Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11.rész

2010.01.10
A következő napokat a sípályán töltötték, amíg csak be nem sötétedett, este a pizzériában szórakoztak. Egy ósdi zenegép volt a társaság kedvence. Az aktuális slágerek helyett, ebben Led Zeppelintől, Pink Floydon át, minden régi nagy banda száma megtalálható volt. Zoé, Freddie és Leo igazán elemükben voltak, hiszen ezek az ő kedvenceik leginkább. De az Another Bricking The Wall című Pink Floyd remeket már Zoé apja, Gerhard Berger, Norbert Haug, Nick Heidfeld és Eddie Jordan is velük üvöltötte.
- Hogyan lehet az, hogy egy ennyi idős leányzó minden Pink Floyd és Led Zeppelin szám szövegét kívülről fújja? – kérdezte Gerhard, miután Zoé mellé telepedett egy óriási korsó sörrel.
- Hát úgy, hogy atyja kiváló zenei ízlését örökölte! – felelte a lány vidáman. – És keresztapám is tett az ügy érdekében, például mikor elvitt az írországi turnéra. Az nagyon állat volt!
- Ő zenész?
- Az. Az egyik legjobb.
- Ismerem?
- Hát nem tudom, mert végül is nem jódlizik, vagy valami ilyesmi. – kezdett el vigyorogva dülöngélni Berger sörével jobbra-balra. Niki Lauda majdnem megfulladt a nevetéstől.
- Ha nem lennék a legnagyobb rajongód, most agyoncsapnálak! – Ő is nevetni kezdett, és kortyolt egyet a söréből. – Most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy ki tartotta ezt az ördögfiókát a keresztvíz alá? – fordult a másik asztalnál ülő Eddie felé.
- Hát, Bono. Nem sokkal Zoé születése előtt barátkoztunk össze. Azt bánom, hogy ő most nem jött, de egy csomó szereplése van.
- Bizony a U2 legjobb albuma a mostani, majdnem olyan klassz, mint a The Wall a Pink Floydtól. – vette vissza a szót a kisebbik Irvine. - Freddie játszd el a Hey you-t! – fordult Hunt felé, mert látta, hogy az elővette gitárját.
- Ok. De te énekelsz. – kezdett hangolni a fiú.
- Na, ebbe én is beszállok. Kipróbálom a dobokat. – indult Leo az étterem egyik távoli sarkában letakart hangszerek felé.
- Ezt hogy hogy nem láttam eddig? – csodálkozott Eddie Jordan. – Na rajta fiatalok, ez nagyot fog szólni! – lett egyre lelkesebb.
- Nem tudtam, hogy te tudsz dobolni! – ért Zoé Leo mellé.
- Ha kevesebbet csesztetnél, akkor rájönnél, hogy egy egészen értékes fickó vagyok! – heccelte Mansell a lányt, akinek hirtelen az első találkozásuk képe ugrott be, az amikor Dublinban az ominózus verseny után is harag nélkül próbált a fiú beszélgetni vele. Egy kicsit elszégyellte magát, hiszen Leo soha nem ártott neki, de a Mansell család és a saját bizalmatlansága miatt nagyon sokat veszekedtek.
- Én ezt már Dublin óta tudom, csak titkolom, nehogy elbízd magad. – válaszolta annyira kedvesen amennyire csak tudta, és még egy puszit is nyomott a fiú arcára.
- Nem könnyű veled tudod? – heccelte tovább Mansell zavarában.
- Pedig én igyekszem! – poénkodott Zoé is.
A hirtelenjében összeverődött zenekar a szóban forgó Pink Floyd szám után, még néhányat eljátszott a nagyérdemű hangos biztatására.
Kiderült, hogy Leo egészen jól tud dobolni, így Freddie-vel, előadták a Child in time című Deep Purple nótát. A dalnak szövege ugyan nem sok van, de az úúúúú és az áááá kezdetű és végű sorok kiéneklésében az enyhén ittas Negrao, Piquet és Sylvia készséggel besegítettek. Ron Dennis nem győzte gyilkos pillantásait küldözgetni a fiatalok felé.
Henry-t szinte alig látták, rengeteget voltak kettesben Erica-val. Greg az ágyat nyomta, megfázott, és láza is az egekbe szökött. Szerencsére Sid Watkins és felesége is a társasággal ünnepelt, így nem maradt a legifjabb Mansell ellátás nélkül. Bár Nigelt nehéz volt lebeszélni arról, hogy mentőhelikoptert hívjon fiához, de végül közös erővel az is sikerült.
Zoénak egy kicsit bántotta a fülét a már vonyítássá alakult éneklés, inkább kiment friss levegőt szívni. A pizzéria mögötti dombra kapaszkodott fel, mert onnan gyönyörű volt a kilátás, ahogyan a csillagok által küldött fény megcsillogtatta a hóval belepett hegyeket.
Egy ismerőst pillantott meg.
-         Hello! Nocsak, neked is van rossz tulajdonságod? Végre! Már azt hittem menthetetlen vagy!- üdvözölte a fiút, miközben az zavartan próbálta meg elrejteni cigarettáját.
-         Gerhardnak egy szót se, jó? Meg van róla győződve, hogy mindenről be kell számolnia anyámnak. – húzta el a száját.
-         Miért őrizzem meg a titkodat, ha te sem tetted ezt az enyémmel? – Egy kicsit bántotta még az a gúnyos megjegyzés, amit néhány napja Xandi tett rá és az első csókra.
-         Mire gondolsz? – nyomta el a csikket Bruno.
-         Nem hittem volna rólad, hogy kibeszélsz a haverjaiddal. Vagyis tudom, a pasik pletykásak, de könyörgöm Negraonak miért kellett elmondani? Már így sem száll le rólam. Legalább jót röhögtetek rajtam? – hergelte fel magát.
-         Zu, figyelj! – lépett közelebb a fiú, de megtorpant.
-         Csak a barátaimnak vagyok Zu! – hűtötte le Irvine azonnal.
-         És én mi vagyok az ellenséged? Néha olyan gyerek vagy! – kapta fel a vizet Bruno.
-         Tizennyolc alatt mindenki annak számít, te is. - hajthatatlanul hűvös maradt.
-         Én január 6-án leszek annyi, úgyhogy már nem sok van. De hagyjuk ezt! – lépett egészen közel hozzá. - Figyelj, nem tárgyaltalak ki, illetve elmondtam nekik, de…
-         Kipletyóztatok, ezt nem kell szépíteni. Jó, nem is érdekel annyira, csak hülye Xandi miatt idegesít. – zárta le a témát, és lépett hátra egyet.
-         Ja? Ez nem látszott rajtad. – Senna sarkon fordult és elindult a szállásuk felé.
-         Mi nem látszott? – kiabálta utána.
-         Semmi. Hülyeség egy három évvel ezelőtti dologról vitázni, ami senkinek nem jelentett semmit. Neked nem az tuti. – morogta az orra alá, miközben benyitott a nappaliba.
-         Ezt meg honnan veszed? – csapta be Zoé az ajtót maga után. Bruno teljesen meglepődött, nem hallotta, hogy utána jött.
-         Hagyjuk már, megyek aludni. De tudod…. Minek kellett most Xandit megcsók...Áh. Hagyjuk.
-         Az Isten áldjon meg, nyögd már ki végre, mert az agyamra mész. – emelte fel a hangját Irvine. – Miért kell neked mindig olyan baromi józannak lenned? Túlzásba vitték a nevelésedet.
-         A tiedét meg apád teljesen elhanyagolta. – vágott vissza Senna. A lány megindult felé, hogy pofon vágja, de Bruno lefogta a kezét. – Neked komolyan nem jut más az eszedbe, csak a bunyó? - Zoé egy pillanatig tényleg dühösen nézett a fiú szemébe, aztán már csak megjátszva a dühöt válaszolta,
-         Hát én is szívesebben csókolóznék veled, de te láthatóan veszekedni akarsz!
Bruno elmosolyodott, közel húzta magához Zoét és bebizonyította, hogy a veszekedés nála is csak a második helyen szerepelt.
 
 
Az egész hotelben lehetett hallani Buckcherry: Sorry c. számát, Eddie elindult a hang után, de sejtette hol keresse a forrást.
Húsz perccel múlt éjjel 11, ez mégis csak sok. Három napja búcsúztatják az óévet. – mérgelődött magában. Buli bulit követ náluk. Ő megérti, de már nagyon sokan panaszkodtak a fiatalokra. Holnap hazamennek, de jó lenne, ha a jövőben is megszállhatnának itt. Benyitott az apartmanba, de nem arra készült fel, ami ott fogadta. Hat párocska táncolt összegabalyodva odabent. Freddie és Surtees azokkal az idegen lányokkal, akik velük jöttek ide, és akikkel egész héten sülve-főve együtt voltak. Igazság szerint a fiatalok olyan jól elkülönültek tőlük egész idő alatt, hogy szinte csak szilveszter éjjel körülbelül egy félóráig volt kettesben a lányával, mikor boldog újévet kívántak egymásnak. Néha napközben látta őket snowboardozni, meg nevetgélni itt-ott, de láthatóan nem volt szükségük felnőtt társaságra. Greg, Leo és Negrao partnerei ismeretlenek voltak számára, de Bruno Senna csókpartnerét nagyon is jól ismerte. Kikerekedett szemmel nézte őket, és most először tűnt fel neki, hogy Zoé már nem sokkal alacsonyabb, mint Bruno, pláne mert gyönyörű fekete ruhájához, magas sarkú cipőt vett fel.
Felnőtt! A francba! – mérgelődött magában. De gyönyörű lányom van! Kár, hogy ezt más is észrevette! De mikor jöttek össze ezek? – Halkan becsukta az ajtót. Nem volt szíve véget vetni a partynak. Kilépett a tornácra ahol a tajtékzó Nigel Mansellbe és a kissé nyugodtabb, de álmosan érkező John Surtees-be botlott.
-         Mi az? Miért nem szólsz nekik, hogy halkítsák már le! Ez őrület! – Azzal Mansell berontott a házba. Eddie pedig vigyorogva hagyta, hadd tegye meg ma este minden apa a maga felfedezését.
Nem sokkal később mindhárman a tornácon vacogtak tanácstalanul. Akár szülői értekezletet is tarthattak volna.
-         Végül is nem annyira hallatszik oda hozzánk. – állapította meg Mansell, és elindult vissza a szállása felé.
John és Eddie nagy röhögés közepette követték a példáját.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 140863
Hónap: 2219
Nap: 148