Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vagyok, aki vagyok

A 2020-as forma 1-es versenynaptárt alaposan megtépázta a világjárvány. Ebben az évben rekordnak számító 22 futamot rendeztek volna, de később a koronavírus-járvány kitörése következtében több verseny elhalasztásra vagy törlésre került. A bajnokság március 15-én Melbourne-ben indult volna, azonban csak július 5-én vehette kezdetét Ausztriában

Március 19-én a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) bejelentette, hogy a spanyol és a holland versenyeket is elhalasztották, továbbá a monacói nagydíjat törölték, így már csak 13 futamra csökkent a szezon hossza. holland verseny 35 év kihagyást követően tért volna vissza Zandvoortba.

Március 23-án újabb bejelentés történt, miszerint az azeri nagydíjat is elnapolták,majd pedig a francia nagydíj törlésre került.

Április 7-én a szervezőkkel közösen egyeztetve a bajnokság vezetősége kimondta, hogy a kanadai nagydíjat is el kell halasztani a vírushelyzet miatt.Később a vietnámi nagydíj Hanoi Street Circuit utcai versenypályája is erre a sorsa jutott, amely ebben az évben mutatkozott volna be a száguldó cirkusz naptárjában.

Az idei év két nagy forma 2-es reménysége körmüket rágva álltak reggel óta a paddock azon részén ahonnan jól ráláttak az érkező emberekre. De azt az egy személyt akit ők vártak, nem látták sehol. Több mint fél éve nem hallottak barátjukról. Eltűnt, mintha a Föld nyelte volna el. Hallottak róla, tudták, hogy a körülményekhez képest jól van, de már végre a saját szemükkel is szerették volna ezt látni.

- Oké. Schumi, meg Mazepin mi a jó büdös francért rágja a kefét egész reggel? - kérdezte az egyik szerelő az említett két pilóta csapatának tagjait. - Baszd meg, gyomorgörcsöm lesz ha őket nézem.

- Huntot várják.

- Hunt visszajön? Nem hagyta abba?

- Őszintén nem tudjuk. Ma délig kiderül. - rántotta meg a férfi a vállát, és ment a dolgára.

Sebastian Vettel épp pályabejáráshoz készülődött, várta a többieket, így jól hallotta a beszélgetést.

- Mi volt ez? - kérdezte a mellette állókat, de Toto Wolff és a Mercédesz pilótái is csak a vállukat vonogatták.

- Nagy gáz van, ha nem ér ide. - jelent meg újabb két Forma 2-es pilóta, ők is aggódva néztek körbe.

- Na. Oké. Meséljetek! - szólt rájuk türelmetlenül Vettel.

- Nem tudunk sokat. - kezdett bele az egyik a mondandójába, miközben még több pilóta szerelő gyűlt köréjük. - Roxi tavaly kikészült, évvégére már úgy kellett az autóba rugdosni, de a búcsúzó csapatával sem akart kibaszni. Sok volt neki, ami tavaly történt. A FIA dijkiosztón még átvette az év újonca díjat, aztán kb. másnaptól eltűnt. 

- Hogyhogy eltűnt? - kérdezett közbe Kimi. 

- Néha irt emailt a fiúknak hogy jól van, dolgozik, pihen ne aggódjanak. A csapata megszűnt. Az új csapatnál nem jelentkezett, de elnézték neki, a körülmények miatt.

- Miért mi történt? - kérdezte Hamilton.

- Hogyhogy mi? 5 hónap alatt elvesztette a mentorát Charlie-t, a nevelőapját Nikit és a barátját és csapattársát Antoine-t. Az év második felében, főleg Hubert halála után a csapat sem muzsikált jól, aztán bejelentették, hogy ki is vonulnak a bajnokságból, az volt az utolsó évük. Roxi meg már inkább menekült volna. - ért melléjük Nikita Mazepin az említett egyik legjobb barátja. - Ez bárkinek sok lett volna. - feszült neki, hogy jelezze, hogy a hülye kérdésekért itt most pofon ár.

- Higgadj le Nikita! - nyugtatgatta Schumi. - Menjünk a pályára, addig is eltereljük a figyelmünket. - nógatta barátját, habár külön csapatban versenyeztek és a pályán ellenfelek voltak, szoros barátság volt az övék. A három testőr és a milédi, így hívták őket annak idején, amikor még Hubert is élt.

- Mick. - húzta vissza Seb és Kimi a fiatal németet. - Mi fog történni délig. Mire vártok?

- Ma délig kapott Hunt határidőt, hogy jelentkezzen az FIA-nál. Ha nem akkor bevonják a licenszét. - hajtotta le a fiú a fejét.

- És tényleg nem tudtok semmit? - lépett vissza hozzájuk Lewis és Toto.

- Kis morzsákat... - válaszolt Mick. - Maurizio vigyázott rá.

- Arivabene? - vált Seb hangja vidámmá.

- Igen. Imádom az öreget. Amikor Olaszországban kitört a járvány önkéntes mentőautósofőrnek állt, tudtad? -   válaszolt Schumi. - Roxi is ott volt. Azt nem tudom, hogy ő mikor állt be, de Maurizio telefonált, hogy Roxi is ott van vele, de megkérte, hogy ne árulja el hogy pontosan hol vannak. Rengeteget dolgoztak, meg a határok is zárva voltak....de még telefonon sem akart senkivel beszélni. - lett újra szomorú a hangja, Seb pedig biztatóan a vállára tette a kezét.

- Ide fog érni ne félj! 

- Nem fogja feladni, csak ki kellett fújnia magát! - bíztatta Kimi is.

A pályán megtett gyaloglás jót tett a két fiúnak, de ahogy megtették a teljes kört újra kétségbeesetten nézték hol az órát, hol a bejáratot. Most hogy már néhányan megvilágosodtak arról hogy milyen dráma is zajlik a háttérben, a feszültség eluralkodott a paddockban. A Forma 2 sorozat pilótái összeverődtek az osztrák pálya mellett, mivel nem voltak nézők így levegősen elfértek. Mazepin kínjában elhúzott zuhanyozni, nem bírta már a várakozás feszültségét. Százszor hívta már Roxit de a telefon kisípolt.

11 óra 22 perckor Schumacher tőle nem megszokott hangon káromkodni kezdett.

- Hogy a mocskos kurva életbe! Szét fogom verni a fejedet, te kegyetlen picsa! - sokan ijedten kapták fel a fejüket, de Mick szeme már a közeledő baseball sapkás lányt követte, aki a karjába vetette magát. Ahogy szorosan ölelték egymást a lány sapkája leesett a földre, és minden jelenlévő számára világosság vált, hogy Roxi Hunt visszatért. - Te aztán értesz a belépőhöz! - puszilta meg Mick a lány fejét. - Jól vagy? 

- Jól, jól. - válaszolt a lány boldogan. - Nikita?

- Gyere előbb Masihoz! Alig van már időd. - sürgette a csapatfőnöke aki szintén meghatódva köszöntötte a lányt. Habár a tavalyi csapat megszűnt, de sokan átjöttek az ebben a sorozatban idén debütáló Mercedes-hez, és a "főnök" is maradt a régi.

- Van még ideje. Gyorsan átfutunk hozzá. - ellenkezett Schumi. - Ki van rád akadva. - húzta el a száját.

- Tudom. 

- Én is, de ő más tészta tudod...

- Tudom, tudom. - újra főnökéhez fordult. - Előbb Mazep, jó? Időben ott leszek az 5 másodperces teszten. Addig ezt valaki felvinné a toronyba? - vett elő egy köteg papírt. - Ezek a PCR tesztjeim, hetente teszteltek, és ezek... - szedett elő egy újabb köteget. - ... ezek a dopping tesztjeim. Maurizio ragaszkodott hozzá, ezek kb 2-3 hetente készültek vizelet és vérvizsgálat. Remélem ez elég lesz nekik. - a választ már meg sem várták, futottak Mazepin pihenője felé, de az ajtóban megállították őket.

- Nem mehettek be! Bocs, de... a covid tudjátok....nem vagytok a buborékunkban. - szabadkozott az ajtónál álló fiú.

- Be kiabálhatok neki? - kérdezte Hunt olyan csábosan, hogy annak nem lehetett ellenállni. Erős orosz akcentussal egy öreg hölgy hangján ordítani kezdett nagy derültséget okozva maga körül. - Nyíkíta, gggyyyerre ki oooorosz barááátom! Itt van a te gyééévocskád! - Hangos ajtócsapódás, és a meztelen Mazepin tűnt fel a pihenő ajtajában, a legnemesebb részét egy kis törölköző takarta.

- Baszd meg Hunt! Tisztára olyan a hangod, mint az egyik nagynénémnek! - kiabált nagy röhögés közepette.

- És őt is egy szál faszban szoktad fogadni? Te lehetsz a kedvenc unokaöccse! - röhögött Hunt. Mire Nikita visszaszaladt egy nadrágot vett fel és rohant vissza barátnőjéhez. Ő is ölelgette, puszilgatta a lányt. Egy perc alatt megbocsátott neki az eltűnésért. Újra szent volt a béke. 

-------------------------------------------------

Roxi az 5 másodperces tesztet is teljesítette, majd az FIA elfogadta az elmaradt vizsgálatok helyett a lány által hozott orvosi eredményeket. A megbeszélésről kifelé Michael Masi még félrevonta egy rövid beszélgetésre.

- Örülök, hogy visszajöttél, tudom, hogy a múlt év szörnyű volt neked. - kezdte a férfi kedvesen a mondandóját, mint mindig. - Ha bármit tudok segíteni....

- Már megtetted azon a szombaton, emlékszel? - mosolygott szomorúan a lány. Mindkettő szeme előtt lejátszódtak a Hubert halálos balesete utáni események.

(Roxi összetörten keresett valami menedéket magának. Nem igazán érzékelte a külvilágot, csak azt a nagy nyüzsgést, feszültséget, amelyet a fiatal pilóta halála okozott az emberekben akár ismerősei voltak akár nem. Nem sírt, de arcára volt írva minden fájdalma. Nem nézett fel, csak követte a boxutca aszfaltját, és végre egy olyan nyílás felé kutatott ahol nem álltak sokan. Mivel ilyet jó ideje nem talált kezdett pánikba esni, a körülötte forgolódó embereket lökdöste el az útjából. Egy ismerős FIA egyencipőt és nadrágot viselő ember állt meg előtte, aki azon a hangon szólt hozzá, amit Charlie halála óta nem szeretett hallani, hiszen arra emlékeztette, hogy az ő pártfogója és mentora már nincs többé. 

- Roxi. Gyere be ide! - szólt neki Michael, kézenfogta és a toronyba felvezető lépcsőhöz kísérte . 

- Köszönöm. - szipogta a lány, majd amikor a férfire nézett már utat engedett könnyeinek, és Masi vállára borult. A férfi türelmesen simogatta a hátát, és csak annyit suttogott neki, hogy "annyira sajnálom".)

A lány a visszaemlékezés után folytatta a hálálkodást.

- Ha akkor nem vonsz félre, és nem nyugtatsz meg.....nem tudom mit tettem volna. És azt is köszönöm, hogy később elbeszélgettél velem, amikor ott és akkor ki akartam szállni.... - mosolygott de hirtelen eszébe jutott, hogy mi is történt még azon a későbbi beszélgetésen.

(Masi irodájában voltak, mert Hunt a következő hétvégén nem akart megint Hubert-re emlékezni, ami viszont ellenkezett az FIA utasításával. Ross Brown teljesen feldúlva távozott az irodából, de Masi meggyőzte hogy majd ő tud hatni Roxira.

- Nem érdekel, mit zsíroztatok le ezzel a .... - duzzogott.

- Na..na...na - intette le a férfi. - Tudom, hogy iszonyú nehéz neked most, de ne hülyézz le mindenkit, aki egy kicsit is máshogy működik, mint te.

- Michael! - próbálta Roxi tovább győzködni a férfit, aki türelmesen leült mellé a kanapéra. - Kérlek! Ennek a sok szellemidézésnek semmi értelme a sebek tépkedésén túl.

- Tudom. - ölelte át bal karjával a lányt. - De hidd el, hogy kell hogy emlékezzünk rájuk. - Mikor a lány felemelte a fejét a férfi válláról tiltakozva a lány elé emelte mutatóujját. - Nem a halottak miatt, hanem mi miattunk. Érted? Ez egyszerűen úgy működik, hogy az agyunk vagy a szívünk egyik része azt kívánja hogy megnyugtassuk magunkat, hogy nem felejtettük el őket szeretni. Érted? - nézett a lányra egy barátságos mosoly kíséretében.

- Nem. - válaszolta a lány fáradtan, de a szemét le nem vette a férfiről.

- Mit nem értesz?

- Azt hogy miért van neked ilyen szép szemed? - válaszolt Roxy komolyan, és megcsókolta a férfit. Csak egy csók volt, de az nem akart abbamaradni.

- Khmm. - köhögtek az ajtóból. Toto Wolff gúnyos feje tűnt fel, majd színpadiasan körülnézett a háta mögött, és becsukta az ajtót. - Hello! Látom egyeztettek. - gúnyolódott tovább, de mondandóját csak a lánynak címezte ez egyértelmű volt abból, hogy a versenyigazgatóra rá sem nézett. Masi zavarában felállt és a lehető legmesszebb sétált a lánytól, Roxi inkább dühös volt.

- Mi van Wolff telihold van? - gúnyolódott.)

A visszaemlékezés szinte megint egyszerre ért véget Michael és Roxi fejében is, mert zavarukban mindketten hátrébb léptek, köhécseltek, majd a lány gyorsan elhadarta mondandóját.

- Ne haragudj azért sem, hogy lekaptalak...

- Jó jó jó. - intette le Michael. - Az már jó régen volt.

- Igen de nem kértem elnézést azóta sem, és...

- Roxi kérlek. - fogta meg a vállát Michael. - Nem csináltam belőle ügyet és nem is fogok, csak kérlek felejtsük el. 

- Oké. - bólintott rá a lány, és kereket oldott.

------------------------------------------------------------

Az osztrák nagydíjat a stájer nagydíj követte, a helyszín nem változott mégis többen hazautaztak. Roxit és Nikitát Mick hívta meg svájci otthonába. Be akarták pótolni az elvesztegetett időt, így Roxi örömmel elfogadta a meghívást, úgyis eleget volt egyedül. Svájcba charterjárattal mentek, ott volt még a gépen Toto, Seb, és számos tévés. Mindenki maszkban üldögélt, de ez nem szegte kedvüket a sztorizgatásoknak. Hunt és Mazepin soha nem titkolták, hogy ha úgy tartja kedvük bizony isznak alkoholt, de Mick aki szemérmes volt ezen a téren is, most elengedte magát. Kissé alkoholmámorosan időnként visítva röhögtek a történeteken. Épp egy lengyel videót próbáltak értelmezni, amikor Nikita Roxihoz fordult.

- Na emlékszel még valamire?

- Te tudsz lengyelül? - nézett rá egy-két ember csodálkozva.

- Csak egy mondatot. - somolygott a lány. 

- Na halljuk! - fordult felé Toto is. 

- Idziemy do mojego mieszkania?(felmegyünk a lakásomra) - kacérkodott a lány.

- Ez mit jelent? Biztos valami udvarlás mi? - röhögtek páran, és kérdőn néztek Wolffra.

- Nem. Ez már egy kicsit arrébb van. - nevetett a férfi. - Ezt te szoktad mondani vagy tanították neked? - kérdezett vissza.

- Először nekem mondták, aztán már én használtam. - nevetett Hunt.

- Sejtettem . mosolygott rá Wolff, és csillogó szemét sokáig a lányon felejtette. Alig láthatóan megrázta a fejét, majd szájával a következő szavakat formálta: "rossz vagy". Mire a lány kacéran rákacsintott. Kubica hangja zökkentette vissza őket a beszélgetéshez.

- Hallani akarom a sztorit! 

- Semmi extra csak Roxi bűnbe vitt egy plébánost! - röhögött fel Nikita. - A kedves rokonság meg a krakkói vasútállomásig kergetett minket. - mire nagy röhögés támadt a gépen.

- Nem volt pap, hanem még csak szeminarista. - tiltakozott Roxi. - Jaroslaw...gyönyörű kék szemű, szőke hajú...jujjjj cuki volt nagyon . -ujjongott a lány.

- És te voltál az ördög kísértése....és oda lett a szüzességi fogadalom. - röhögött tovább Mazepin. 

- De utána mégis felszentelték...szóval - játszotta meg a lány a sértődöttet.

- Igyunk Jaroslaw egészségére - emelte poharát Mick. 

- És arra a vad lengyel télre 2018-ban. - röhögött Nikita is, mire Toto szemei szikrát szórtak. Ezt meglátta Roxy és mosdólátogatásra hivatkozva elvonult a társaságtól. Nem kellett sokat várnia megjelent Toto is, félrehúzódtak, nehogy valaki meglássa az eszmecserét közöttük.

- Ez komoly? - támaszkodott neki a férfi a falnak, Roxi arca szinte érintette az övét. - Ilyen fasza kalandjaid voltak?

- Régi sztori. - intette le a lány, idegesítette hogy ismét lebukott a férfi előtt.

Az ő kalandjuk valahol ott kezdődött 2018. nyarán. Nem nagyon igyekeztek megállj parancsolni a vágyaiknak. De mikor Niki előtt is világossá vált a viszonyuk, mindkettőt nyomatékosan arra kérte, hogy hagyják abba. Ők ugyan szót fogadtak, de Lauda állapota időről időre aggodalomra adott okot, így Hunt és Wolff ilyenkor összetalálkoztak. Már pedig ha ők egy légtérben voltak, ott nem volt helye a szemérmességnek. Tudták ők is hogy viszonyuk nem vezet sehova, de élvezték minden egyes percét. Mindig volt okuk arra, hogy összejöjjenek és arra is volt mindig hogy külön váljanak. 

- Több mint fél éve nem láttalak...és ilyenekkel baszod fel az agyam? Tudom hogy kikészültél, képzeld én is, de ez nem volt fair húzás Roxi.

A lány viszont nem hallgatta meg a leszidást, amit a kis félrekacsingatásaiért kapni szokott. Tisztában volt azzal, hogy Wolff a feleségével is jól megvan, Roxi is jogot formált arra hogy kalandokba bocsátkozzon, de imádta amikor a férfi féltékeny volt. Így hagyta hogy Toto felpaprikázza magát, de aztán inkább a férfit a tarkójánál fogva magához rántotta és vad csókolózásba kezdtek. Toto a szabadon lévő kezével kinyitotta a mellékhelyiség ajtaját, és bepréselték magukat a szűk helyiségbe. Roxi a férfi nadrágját gombolta, Toto már a lány pulóverét vette le és a vállát harapdálta. Roxiról miután lekerült a nadrág is a férfi felültette a mosdókagylóra, de a lány rászólt.

- Nem! A számba akarlak venni! - lihegte a férfi fülébe.

- Ne csináld! - fogta meg a lány nyakát. - Azt most nem bírom ki. Benned akarok lenni végre! - nézett rá vad szenvedéllyel, mire Roxi beleharapott a férfi alsó ajkába. 

- Jó, de a reptéri mosdóban lesz még 2 "félhatos" menet. - markolt bele a férfi hajába, így arra kényszerítve hogy ránézzen.

- Annyi lesz, amennyit akarsz, de most már végre meg akarlak kapni. - egy ritmusra mozogtak, a férfinek már a lány szájára kellett tapasztania a kezét, mert túl hangosan adott hangot a gyönyörnek. - Várj! Fordulj meg! - emelte le a lányt aki megfordult és jobb kezével a férfi tarkójáért nyúlt, aki folyton csókolta. - Nézni akarlak közben! - újra a lány nyakát fogta, nem szorította, csak épp arra kényszerítette hogy az előttük lévő tükörbe nézzen. Ő közben újra és újra a fülébe suttogott. Mikor Hunt már nem bírta tovább, Wolff újra a kezét a lány szájára tapasztotta.

Kifulladva dőltek egymásnak, a bőrük égett, izzadtak voltak, erősen ziháltak.

- Kérem foglalja el a helyét, hamarosan landolunk. - szólt be az utaskísérő az ajtón.


 

 

 

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 159312
Hónap: 2027
Nap: 72