Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


112.rész

2010.05.10

Kép

Mikor Freddie a barcelonai futam helyszínére utazott körülbelül egy hónappal később, vele ment felesége is, hiszen eljött végre a próbák és tesztek ideje a Hunter Teamnél. Az elmúlt hetekben Jeffel keményen dolgoztak az önbizalmán, és a szorongáson, Irvine nagyon büszke volt arra, hogy nem küldte el a férfit melegebb éghajlatra, és mindenben szót fogadott neki. A lovaglást egy kicsit túlzásnak tartotta, de Freddie okosan meg tudta győzni azzal, hogy jó tesz az alakjának is, így a hiú lány még erre is hajlandó volt. Mivel Chris amúgy sem engedte volna be a lányt a Red Bull boxába, így a bahreini futamot teljes egészében kihagyta, és otthon a TV előtt ülve követte végig, de most nem tartott külön bulit. Erre márcsak azért sem volt lehetősége, mivel Freddie csak a 11. helyen végzett, és nagyon el volt keseredve. Turner megbeszélte a Zoé dolgát Bobbal is, és a csapat felvette az első két futam idejére, mint Zuzu terapeutáját. A Forma 2 sorozat első tesztsorozatát Snettertonban tartották május 6-án, egyet délelőtt és egyet délután. Bob mosolyogva nézte két izgatott pilótáját, ahogyan birtokba veszik az autóikat, és elindulnak a pályára, hogy teljesítsék a hosszú programot. Utoljára évekkel ezelőtt Olaszországban látta Zoét ilyen felszabadultnak, és boldognak.
-         No lám! Az élet megint engem igazolt! – morogta félhangosan maga elé.
-         Hogyan? – kapta fel a fejét Jackson, aki időközben leszerződött Hunterrel. Henry nem volt túl boldog ettől, hiszen Rebeca édesapja nem csak a lányával kapcsolatban volt szigorú, hanem a munkában sem ismert kegyelmet. A fiú derekasan állta a „majdnem após” próbatételeit, és tűrte a szokottnál szigorúbb hangnemet.
-         Semmi, semmi. – rázta meg a fejét Bob.
-         Ügyesen megy Zoé, ugye? – kérdezett vissza Paul.
-         Nem rossz, nem rossz. – motyogott az öreg. – Henry is bírja a tempót, nem igaz? – húzta mérnöke agyát vigyorogva, tudta, hogy amilyen nehezen osztogatja ő a dícséretet Irvine-nak, a férfi ugyanolyan nehezen fog egy fél elismerő megjegyzést tenni Surteesre. Válasz helyett csak összemosolyogtak, és újra a feladatukra koncentráltak.
A tesztek elég ígéretes futamokat vetítettek elő a csapat és a pilóták számára. Jobbak lettek az eredmények, mint azt várták, Zoé pedig a pályán kívül is szárnyalt. Újra Bob kezei alatt szolgálhatott, ami együttjárt azzal, hogy ismét komolyan vették mind a mérnökök, mind a szerelők, és ez nagyon boldoggá tette a lányt. Jacksont annak idején még a GP2-es időszakukban, nem igazán érdekelték Zuzu megjegyzései, számításai, ötletei, az igazat megvallva egy kicsit lenézte a lányt. Csak most derült ki a számára, hogy Irvine amellett, hogy kiváló pilóta, sokat segíti a csapat munkáját is. Tudásától egyenesen elképedt, egy-egy megnyilvánulása után tátott szájjal figyelte, mire Bob enyhén oldalba bökte.
- Egy valamit ne felejts el Irvinenal kapcsolatban! – súgta neki.
            - Micsodát? – nézett rá Paul.
-Soha de soha ne dícsérd, ha ő is hallja, vagy látja! Hamar elbízza magát! Halhatatlannak képzeli magát, és felelőtlen lesz a pályán.
- De ez elképesztő! – Jackson még mindig nem tért magához. – Azt hallottam róla, hogy olyan agya van, mint egy mérnöknek, de ez…egyszerűen…
- Igen, nem rossz. – ismételgette a szokásos maximum dícsérő szavait Hunter. – Akkor se mutasd ki ennyire a lelkesedésedet! – lett ideges Bob.
- Jó, jó, megértettem. – morogta Jackson.
A hosszúra nyúlt megbeszélés után már csak annyi erejük maradt Henryvel, hogy elvánszorogjanak a motorhome-ig. Ruhástól rogytak le a kemény, kényelmetlen ágyba, és mély álomba szenderültek.
 
Zoé reggel úgy ébredt, mint akit kifacsartak, de sietnie kellett, mert a gépe indulásáig már csak két órája maradt.
-         Irvine! – kopogtattak hangosan az ajtón.
-         Gyere! – kiabálta, nem ismerte fel az illető hangját, de nem is nagyon érdekelte. Bob lépett be a pihenőbe. – Óh. Hello.
-         Henry merre kószál? – lépett be a szobába főnöke köszönés nélkül.
-         Nem tom, most ébredtem. Le fogom késni a gépet.
-         Még maradnotok kell egy napot legalább. Jelenésed van valahol? – Hunter mogorvább volt a megszokottnál.
-         Nem, nincs, csak…
-         Jó, akkor maradsz. – fordított hátat neki Bob. – Kerítsd elő Surteest, egy óra múlva legyetek nálam! Kávét hozzál, és öltözz át! Tegnap is ez volt rajtad, nem? – jegyezte meg, majd eltűnt. Irvine elkeseredve rogyott vissza az ágyra, elszokott Hunter stílusától és tempójától. Annyi feladatot adott neki hirtelen, hogy azt sem tudta, hol kezdje, kétségbeesve tipródott a szobában.
-         Henry! – kiabálta a plafon felé bámulva. – Basszus, ez szivatás felsőfokon. – morogta maga elé, majd elindult a fürdőbe. Elkészülni, kávét hozni, Henryt előkeríteni és mindezt egy óra alatt, ez nagy feladat. – Bob újabb próbája! Jaj, de hiányzott! – hisztizett, csapkodott tovább.
Az egy napból végül kettő lett, összekötve egy kis szimulátorozással is, végül Zoé végre elindulhatott az eredeti útjára. Habár Chris kitiltotta a Red Bull boxából, azért ő mégis elment Barcelonába, ahogyan azt Freddienek megígérte. Az utitársa Surtees helyett Hunter lett, amitől nem volt boldog, de nagyon vágyott már Freddiere, így bármit képes volt elviselni. Tudta, hogy Bob a maga módján elismeri őt, hiszen akkor nem alkalmazná, de nem tudta megemészteni, hogy ezt soha nem hallotta az öregtől. A barcelonai repülőtéren kellett volna Hunttal találkoznia, de ő az utolsó percben lemondta a találkát, így Bob bérelt autójával mentek ki a pályára. Legalább is Zoé úgy tudta, hogy oda mennek, de teljesen másfelé vették az irányt.
-         Bocs, de elkészült a szépségem!
-         A micsodád?
-         Majd meglátod! Nem gondolod, hogy ezzel a ronccsal megyek tovább, mikor van egy…egy…
-         Egy? – sürgette a lány, kezdte elveszíteni a türelmét.
-         Áhh. Ezt nem lehet szavakba foglalni. – legyintett Hunter, olyan lelkes volt, hogy Zoé az egyik ámulatból a másikba esett. Főnöke ezen oldalát még nem ismerte, és biztosan értékelte is volna, ha nem vágyna már annyira férjére. – Itt is vagyunk! – kanyarodtak be egy autószalon elé. Egy bajszos, középkorú férfi sietett eléjük széles vigyorral az arcán. Bementek egy hátsó műhelyféle helyiségbe, ami olyan sterilnek tűnt, mint egy műtő. – Hát itt vagy, te drága! – kiáltott fel Bob, amitől Zoé szó szerint megrémült. Annyira el volt foglalva az önsajnálattal, hogy észre sem vette a vérvörös Ferrari FXX-et.
-         Na, ja, így már érthető! – húzta el gúnyosan a száját. – Én naiv azt hittem, hogy az unokádért megyünk.
-         Nekem nincs unokám! – morgott rá Hunter. - És egy kicsit vegyél vissza kislány, különben be sem teheted a popódat ebbe a szentélybe!
-         Mit tud a kicsike? – simított végig az autó motorházán Irvine, de Bob morcosan ment utána egy ronggyal és letörölte az ujjlenyomatait. – Bocs!
-         Mi az, hogy mit tud? Csak harminc ilyen szépség van a világon, V12-es motor, 860 lóerő, de majd meglátod, mit tud. Úgy repítelek az uradhoz, mint a szél!
-         Na, akkor fáradj a kasszához, aztán repüljünk Aladdin! – gúnyolódott Zuzu.
Hunter még tartott egy rövid megbeszélést a bajszos emberrel, aztán végre útnak indultak. A szabadedzés végére érkeztek meg a hotelbe, a lány gyorsan elfoglalta a szobáját, és bepótolta a jó pár napja elhanyagolt alvását. Este Freddie kucorodott mellé az ágyba, boldogan ölelte át szerelmét.
-         Merre jártál kincsem? – búgta a fülébe.
-         Felejteném, ha tudnám! – duruzsolta, miközben megfordult és végeláthatatlan csókcsatába kezdett a fiúval.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szia Móni!

(Bogyó, 2010.05.13 22:50)

Zuzu úgy néz ki a régi fényében tündököl...
Jó kis verda... egy ferrari láttán mindenki elolvad...
szupi lett:))))

Szia Móni!

(Kate, 2010.05.11 22:30)

NA végre, Zoé "visszatért" :) Azért Hunter elég kemény egy csóka, de amikor a Ferkáról van szó, meglágyul :D Remélem, amúgy is enyhül majd az öreg ;)
Tartalmas kis rész lett ;)

 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 5
Összes: 140699
Hónap: 2108
Nap: 162