Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hurrikán 51 - 55

2011.11.05

 51.rész


- Ms. Hunt? - üdvözölte Chralie Whiting hivatalos hangnemben. - Foglaljon helyet kérem! Adam! - biccentett.
Roxanne engedelmeskedett, de már csak testben volt jelen. Nagyon távolról hallotta a beszélgetést, ami a bizottság több tagja és Adam között zajlott. Spencerre nézve még jobban sajnálta azt, hogy nem tudott uralkodni magán. Már ekkor elhatározta, hogy soha többé nem akar visszatérni ide. Mérhetetlenül csalódott magában, és szégyellte azt, hogy pont azokra hozott szégyent, akiket a legjobban szeretett, és akiknek a legtöbbet köszönhetett. Az egész ülés alatt azon tépel
ődött, hogy miért nem hagyta a fenébe Garcia ugratását.
- Ms. Hunt! - szóltak rá, mire
ő zavartan nézett a társaságra. - Van hozzáfűznivalója? - Roxy a főnökére nézett, aki élesen gesztikulálva bíztatta, hogy szóljon néhány szót a saját érdekében, de nem volt erre képes. Úgy érezte, hogy sokkal jobb lesz mindenkinek, ha ő szó szerint angolosan távozik.
- Nincs. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. - szólt Spencerhez, aki lemondóan sóhajtott.
- Akkor azt hiszem felesleges húzni az id
őnket tovább. - zárta le a megbeszélést Whiting. - Kérem fáradjanak ki, és egy óra múlva tudatjuk a döntést!
- Ne játsszuk meg magunkat Charlie! - szólt közbe Hunt fáradtan. - Egyszer
űen csak mondjátok meg most, hogy mennyi időre szól az eltiltás! A főnöknek is kell valakit a helyünkre keresnie.
- Ms. Hunt, ha nem haragszik, ezt majd én...
- Maga is tudja, hogy a nevezéseket ma délutánig kell leadni. Addig már csak pár óra van. - ugrott fel Roxanne.
- Ülj le! - szólt rá Adam.
- Minek ez a színdarab? Ott van Pablo és Keller is. De ha nincs id
őtök tisztázni...
- Azt mondtam elég legyen! - Adam hangja mennydörgésként visszahangzott a teremben.
- Charlie! Ha engem nem is néztek...
- Ms. Hunt én személy szerint az idény végéig eltiltanám. - szólt közbe az egyik öltönyös. - Miért nem ad rá esélyt, hogy a többiek meggy
őzzenek engem arról, hogy ezt csökkentsem?
- Maga? - bökött a fejével Roxanne a mellette ül
ő felé.
- Ez nem így m
űködik. A szabályzat szerint... - kezdett bele Whiting.
- Akadjon a torkodon! Szóval maga mennyit ad?
- A szezon végéig szóló eltiltást a maximális pénzbüntetéssel. A szándékosság nem kétséges...
- Jó ez a rizsa, de... - intette le Hunt. Eddigre már kell
őképpen felpaprikázott hangulatba került.
- Charlie ha tehetné még ezt is szigorítaná. - lépett át a szemével a soron következ
őn. - Maga Hank? - Ms. Hunt. Valóban jobb lenne, ha hagyná...
- Nem hagyom! Év végéig? - A férfi csak bólintott.
- Akkor itt a vége. - állt fel nagy lendülettel Roxy. - Uraim! Öröm volt Önökkel együtt dolgozni! Írják meg a jegyz
őkönyvet, és én aláírom! - köszönt el, és az ajtó felé vette az irányt. A folyosón már néhány újságíró – akiknek a profiljába belefértek az alacsonyabb kategóriákkal kapcsolatos hírek – már kint vártak az eredményre.
- Roxanne! - tülekedtek. - Mondanál valamit? Mikor lesz döntés? Mire számítasz? - záporoztak felé a kérdések, egy-két kamerán is égett a felvételt jelz
ő piros pont. - Ms. Hunt! Kérem!
- A döntésen már túl vagyunk! - emelte fel Roxy hirtelen a fejét, pár lépésre t
őle Eddie állt. - A szezon végéig szóló eltiltás, maximális pénzbüntetés, ami háromszáz ezer euro. Ennyi! - Ahogy ezt kimondta véghetetlen nyugalom szállta meg, Irvine-on viszont látszott, hogy sokkolták a hallottak. „Fellebbezünk.” súgta Enriconak, de Hunt eddigre már odaért mellé. - Nem, nem fellebbezünk. Vége van!
- Mit csinálsz? - ragadta karon dühösen a lányt.
- Pályát módosítok.
- Eddie! Valóban igaz, amit a twitteren olvastunk, hogy Ön és …
- Err
ől nincs nyilatkozat. - szólt az ír rutinosan, mire több kérdést ebben a témában nem is kapott. - Elmondanád, hogy mi a franc történt? - morogta Roxanne felé.
- Nem tudom, csak nem hagytam, hogy húzzák. Az elejét
ől kezdve világos volt, hogy nem lesz itt más döntés. Így legalább Adam is kereshet két pilótát. Van még pár órája. - olyan fáradt, fakó hangon beszélt, hogy már csak ez önmagában is ijesztő volt.
- Képes voltál odadobni mindent? - kérdezte elh
űlve Irvine.
- Nem én dobtam oda, csak elvesztettem, mert nem vigyáztam rá eléggé. Nem ez az els
ő eset, és nem is az utolsó. - nézett rá üres tekintettel. - Megyek elbúcsúzom a fiúktól, mielőtt visszahúzok papához. Kösz, hogy itt voltál. Szia.
Eddie a döbbentett
ől és a dühtől nem tudta, hogy mi tévő legyen. Még végignézte, amint Adam teljesen lesújtva jön ki a teremből, majd egy ideig farkasszemet nézett Charlieval, de egy épkézláb ötlete nem akadt. Mire odaért a Spencer Team boxához Roxanne már visszament a szállodába, mikor oda is megérkezett a portán tudatták vele, hogy a lány már onnan is továbbállt. Mivel időközben jóban lett a Hunt II. pilótáival, őket hívta, hogy információt szerezzen tőlük, de már nem vették fel a telefont, ami egyet jelentett azzal, hogy a levegőben vannak.
Egy nappal kés
őbb világossá vált számára és az öreg Hunt számára is, hogy Roxanne nem ment egyik lakására sem. A pilótákat hiába kérdezték, mivel tőlük Monacoban elbúcsúzott, majd autót bérelt.
- Bárhol lehet! - idegeskedett Eddie amikor Enricoval beszélt telefonon.
- Kell neki pár nap, hogy lehiggadjon, és hogy elüljön a balhé. Majd el
őkerül. - nyugtatgatta az olasz, de az ő hangja sem volt őszinte.
- Miért van olyan érzésem, hogy az egészr
ől én tehetek?
- Te hülye vagy!
Ő ütött, és ő nem küzdött. Feladta, mint egy sértődékeny liba...
- Vigyázz a szádra! - rivallt rá Irvine.
- Jó. Jó. - tárta szét a kezeit Zanarini. - Csak ülj már le! Elszédülök t
őled!
- Valami nagy ökörséget fog csinálni! - rágódott tovább az ír.
- Tudjuk és az is a te hibád lesz! - húzta el a száját Enrico.
- Tudod mit? Most van elegem bel
őled! Menj haza! - üvöltött torka szakadtából ír barátja.
- Te hülye vagy? Higgadj már le!
- Kifelé! - tárta ki az ajtót Irvine, majd miután Enrico értetlenül sétált ki rajta, olyan er
ővel csapta be, hogy beleremegtek az ablakok.

52.rész

- Roxy-bébi! Ébreszt
ő! - rázta meg valaki gyengéden a lány lábát.
- Hmmm. - morgott ny
űgösen az érintett. - Hagyjál már!
- Délután fél négy van. - mászott mellé Jürgen.
- Nem baj! Még van id
őnk estig. - fordult át a másik oldalára Roxanne. - Nyugodj már el!
- Komolyan nincs programod mára sem?
- Nincs neked csajod?
- Zuhanyozik.
- Akkor szórakozz vele!
- Jól van na! Be ne kapjál már! - ugrott le az ágyról sért
ődötten barátja.
Hunt még vagy két órát ráhúzott a délutáni sziesztára, majd levánszorgott a nappaliba a többiekhez.
- Ben nincs itt? - kérdezte Jürgent.
- Hívd fel Eddiet! - morgott vissza a fiú.
- Leszállnál a témáról? Napok óta ezzel fárasztasz.
- Gondolkodj már! - rivallt rá a német.
- Jürgen! Pontosan ezt nem akarok! - d
őlt neki Roxanne másnaposan a hűtőnek, majd felhajtott egy nagy bögre kávét. - Van már valami híred?
- Kir
ől?
- Nem kir
ől hanem miről? Ne játszd meg magad!
- Roxy-bébi, mondtam már, hogy kurvára nem foglalkozom versenyekkel! És megjegyzem neked sem kellene!
- Jaj, ne ámítsál már! Unalmas vagy! - gyújtott rá egy cigire Roxanne.
- Te tudod, de engem hagyj ki ebb
ől!
- Mi ütött beléd?
- Nekem nem ér ennyit! Régen más volt, de már nem vagyunk gyerekek Roxy! - suttogott. - Az utolsó balhét még nem felejtették el itt. Húzd meg magad!
- Tudsz valamit Benr
ől?
- Te tudsz valamit róla? - vágott vissza gúnyosan barátja.
- Jó teste van, jól csókol, meg a többi. Szórakoztat. - rántotta meg a vállát Hunt.
- Könyörgöm, hívd fel Eddiet!
- Minek? - csattant fel a lány.
- Egyrészt, hogy tudja, hogy jól vagy.
- Azt már tudja az újságokból!
- Másrészt, hogy észhez térítsen.
- Észnél vagyok! - öntötte ki a maradék kávét a mosogatóba, és újabb cigire gyújtott. - Vigyél versenyre! Vezetni akarok.
- Felejtsd el! Még nagyobb bajba kerülsz.
- Ennél? Kizárt. - nevetett fel Roxanne keser
űen. - Hol a picsában van ez a Ben.
- Hívd fel!
- Nincs meg a száma.
- Nézd meg a telefonkönyvben!
- Nem tudom a címét, és tulajdonképpen a vezetéknevét sem. - húzta el a száját Hunt.
- Tudsz te róla egyáltalán valamit?
- A méreteit fejb
ől. - nevetett fel a lány, mire Jürgen barátnője is hahotázni kezdett.
- Szörny
ű vagy! - ment vissza az emeletre Jürgen.
Fél óra múlva megérkezett a híres Ben is, aki egy éjszaka alkalmával csatlakozott a csapathoz. Soha senki el
őtte nem ismerte. Valami angol egyetemista volt, aki évek óta Németországban élt. Imádott bulizni, imádta a szép nőket, így Hunt méltó társa lett erre a pár napra.
- Na végre! - ugrott a nyakába Roxy. - Mi a te neved egyáltalán?
- Miért érdekel ez most hirtelen? - kacérkodott a fiú.
- Tudod mit? Nem is érdekel! - csókolta meg Roxanne. - Buli?
- Naná!
- Engem felejtsetek el! - ért melléjük Jürgen. - Las Vegasba kell mennem pár napra! Melót kaptam.
- Szuper veled megyünk! - örvendezett Hunt.
- Velem jöttök? Dolgozni? Te szívtál?
- Tegnap óta nem. - vihogott Hunt.
- Jó ötlet! Menjünk!
- Ne haragudj Ben fiú! - állt elé mérgesen Jürgen. - Ne vedd szemétkedésnek, de honnan van egy csóró egyetemistának annyi lóvéja, hogy csak úgy átugorjon Vegasba?
- Jürgen! - szóltak rá a lányok mérgesen.
- Semmi közöd hozzá! De ennek ellenére elmondom. Gazdag apuci, hatalmas lelkiismeret furdalással. Elégedett vagy a válasszal vagy több kell! Mondjuk a számlaegyenlegem?
- Hagyjátok abba! - állt közéjük Roxy. - Mi a franc bajod van? - fordult Jürgen felé.
- Semmi, csak nem tetszik, amit magaddal m
űvelsz. - sziszegte Hunt képébe.
A német dühösen csapta be maga mögött az ajtót, duzzogva ült az ágyon. Kinyitotta laptopját, szinte azonnal megtalálta, amit keresett. Egy kis ideig azon t
űnődött, hogy helyesen cselekszik-e, majd bepötyögte a számot a mobilján.
- Igen?
- Eddie? - szólt bele félve.
- Ki az? - mordult bele az ír.
- Jürgen vagyok, Roxy régi haverja. Velem van Berlinben.
- Miért hívsz? - kezdett gyanakodni Irvine.
- Próbálom rávenni, hogy hívjon fel, de hallani sem akar róla.
- És?
- Én nem tudok már tovább érte felel
ősséget vállalni. Azt hittem egy kis bulizás majd segít neki lehiggadni, de....
- Mit akarsz kinyögni?
- Teljesen be van zsongva. - esett pánikba a fiú. - Összejött ezzel a Bennel, aki egy kurva gyanús figura. Roxy állandóan versenyezni akar, én nem engedtem neki, már nem foglalkozom ezzel, de el
őbb utóbb talál egy régi havert, aki majd ad neki lehetőséget. Azon kívül szinte minden éjjel be vannak lőve, és....
- Lassabban! - szólt rá Eddie.
- Most meg el akarnak velem jönni Vegasba! Én oda dolgozni megyek, de ezek ott is végig fogják bulizni az id
őt. Ráadásul ott van Roxy-bébi régi sleppje, ők aztán...
- Jó elég! - szólt rá Eddie erélyesen. - Engem ez már nem érdekel! Csináljon, amit akar!
- Akkor csak arra kérlek, hogy...- er
őltetett nyugalmat magára a német – hogy szólj valakinek, akit érdekel a csaj, mert így előbb-utóbb vagy a sitten vagy a kórházban fog kikötni!
Miután letették a telefont, Eddiet csak nem hagyta nyugodni a lekiismerete, hajnalig rágódott azon, hogy mitév
ő legyen.

53.rész

Roxy, Jürgen, Ben és még néhány ismer
ős erősen ittas állapotban, és fékevesztett buli hangulatban foglalták el helyüket a Hunt II. fedélzetén. Az úton végig röhögcséltek, kiabáltak, teljesen leamortizálták a berendezést. Lelkesedésük akkor sem hagyott alább, mikor Las Vegasban landoltak, és elfoglalták szobáikat az egyik legimpozánsabb hotelben. Jürgen arra hivatkozva, hogy holnap tárgyalnia kell, barátnőjével együtt visszavonult, míg Hunt és a többiek belevetették magukat az éjszakába.
Reggel nyolc körül szállt ki Roxy a taxiból, egyedül. Egy kicsit tisztult már a feje, de csak halvány emlékképei voltak a tegnap éjszakáról. Kómásan vette át a szoba kulcsait, majd elt
űnt a szobájában, ahol összefutott Bennel.
- Áááá. Itt van az én kis asszonykám! - köszöntötte a fiú.
- Lökött vagy! Hová t
űntél? - terült el Ben mellett a lány az ágyon.
- Te hová t
űntél? Én mondtam, hogy a bár után hazajövök. Nem vonz a kaszinózás. Gagyi dolog, nem tudom, mitől izgulnak az emberek.
- Legalább a szerencsejátékoktól nem függsz. - bújt hozzá Hunt.
- Nem, én csak t
őled függök. - udvarolt a fiú.
- Miller.. - nevetett fel Roxanne – ha százhúsz évig tippeltem volna, akkor sem találom ki a vezetékneved. Ez olyan komoly hozzád képest. - hahotázott, mire a fiú csikizni kezdte.
- Köszi. - vigyorgott.
- Éhes vagyok. - nyögött fel Roxanne.
Miután rendeltek néhány fogást a szobájukba, aludni tértek, hogy végre kipihenjék az el
őző napokat. Estefelé elindultak sétálni, aztán az esti programot tervezték, de nem volt igazán kedvük semmihez. Roxanne azzal az ürüggyel, hogy meg kell beszélnie valamit Jürgennel, átment német barátjához.
- Hunt-bébi. Végre! Már azt hittem, hogy nem is látlak. - üdvözölte a fiú. - Mi a pálya?
- Sziasztok. - üdvözölte barátait, majd gondterhelt arccal leült az egyik fotelbe.
- Baj van?
- Ismét túltettem magamon, és óriási hülyeséget csináltam.
- Mesélj! - kérte mosolyogva a fiú. Az utóbbi napokban már hozzászokott ezekhez a mondatokhoz, és mindig szórakoztatták Roxy történetei.
- Férjhez mentem. - bökte ki Hunt egy nagy leveg
ővétellel, mire Jürgen és szerelme arcára is ráfagyott a mosoly.
- Mi van? - üvöltött a német.
- Ma hajnali háromkor – asszem, legalábbis ez áll a papíron – Roxanne Gillian Hunt hozzáment Ben Millerhez. Én agyatlan barom! - ütötte a fejét.
- Te hülye vagy. - futott ki barátja száján.
- Tudom, és ráadásul már régen nem t
űnik akkora bulinak! Uncsi!
- Nem is ismered! - ugrott fel a helyér
ől Jürgen. - Eddie meg fog ölni!
- Kit érdekel most Eddie?
- Téged fog! - szólt közbe a lány. - Jürgen! Ha már bekavartál, mondd el neki! - nézett szúrósan a fiúra.
- Mir
ől beszélsz? - nézett rá döbbenten Hunt.
- Felhívtam Irvine-t még otthonról. - motyogta a német, de már nem mert felnézni a földr
ől.
- Mi az Úristennek? - horkant fel Roxanne.
- Rám nem hallgattál, ezzel a Bennel meg teljesen meg voltatok zakkanva. Mit tehettem volna? Tudtam, hogy ha te bulizni kezdesz annak nem lesz jó vége, és igazam is lett! Bár én attól tartottam, hogy szétlövöd magad, vagy találsz egy hülyét, aki majd ad alád egy járgányt. Erre viszont még én sem gondoltam.
- Mi az, hogy szétlövöm magam? Két jointot szívtam el...na jó négyet.
- Volt az több is bébi, de nem ez az érdekes. Eddie el
őször játszotta a sértődöttet, de nemrég hívott, hogy landolt Vegasban. Bármikor megérkezhet.
- A francba Jürgen! - indult meg mérgesen az ajtó felé Hunt. - Hogy lehetsz ekkora barom!
Roxanne szélsebesen rohant vissza a szobájába, hogy megossza az infókat újdonsült férjével.
- El kell válnunk, vagy érvényteleníteni ezt a viccet! Irvine idetart, és...
- Micsoda? Mi köze van ehhez?
- Csak annyi szépfiú, hogy
ő kezeli a pénzemet...
- és téged is, ha nem tévedek. - vágott közbe Miller.
- Az már a múlté. Ha valami baromságot csinálok, pl. lecsukatom magam, de szerintem a vegasi esküv
ő is idetartozik, akkor a hatóság előtt be tudja bizonyítani, hogy még nem vagyok alkalmas és érett ahhoz, hogy apám pénzét kezeljem. Meg akarok tőle szabadulni, szóval minél előbb húznunk kellene vissza ahhoz a …
- Én nem válok. Az esküv
ő érvényes, és ez így is marad. - vette elő eddigi rejtett énjét Ben.
- Hogy mondod?
- Jól hallottad. Elmentem zuhanyozni. - szólt vissza flegmán.
Roxanne megsemmisülve rogyott le az ágyra, értetlenül pislogott a férfi után, mikor annak telefonja rezegni kezdett a b
őrönd oldalsó zsebében. Kíváncsi volt a hívó félre, hiszen még Ben egyik barátjáról, rokonáról sem hallott. Soha nem látta a férfit telefonálni, így gondolta, hogy most összeismerkedik az egyikkel. A hangját egy kicsit mélyebbre véve belehümmögött a telefonba, de arra, hogy onnan egy régi ismerőse hangját hallja, álmában sem gondolt volna.
- Ben! Itt Roman. Csak figyelmeztetlek, hogy Irvine úton van hozzátok. Hallasz?
- Hmm. - tettette Hunt, mintha éppen enne.
- Ne zabálj már! Bármit mond vagy tesz, ne írj alá semmit! Lehet egy kicsit fájdalmas találkozás lesz, de...
- Mi a jó büdös francot csinálsz te! - tépte ki a kezéb
ől a fürdőből éppen kilépő Ben a telefont.
- Ezt én is kérdezhetném t
őled! - ordított vissza Roxanne. - Mi közöd van neked Abramovich-hoz?
- Nem mindegy? - lökte az ágyra Miller a lányt, de abban a percben valaki ütni kezdte az ajtót. Bennek szemmel láthatóan eszében sem volt beengedni a látogatókat, mire Hunt megindult az ajtó felé, de a férfi újra visszadobta az ágyra.
- Engedj el! - kapálózott Roxy. Próbálta megütni Millert, de az er
ősen lefogta a kezét. - Jürgen! - kiabált az ajtó felé Hunt kétségbeesve, de Ben egy nagy pofonnal hallgattatta el. A kopogás átváltott dörömbölésre, de az ajtó még nem nyílt ki. Miller arcán a gúnyt a kétségbeesés váltotta fel. Mikor Roxy megpróbált újra felállni, már ököllel ütött férje az arcába, amitől a lány egy kicsit megszédült. Hunt nem tudta eldönteni, hogy azért nem hallja már a dörömbölést mert elmentek az ajtó elől, vagy azért mert az ütéstől még mindig csengett a füle. Óvatosan felemelte a fejét a takaróról, ahol látta, hogy egy jókora vérfoltot hagy maga után. Szemével a férfit kereste, a távolból hallotta is a hangját, úgy tűnt újra telefonál, de most már oroszul beszélt, így Roxanne nem értett belőle semmit. Hunt ezt kihasználva megpróbált újra lemászni az ágyról, el is jutott a folyosóig, de ekkor újra ütést érzett a hátán, amitől nekiesett az ajtónak, majd elsötétült előtte a világ.

54.rész

- Eddie! - sírt Roxanne. - Eddie.
- Csss. Nincs semmi baj! - ringatta a férfi. - Minden rendben lesz! - puszilgatta a fejét.
- Eddie, én... - Hunt a férfi mellkasába fúrta a fejét, úgy zokogott tovább.
- Itt vagyok kicsim, nyugodj meg!
Jürgen vizes törölköz
őt hozott, azzal törölték le a lány arcát. Ben nyöszörgött a hálószoba padlóján, az ő fejéből is erősen dőlt a vér.
- Vigyétek át magatokhoz! - utasította az ír Jürgent.
- Ne maradj itt vele! Abramovich embere! - szipogta Roxy, mire a férfi dühösen nézett rá.
- Akkor mesélj!
Hunt tövir
ől hegyire elmesélte a sztorit, mire Irvine arca megfeszült. Nem fűzött hozzá megjegyzést, csak intett a németnek, hogy vigyék át magukhoz a lányt.
Mikor kettesben maradt Millerrel, még néhányszor belerúgott, utána telefonálgatni kezdett. Felhívott egy ügyvédet, aki közel fél óra múlva megjelent a szükséges iratokkal.
- Ajánlom, hogy írd alá, vagy eltöröm az összes csontodat, te szemét! - ordított rá a remeg
ő fiúra, akinek esze ágában sem volt ellenkezni. A papírral érvénytelenítették a házasságot, és Miller minden vagyoni követeléstől eltekintett. - Cserébe nem jelentelek fel a rendőrségen, ha most azonnal elhúzol innen, és Roxynak a közelébe sem mész életed hátralévő részében.
Miután a fiú kikullogott a szobából két megtermett ember szeg
ődött a nyomába, akik egészen Berlinig kísérték. Ezután Irvine felhívta az oroszt, és közölte vele a tényeket.
- Nincs nekem ehhez semmi közöm. - kezdte meg a játékot Abramovich.
- Eddig nem szóltam bele, Roman! Ez a rohadék viszont kis híján félholtra verte Roxyt!
- Mi?
- Ne játszd meg magad!
- Eddie! Ehhez tényleg semmi közöm nincs. Soha nem ártanék neki.
- Ja persze! Azt láttam már néhányszor!
- Mit akarsz?
- Mondd meg az árát!
- Roxanne-nek?
- Annak, hogy örökre leszállj róla!
- Neked nincs annyid! Mondd meg neki, hogy sajnálom! Ha bármiben tudok... - Irvine dühösen nyomta ki a telefont.
Még néhány embert felébresztett, a magánnyomozóját, a test
őröket, akikre már nagyon régen nem volt szüksége, és végül az öreg Huntot is. Miután végzett a telefonokkal átment a másik szobába, hogy megnézze Roxanne-t.
- Eddie. - ölelte át újra a lány. - Ne haragudj! - suttogta, mire Jürgen és barátn
ője magukra hagyták őket. - Ne haragudj! - Eddie megsimogatta az arcát, ahol a szemöldöke és a szája körül egy kisebb duzzanat és némi horzsolás látszódott. - Mondj már valamit! - nézett rá könyörögve Hunt könnyes szemekkel.
- Mit mondhatnék?
- Valamit, akármit.
- Pihenjél! Most ez a fontos. Holnap indulunk nagyapádhoz. Hülyére aggódja magát miattad. - közölte ridegen.
- Utálsz?
- Te utálsz?
- Én még mindig szeretlek, ez a bajom. - dünnyögte Roxy a férfi vállába, egyre kiábrándultabb lett Eddie visszafogottságától.
- Aludjál! Holnap reggel indulunk is. - állt fel, hogy lekapcsolja a villanyt.
- Nem alszol itt?
- Inkább nem. Még Jürgenéknek is kell intéznem egy szobát. - válaszolt Irvine majd kiment a szobából.
Roxy álmatlanul forgolódott, nagyon fájt a feje, de a legjobban szerelme viselkedése zavarta. Hajnal fél négykor kiment a nappali részbe, ahol a kanapén fekv
ő Eddie-t nézte egy darabig. Olyan nyugodt volt, olyan hűvös. Szeretett volna hozzábújni, de félt az elutasítástól. Érezte, hogy a férfinél nagyon kihúzta a gyufát, pontosan nem tudta, hogy az utóbbi hetek történései, vagy az egész személyisége miatt orrolt-e meg rá, de jól tudta, hogy ezt nem tudja már helyrehozni. Elindult a másik lakosztályba, hogy összepakolja a bőröndjét. Ha már úgysem tud aludni, legalább töltse hasznosan az időt. Éppen végzett az utolsó bőrönddel is, mikor zajokat hallott maga mögött.
- Mit csinálsz? Aludnod kellene. - ült le mellé Eddie álmosan.
- Nem tudok.
- Fáj? - simított végig a férfi a homlokán.
- Nem érdekes. - ugrott fel, de Irvine gyengéden visszahúzta maga mellé.
- Haragszol még?
- Nem. Te viszont igen, ugye?
- Fogalmam sincs mit érzek bébi. - sóhajtott Irvine. Mivel Roxy grimaszolva nézett rá, jobbnak látta kifejteni az el
őbbieket. - Jó, rendben. Igen, kurva mérges vagyok rád, de szívem szerint megöltem volna azt a rohadékot. Senki nem nyúlhat hozzád! Utállak, mert megint hisztis voltál, és nem volt jobb ötleted, mint ezzel bulizni. Pláne hozzá is mentél, a hab a tortán, hogy megint drogozol.
- Ez egy kicsit azért túlzás.
- Nem attól tartok ez csak a jéghegy csúcsa. Jobb is ha nem tudom a részleteket.
- Most mi lesz?
- Pihensz nagyapádnál. Ez a legfontosabb.
- Úgy értem, hogy velünk mi lesz?
- Arról fogalmam sincs. - sóhajtott újra egy nagyot.
- Nem kell elkísérned. Tudom, hol lakik papa. Odatalálok egyedül is. - közölte Roxy sért
ődötten, Eddienek viszont nem volt kedve vitázni, így inkább ráhagyta a dolgot.

55.rész

Roxy két napja érkezett meg nagyapjához, a szíve, a lelke még mindig sajgott az elmúlt napok történéseit
ől. Több órája sajnálta magát a szobájában, mikor egy ismerős név jelent meg a kijelzőjén.
- Szia Mansell. - köszöntötte a fiút vidáman.
- Hello. Mi újság? Vezekelsz?
- Mit hallottál?
- Semmit, de akkor szoktál nagyapádnál kuksolni, mikor valamit elcsesztél.
- Túl jól ismersz. - húzta el a száját a lány.
- Felvidítsalak?
- Rámférne.
- 24 órás Le Mans futam Silverstone. Benne vagy?
- Eltiltottak.
- Ett
ől nem. A bátyám nem tud jönni, kellene egy plusz ember. Megkérdeztem, ha akarsz, jöhetsz.
- Nem vagyok túl jó reklámarc a csapatnak.
- Mondom, hogy megkérdeztem. Mindenki benne van. - Roxanne egy pillanatig gondolkozott, majd természetesen igent mondott. Jobban hiányzott neki a versenyzés, mint azt gondolta volna. Másnap már a pályát járták be, és örömmel vette tudomásul, hogy mind a csapat tagjai, mind régi barátja közömbösen viseltetik problémáival szemben. Hunt úgy dolgozott, mint egy megszállott, minden m
űveletben maximálisan benne volt, semmi részlet nem kerülte el a figyelmét. A futamon alig várta, hogy rá kerüljön a sor. Mikor végre beülhetett az autóba, és megkezdhette róni a köreit, a világ legszabadabb emberének érezte magát. Profi munkát végzett, és csak pár tizedre maradt el az élmenőktől. A csapat végül a harmadik helyet szerezte meg, amire előzetesen még csak gondolni sem mertek. Hunt most először hitte el, hogy ehhez a sikerhez ő maga is jócskán hozzátett, és magáénak érezte ezt is, és valahogy a csapatot is. Greggel rengeteget beszélgettek a hétvége folyamán, megismerte barátnőjét is, és nagyon szimpatikus volt neki a lány. Örült, hogy végre valaki, aki ismeri egy másik oldalát is, mégis elfogadja olyannak, amilyen, és ezért nagyon hálás volt a fiúnak. Mikor már bőröndjeivel felszerelkezve, fájó szívvel lépkedett a kocsija felé, egy Pirelli sapkás férfi lépett oda hozzá.
- Hello, Roxy. Megismersz? - mikor a lányon látszott, hogy er
ősen kutat az emlékei között, a férfi tovább folytatta. - Mike vagyok. A bébiszittered voltam Spencernél. - vigyorgott.
- Torony! Bakker, miért nem a rendes nevedet mondod? - ölelte meg Hunt. - Van hajad! - bökött a férfi fejére.
- Igen. - nevetett fel a férfi. - Vége a kopasz korszaknak.
- Mi újság? Pirellis lettél?
- Aha, és egyben egy ajánlattal jöttem hozzád.
- Járunk? - ugratta Roxy, miközben felnyitotta a csomagtartó ajtaját.
- Persze. - kacsintott Mike. - Robert, a nagyf
őnök kéri, hogy keresd meg. Örülnénk, ha tesztelnél nekünk. Kell a sas szemed, te pedig cserébe F1-es járgányt nyúzhatsz, és...
- És?
- Nincsenek kék és sárga zászlók. - célozgatott Torony a két mumusra, amin Hunt jót mulatott.
- Te aztán tudsz érvelni.
- Ugye? - húzta ki magát a férfi. - Kérlek, ne mondj nemet, olyan jó lenne megint együtt melózni. Itt nincsenek ökör szabályok. - nézett rá könyörg
ő bociszemekkel.
- Sejtem, különben te sem lennél itt. - simogatta meg a karját Roxanne. Mosolyogva emlékeztek vissza azokra az id
őkre, mikor Adam úgy döntött, hogy pilótájának őrizetre van szüksége, és bemutatta neki a két méter magas, széles vállú, tetovált és piercinges Mike-ot. Hunt az első perctől kezdve tudta, hogy imádni fogja a férfit, és nem tévedett. Mike megtanította, hogyan kell jól érezni magát úgy, hogy az másnap ne kerüljön a címlapokra. Hányszor léptek le a programokról, és mentek inkább strandolni, Mike mindig falazott neki. - Nem tudom, mostanában nem hozok túl jó döntéseket. Azt hiszem jobb, ha ezt Enricoval is megbeszélem.
- Kezdesz úgy beszélni, mint egy profi. - nyújtott át neki egy névjegykártyát.
- Igyekszem- kacsintott rá a lány búcsúzóul. - Elvigyelek?
- Még meló van, itt az én számom is, hívj, majd dumálhatnánk.
Még egy ölelés után elbúcsúztak. Mikor Hunt hazaért azonnal felhívta Enricot, aki rögtön ráharapott a témára, így két nappal kés
őbb a Pirelli főhadiszállásán tárgyaltak a részletekről. Megint két nappal később egy rövid nyilatkozatban tudatták a világgal, hogy Roxanne Hunt lett a Pirelli aktuális tesztpilótája, aki másnap Silverstone-ban zárt kapuk mögött már meg is kezdi a teszteket.
- Eddier
ől van híred? - érdeklődött óvatosan Zanarini az autóban visszafelé.
- Nincs. Nem kér bel
őlem, úgyhogy ezt a kérdést meg is spórolhatod legközelebb.
- Ez a Mike? A fickód volt?
- Nem, nem mászom rá mindenkire akinek farka van. - húzta el a száját, majd vigyorogva folytatta. - Bár szeretnék, de mégsem teszem. A fene tudja, miért.
- Dilis. - röhögött Enrico is. - Egyedül hagylak, ha nem baj. Persze ha gond van, hívjál. Giancarlot kell kísérnem...
- Oké. Meg leszek valahogy nélküled.
- Ez azért izgalmas, nem? Azzal, amit itt gy
űjtesz, még az is lehet, hogy visszavesz a Toro Rosso.
- Miért venne?
- Mert azok az adatok, amihez itt hozzáférsz a gumival kapcsolatban, aranyat érnek a csapatnak. Fogadjunk, hogy egy id
ő múlva bejelentkeznek valamelyikünknél. - nyújtotta a kezét fogadásra, amit Hunt elfogadott.
- Oké. Egy évig te látsz el csokival. - Ez súlyos kiadást jelentett, tekintve Roxy édességfügg
őségét. - Szerintem nem érek nekik annyit.
- Rendben, ha én nyerek, felhívod Eddiet, és végighallgatod.
- Ez nem áll. Én nem érdeklem...
- Honnan a francból veszed te ezt?
- Onnan, hogy konkrétan szerelmet vallottam,
ő meg nem reagált.
- Mert még nem higgadt le.
- Jah! - fújtatott egyet. - Ha pedig lehiggad, akkor is tudjuk, milyen jó dolgokat szokott véghezvinni.
-
Ő ilyen, de ez szerintem többet nem fog előfordulni. Ha igen, arról tudni fogsz, mert ő általában ebből nem csinál titkot. Nem is értem, hogy miért sértődsz meg ettől, nem árult zsákbamacskát.
- Tudom. Az eszemmel tudom. - húzta össze magát kicsire az ülésben.
Roxanne miután megismerkedett a Pirellis emberekkel, és Mike körbevezette megmutatva a lényeges állomásokat, odaértek a lány jelenlegi munkaeszközéhez. Mámorban lebegve járta körül a kocsit, minden egyes négyzet centimétert alaposan megvizsgált, ragyogó szemekkel nézett barátjára.
- Istenem, de gyönyör
ű, ugye?
- Illik hozzád. - nevetett rá Torony, majd elindultak, hogy részt vegyenek az els
ő team ülésen.
Hunt este a szobájában a Föld felett lebegett pár centivel, a kedve csak akkor romlott el, mikor Eddie neve jelent meg a mobilja kijelz
őjén.
- Szia.
- Szia. Zavarlak? - kérdezte a férfi határozottan. A hangjából Roxy azt sz
űrte le, hogy számára ez a beszélgetés semmiben sem különbözik a többitől, amiket ma folytatott üzletfeleivel.
- Képzeld a Pirellinél tesztelek. A kocsiban még ugyan nem ültem, de... - kezdett bele a csacsogásba, mit sem tör
ődve a közöttük lévő feszült viszonnyal.
- Roxy! - szólt rá Eddie. - Ne haragudj, de nem err
ől akarok veled most beszélni.
- Tudom. - A lány torkát már a könnyek fojtogatták. - Az ember megérzi, ha szakítani akarnak vele. Csak nem hittem, hogy te is az a telefonon dobom ki a csajom-típus vagy.
- Ne haragudj, de most nincs lehet
őségem....én is utálom ezt bébi, de....
- Eddig nem igen dadogtál, még akkor sem mikor félrekavartál. Te az a fajta vagy, aki az ember szeme közé dobja az igazságot, aztán kezdj vele, amit tudsz. - Hunt hangja is egyre kiábrándultabb volt, de érdekelte a férfi indoklása, ezért sürgette.
- Roxy, én tényleg utálom, hogy ezt most csak így tudom neked elmondani, de Dubaiban ragadtam....tudod, hogy szívem szerint.....
- Megértem. Komolyan, csak mondd már végig, a körítést hagyd! - er
őltetett nyugalmat magára a lány, de szemei megteltek könnyel. Valóban nem volt számára jelentősége annak, hogy ott van-e a férfi vele szemben vagy sem.
- Jók a megérzéseid, mint mindig. - sóhajtott Irvine, és a lány most valóban elhitte, hogy ez számára sem könny
ű. - Szeretlek, nem tudom, ki hibázott többet.
- Ugyan meg vagy gy
őződve róla, hogy te nem is. - viccelődött Hunt, hogy oldja a feszültséget, amire válaszképpen egy megkönnyebbült mosolygást hallott a túloldalról.
- Erre már tovább nem vagyok képes. Nem tudom, hogy menne-e vagy sem, de nem akarom a saját b
őrünkön kikísérletezni. Fejezzük be bébi! Szeretlek, és tudom, vagy inkább remélem, hogy te sem utáltál meg, de ez nekünk nem megy. Nem mondom, hogy legyünk barátok, mert átharapod a telefonzsinórt, de én továbbra is itt vagyok neked, ha kellek. Csak ezt akartam tisztázni, mielőtt beleveted magad a nagy melóba, akkor már nem lett volna tisztességes megzavarnom téged.
- Rendben. - nyelt egy nagyot Roxanne. Jól tudta, hogy ezt fogja hallani, de így kimondva szörny
ű érzés volt. - Eddie!
- Igen?
- Tudom, hogy nem vagyunk egy véleményen, de én örülök, hogy megpróbáltuk.
- Én is. Én is. - suttogta a férfi. Több szó ide nem szükségeltetett, mindketten vonalat bontottak.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 174495
Hónap: 2748
Nap: 80