradt a ruhám! - rendezte el magán az estélyit Hunt. - Azért ijeszt
ő vagy, mikor dühös vagy.
- Jó lesz ha megjegyzed! - viccel
ődött a férfi, miközben kitessékelte barátnőjét az ajtón. - Roxy! - húzta vissza. - Több ilyen ne legyen, jó?
- Rendben. Ne haragudj! Egyébként nem történt meg, illetve...
- Jó, a részleteket hagyjuk, mára eleget ordítottam. Soha többet ne hozd szóba! - vált újra komollyá.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 123276
Hónap: 470
Nap: 14