Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


111.rész

2010.05.09
Jeff az ajtófélfának támaszkodva várta, hogy végre kinyissák neki az ajtót. Sötét farmer, és fehér ing volt rajta, egész jó napja volt, egy régi évfolyamtársnőjét látogatta meg Londonban. Ezek az alkalmak leginkább egy tevékenységre szoktak közöttük korlátozódni, ettől volt most feldobva, de már várta a Hunttal való találkozást is. Egy kicsit tartott a fogadtatástól, tudta, hogy a fiú milyen forrófejű tud lenni, pláne, ha arról a lányról van szó, akiről Turner annyit hallott a los angelesi terápia során. Tulajdonképpen Freddie többet beszélt az ő Zuzujáról, mint saját magáról. Irvine már akkor szimpatikus volt neki, mikor személyesen nem is ismerte, a tegnapi telefonhívás pedig valóban szórakoztatta a férfit.
-         Hello Freddie fiú. – köszöntötte egykori páciensét vidáman, és kiváncsian várta a reakciót.
-         Jeff! Isten hozott! – ölelte át a fiú Turnert, aki ettől immáron teljesen megnyugodott. – Figyelj, ne haragudj az előbbiért!
-         Tudom, hogy egy ökör vagy, ha a nagybetűs csajról van szó. – vigyorgott Jeff. – Bemehetek?
-         Persze, bocs! – tárta szélesebbre az ajtót.
-         Na, most egy lépéssel beljebb jutottam, mint pár napja. – kiáltott fel a vendég vidáman, miközben a kanapén térdelő Zoét nézte. A lány úgy pislogott a nagy szemeivel a háttámla mögül, mint egy megszeppent kis kutya. Jeff elmosolyodta magát, és Zoéra nézve tett egy megjegyzést. – Jöttem lökni az igét! Ezt neked hoztam „Zoé Irvine Hunt vagy, hogy is hívnak” kislány. – Azzal elővett a farzsebéből egy kicsike Mickey Egér figurát. – mire Zoé emlékképei határozottan tisztulni kezdtek, és felnevetett.
-         Köszi. És választ is kapok?
-         Mire? – húzta össze a szemeit Turner, de aztán leesett neki a dolog. Vendéglátója, arra a szenvtelen kérdésre kereste még mindig a választ, amit a férfi akkor határozottan visszautasított. – Ha válaszolok, adsz nekem egy esélyt? Mondjuk egy órát?
-         Akár kettőt is. – nézett a férfire huncutul.
-         Három órával ezelőtt. – válaszolta Turner gyorsan, mire egyszerre robbant ki belőlük a nevetés, Hunt nem értett semmit a dologból, de teljes szívéből örült neki, hogy ezek ketten végre megtalálták a közös nevezőt. Diszkréten visszavonult az udvarra, ahol szundikált egy jót a hintaágyban.
 
Néhány nappal később, még mindig Alderneyben, összegyűlt a négyes fogat. Freddienek és Leonak három hetes szünet adatott meg, és mivel tesztelni már tilos volt, így rengeteg szabadidővel rendelkeztek. Mindannyian Henryt hallgatták, aki felettébb lelkesen mesélt a Forma 2-es sorozatról, az autóról, a csapatról. Sok időt töltött együtt Hunterrel, valamint Jacksonékkal, így jóval több információval rendelkezett bárkinél. A fiatal Surtees volt közöttük talán a legszenvedélyesebb, és ami nagyon ritka, olyan alázattal viseltetett a motorsport iránt, amit tényleg csak nagyon ritkán lehetett tapasztalni a korábbi pilóták között is. A mai versenyzők szenvedélyével sem volt ugyan baj, de rájuk az ide nekem az oroszlánt is felfogás volt inkább a jellemző. Henry ezzel szemben teljesen normálisnak vélte, hogy a fiatal pilóták alsóbb kategóriákban gyűjtsenek tapasztalatot, és csak a rutin megszerzése után lépjenek feljebb. Imádott versnyezni, és nem érdekelte volna az sem, ha egy neve sincs szériában kellene elindulnia, ha csak arra lenne lehetősége. Vonzotta minden, ami új, és minden, ami egy kicsit is emlékeztette a dicső hatvanas, hetvenes évek autóversenyeire. A Forma 2 új sorozat volt, alacsony költségvetéssel, ki nem forrott szabályokkal, autókkal. Az meg külön előny volt számára, hogy éppen ezek miatt nem volt túl vonzó a szponzorok számára, így a felhajtás is kisebb volt körülötte. Pontosan ez volt az a tény is, ami Zoét is foglalkoztatta. A lány fejében ugyan tökéletes zavar uralkodott, ami a jövőjét illette, fogalma sem volt, hogy a Nascar, vagy a Forma 1 legyen-e a cél. Néha még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy visszamenjen Japánban, ahol elismert és körülrajongott versenyző volt. Így tehát, amíg nem tudott dűlőre jutni a jövőjét illetően, a Forma 2 megfelelő állomásnak bizonyult számára.
-         Mikor kell jelentkeznetek Hunternél? – szakította félbe Hunt az élménybeszámolót.
-         Nem tudom, én mindenképpen elmegyek hozzá jövő héten. Zoét meg majd hívja, mert nemsokára üléspróba lesz meg ilyesmi. – válaszolt Henry miközben ivott egy kis üditőt, eléggé kiszáradt a torka. – Mi van Leo, nagyon csendes vagy?
-         Nincs semmi, csak fáradt vagyok. A kocsi sem túl jó. Minek örüljek?- rántotta meg a vállát Mansell.
-         Mi a gond? Malajziában fent álltál a dobogón. – bíztatta Zoé. – Én nagyon büszke voltam rád. – adott egy puszit a fiúnak, majd mosolyogva visszadőlt Freddie ölébe.
-         Ja, mert megszakították a versenyt, és így csak négy pontot kaptam. – duzzogott a fiú.
-         Én meg csak másfelet. – válaszolt Hunt, mire nagy nevetésben törtek ki mindannyian. – A csapattársam már a harmadik a VB pontversenyben, én meg ott kullogok mögötte valahol a távolban. Néha az az érzésem, hogy ez a kis német nem is ember, hanem gép. Én lazítanék, ő meg még „ezt is nézzük meg, meg azt is”. A legkiakasztóbb, mikor este tíz körül már mennénk vissza a hotelbe, és megszólal, hogy „Chris mi még Freddievel megnézünk pár beállítást”. Ilyenkor úgy megütném. – nevetett, miközben a kezével is nyomatékosította a mondandóját, aztán lenézett az ölében fekvő lányra. – Baromira hasonlít rád, állandóan számol, meg agyal valamin. Szörnyű! –adott nejének egy csókot.
-         Azt hiszed Kubica jobb? – kontrázott Leo. – Ezzel a lengyellel csak a kocsiról vagy a pókerről lehet beszélgetni. Ennyi! Érted? – mutogatott, miközben a többiek már kétrét görnyedtek a nevetéstől. – Az angolja nem túl jó, de Mario nem mer visszakérdezni, mindig hozzám jön, és megkérdezi, hogy „Te, Leo, most akkor mehet a lágy gumi, vagy nem?” A főnököm tolmácsa is vagyok, anyám!
-         De miért nem mer visszakérdezni Robertnél? – rázta meg a fejét Zuzu.
-         Mert Kubica iszonyú hamar bevágja a durcit, és akkor a jó Isten kegyelmezzen mindenkinek! Egyszer egész verseny alatt meg sem szólalt, olyan mint egy primadonna. Hamar megbántódik, de azért bírom nagyon. Ha jó lábbal kel fel, nincs vele semmi gond. – magyarázta Mansell.
-         Az én csapattársam sem egy könnyű eset. – kezdett bele a panaszkodásba Henry, de Zoé arcon dobta egy párnával.
-         Hékás! Neked király dolgod volt mindig mellettem! - nevetett.
-         Persze, pláne, ha Freddie nem hív fel futam előtt. Vagy ha felhív, de összevesztek. Vagy…
-         Na, na! Ennyit azért nem szoktunk veszekedni! – szólt közbe Hunt, mire Leo és Henry meglepődve néztek egymásra.
-         Te, ezek melyik bolygón élnek? – kérdezte Mansell a barátjától.
-         Gyerekek, kiskorom óta végzem a párterápiátokat! – nézett rájuk komolyan Surtees. – Ha órabért számolnék fel, rámenne az egész vagyonotok. – húzta tovább őket, mire a két Hunt vészjóslóan emelkedni kezdett a kanapén. – Ha egyszer megírom a történeteteket, hosszabb lesz, mint a Herry Potter. – Az utolsó szavakat már szinte úgy sikította, mert Zoé ráugrott és csikizni kezdte, Freddie pedig Leot vette kezelésbe.
-         Azért én is tudnék mesélni Mr. Hunt. – nevetett Mansell, miközben próbált barátja fogásából kiszabadulni. – Az a sok összetört telefon, meg átvirrasztott éjszaka, pláne verseny előtt. És, amikor kiküldtél kémkedni a téli éjszakába? Azt sem számoltuk még el.
-         Mikor? – fordult meg Zoé.
-         Az titok. – fogta be Leo száját Freddie, és mosolyogva nézett feleségére.
-         Még kabát sem volt rajtam. – vett mély levegőt Mansell, mert egy időre ki tudta magát szabadítani a fiú szorításából. – Majdnem befagyott a seggem! – vísította, mire már a többiek is a földön fetrengtek.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Móni!

(Bogyó, 2010.05.10 22:50)

Lököttek... de ezért szeretjük őket...
Robert... a kis durcás... mint egy kis gyerek...
jó lett,mint mindig!!!

szia:)

(SM1979, 2010.05.09 21:37)

A négyes fogat soha nem is volt normális :D:D De mi éppen ezért szeretjük őket.
Köszi, hogy olvasod, és hogy írsz.

Szia Móni!

(Kate, 2010.05.09 21:17)

Na, ezek nem normálisak :D
Jeffről már megírtam korábban a véleményem ;)
Ez a négyes fogat meg kést téboly :D :D :D :D Ha nem lennének, ki kéne találni őket :D :D :D
Várom a folytit :)

 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 161620
Hónap: 2220
Nap: 51