Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


16.rész

2010.01.10
Június 19-e van. A Hunter Team feliratú versenyautójában ücsörög, és izgatottan várja, hogy mikor engedheti fel a kuplungot. Élete második legcsodálatosabb ajándéka, az első hely a húga érkezésének híre maradt. A rajtrács végéről látja versenyzőtársait, akiknek talán a felével volt ideje csak megismerkedni. De ez most nem számított, végül is nem barátkozni jött. Az a két ember, akinek hogyléte érdekelte leginkább őt, jó pár sorral előrébb ücsörgött egy Hunter és egy Rosberg autóban.
-         Biztos körberöhögik a fejüket! – mosolygott magában, de nem volt ideje tovább merengeni, mert kigyulladtak, majd elaludtak a lámpák. Megkezdődött élete első Forma BMW versenye.
Az utóbbi hetek gyors fordulatot hoztak életében. Kezdődött ott, hogy Freddie, Hunter Team-mel kötött szerződése után, Leo is megkapta a Rosberg csapat ülését. Aztán Henrynek augusztusi tesztlehetőséget ajánlottak ugyanennél a csapatnál. A hab a tortán az volt, mikor Bob Hunter bejelentette, hogy különleges engedéllyel, de Irvine is verseny lehetőséget kaphat Hunt mellett. A teszt után hazautaztak, de még számos problémát meg kellett oldani, például az iskolában magántanulói státuszt kellett kérni. Aztán ott voltak az orvosi alkalmassági vizsgálatok, a fizikai felkészítését egy szakember által előírt program alapján maga az apja felügyelte. Nem kímélte, de Zoé egy szó nélkül végezte a dolgát.
Mivel a szövetség engedélyében az állt, hogy betöltött 15. életévvel indulhat el a versenyen, ami vasárnap volt esedékes, így ki kellett hagynia a szabadedzéseket, az időmérőt és az első versenyt is, így került a rajtrács legutolsó helyére. Hunter vállalta a kockázatot, hiszen az ő csapata is még csak most ismerkedik a sorozattal. Április óta kipróbált már néhány fiatalt, de most már évvégéig ennél a párosnál marad. Már csak az autót, és a csapatot kell összerázni. Bár ebben a sorozatban az autók szervizelése központilag zajlik, azért az alapvető beállításokon lehet változtatni. Hunter mindig a tökéletes munkára koncentrált, és most csapatát is ilyen megfontoltan akarta összerakni.
A tizenhárom körös versenyt végül 30 perc után intették le. Zoé az utolsó helyről 9 helyet jött fel, Hunt a 11. helyről indult, és hatodikként fejezte be a versenyt. Nem rossz! Két hét múlva viszont jobb kell! – fogalmazta meg talán csak saját magának a következő célt Bob.
 
 
-         Gyerünk már te csaj! Még a végén lekésed a saját szülinapi ajándékodat! – A fiúk már teljes harci díszben álltak a szoba előtt.
-         Jézusom, ti meg hova mentek? Még több mint 4 óra van a koncertig! – érkezett meg az öreg Surtees Irvine apuka kíséretében.
-         Igen, de a kapukat egy óra múlva nyitják! – üvöltötte be az ajtón Freddie, hogy a választ a lány is meghallja.
-         Nyugi van! Mehetünk! Cső! – adott gyorsan apjának két puszit, és már rohantak is.
Ezen a napon annyi minden történt, hogy felsorolni is nehéz lenne. A verseny után interjú, fotózás, csapatmegbeszélés, köszöntés. Most délután 5 óra van, és a koncert helyszínére tartanak, hogy nagy tülekedés, és egy hosszú versenyfutás után megszerezzék a színpadhoz legközelebbi helyet. Imádott koncertre járni, de hogy egy VIP szektorban unatkozza végig az egészet, ahhoz nem füllött a foga. Szerette azt, hogy annyi eséllyel indult, mint bárki más. Azt is, hogy agyontapossák, és hogy alig kap levegőt, mert a hátsó sorokból folyamatosan passzírozzák az elől lévőket a kordonoknak. Egész egyszerűen a koncert-érzést szerette, és szerencsére ebben barátai is vele tartottak, ők sem VIP-rajongók. Apja ragaszkodott hozzá, hogy az ő sofőrje vigye és hozza őket, de a stadionban már teljes szabadságnak örülhettek. Élete egyik legnagyobb élménye volt, a fiúk néha-néha elkeveredtek tőle, de aztán Leo felvette a nyakába, és már levegőt is kapott. De az összes kényelmetlenséget feledtette vele a zene, a banda. Önfeledten bulizott a levegőben. A koncert végén nem siettek ki a stadionból, elszívtak egy-egy cigit, és a fiúk megengedtek maguknak egy sört is. Ismerkedtek, nevetgéltek. Ez a nap a szabadságról szól, ugyan ki tudja meg. Bőven éjjel egy óra után volt, mire visszaértek a kocsihoz.
 
 
Idegesen csapta le az asztalra az újságokat!
-         Te mégis mi a fenét képzelsz magadról? – ordította.
„Eddie Irvine lánya, apja nyomdokaiban. Buli, pia, flört. Mindez 15 évesen?”
„Lindsay Lohen és Paris Hilton méltó utódja a Forma BMW új üdvöskéje.”
„Hunt és Irvine! A dupla dinamit!”
„Freddie piál, Zoé pasizik, Mansell és Surtees cigiznek, és csajoznak…Jóbarátok új (brit) sorozat”
-         Nem tudtam, hogy lesznek ott fotósok….
-         Hol? Egy koncerten? – annyira kiabált, hogy néha elcsuklott a hangja.
-         Nem, hanem arra nem számítottam, hogy minket fognak fotózni. – Tényleg valóban sajnálta, de ez ellen tenni már nem tud.
-         Tudod te, hogy hányan várnak a helyedre? Tudod, hogy milyen nehéz manapság szponzort találni egy új csapatnak? Törődsz te egyáltalán valamivel a bulin kívül?
-         Ezt kikérem magamnak! Ha a pályán van velem valami gond, akkor mondd meg! De egy koncert miatt nem kell fenyegetőzni! – emelkedett fel a székből, mert most már ő is mérges lett.
-         Én pedig azt kérem ki magamnak, hogy több mint 100 ember munkáját és megélhetését veszélyezteted! Halvány gőzöd sincs arról, hogy ki mennyit dolgozik azért, hogy te itt kéthetente körözgethess! Ez az én csapatom, és nem egy kamasz kiscsaj fog nekem visszapofázni…
-         Én nem visszapo…
-         Ne szakíts félbe! – Ez már inkább volt hasonlítható mennydörgéshez, mint kiabáláshoz. Kopogtak, aztán egyszerre nyílt is az ajtó. Freddie Hunt lépett be rajta.
-         Ne haragudj, hogy késtem, de…
-         Kuss! Foglalj helyet a kisasszony mellett!
-         Na most hogy mindketten voltatok szívesek megjelenni, elmondom, amit ehhez az egészhez szeretnék hozzáfűzni. Ez volt a legeslegutolsó ilyen címlap rólatok. Világos?
-         Sajnálom. – kezdett bele Zoé.
-         Én is. Sajnálom, hogy egy hónapig riszáltam magam az összes fejes előtt, hogy te engedélyt kapjál. Hiba volt!
-         Zu-nak megvan a tudása ahhoz, hogy itt legyen! – Ment fel a pumpa Huntban.
-         Hogy kinek mije van, azt itt én mondom meg. De ha már nálad tartunk kedves barátom…A bagót többet nem akarom meglátni nálad. 16 évesen nem kell szívni, egy sportolónak pedig pláne nem.
-         Apám is cigizett, és világbajnok volt. – vágott vissza.
-         Ezzel nem hozod vissza apádat! Eszetlen és gyerekes dolog! Ugyanez vonatkozik a piára is! – Freddie válaszolni akart valamit, de Bob felemelte a kezét, hogy eddig és ne tovább.
-         Folytatnám! A szabályokat leegyszerűsítettem, hogy meg tudjátok jegyezni. Nincs buli, nincs pia, nincs cigi, nincs bunyó, és nincs visszadumálás. Ami van, kemény munka, jó tanulmányi eredmények, és szófogadás. Ha valakinek nem tetszik a rendszer, az ajtó nyitva, elmehet. De azt tudnotok kell, hogy aki elment azt még a közönség soraiban sem látom viszont szívesen. Már csak egy húzásotok van. Érthető voltam?
-         Igen.
-         Igen.
-         Akkor lelépni, és munkára! Csak ez a hét van a sulira, jövő héten készülünk a versenyre.
 
Zoét jobban megviselte a Hunterrel való beszélgetés, mint Huntot. Hazament, bezárkózott a szobájába, lefeküdt az ágyára és teljes hangerőn hallgatta Eminem, 50 Cent, Obie Trice- től a Love Me című számot. Azt sem hallotta, amikor apja kopogott, majd benyitott. Nem értette az egészet. Mi a fenét akarnak tőle, miért érdekli őket, hogy mit csinál a pályán kívül? A zene elhalkult, kinyitotta a szemét, és az ágy szélén ülő apjára nézett.
-         Már megkaptam Bobtól a magamét! Ne strapáld magad! – kérte szinte könyörögve.
-         Emlékszel, amikor anyáddal arról beszéltünk, hogy miért nem szeretném, hogy versenyezz?
-         Aha.
-         Hát ezért! Tudom, milyen ez. – Zoét teljesen meglepte, hogy apja nem kiabál. A hangja lágy volt, együtt érzően nézett a lányra, és folytatta. – Tudom milyen, amikor a sikereidről csak zárójelben beszélnek, de egy botrányról napokig cikkeznek az újságok. Sajnálom, de ilyen a világ. Ettől akartalak megvédeni, de ez nem megy.
Megfordult és elhelyezkedett lánya mellett az ágyon. Így feküdtek egymás mellett egy ideig, majd Zoé apja vállára tette fejét, a férfi pedig átölelte.
-         Apu! Én nem akarok az újságokban szerepelni. Csak versenyezni akarok.
-         Tudom. – Megcsókolta lánya homlokát. – Tudom, kicsim! Az a baj, hogy ez részben az én hibám is. Tudtam, hogy ez lesz. A te hülyeségeidet a sokszorosára fogják mindig felnagyítani, mert az apád is balhés volt.
-         Volt? – vigyorgott.
-         Te! Én nyakon csaplak! – nevettek.
-         Ne bánts! Megteszik azt mások! – megint szomorú lett a hangja.
-         Zuzu! Egy valamit jó lenne, ha megértenél. Az, ha egy férfi iszik, cigizik, bulizik az nem mindenki szemében bűn. Sokan mondják azt, hogy menő. De ha ugyanezt egy lány teszi, azt sokkal keményebben elítélik.
-         Én nem iszom. Freddie italát kóstoltam meg, és pont az van a fotón. De nekem nem ízlik egy alkohol sem.
-         És a cigi?
-         Azt többször szívtam, de nem rendszeresen.
-         Annyit sem kellene, még gyerek vagy. Majd felnőtt fejjel eldöntheted, hogy akarod-e. De ha most rászoksz, már nem lesz mit eldönteni.
-         Apa!
-         Igen?
-         Mi lesz, ha kirúgnak? Én abba belehalok!
-         Mit mondott Bob?
-         Hogy már csak egy dobásunk van, de tudod milyen vagyok. Mindenki azt hiszi, hogy direkt keveredek bele ezekbe a dolgokba, de ez nem igaz. Én lennék a legboldogabb, ha nyugi lenne körülöttem.
-         Erre nem tudok, mit mondani. Fogjátok vissza magatokat! Ez már nem a dublini gokart pálya! Nem tudod, milyen szerencsés vagy, hogy bekerültél ide. Ezt meg kell becsülnöd, ne tedd kockára egy ilyen hülyeséggel. És figyelj rá, hogy ne legyen fotós körülötted.
-         Legyek paranoiás?
-         Legyél óvatosabb! A véleményedet sem muszáj mindenkivel megosztani. Mondd azt, amit szerinted hallani szeretnének. És van itt még valami. – ennél a résznél elhallgatott, egyszerűen nem tudta, hogyan kezdjen bele.
-         Micsoda?
-         A fiúk.
-         Mi van velük?
-         Az sem tesz neked túl jót, hogy állandóan csak velük mutatkozol. – Ez volt az a rész, ahol Zoé nyugalma tovatűnt. Felemelte a fejét, és értetlenül nézett apjára.
-         Mi??
-         Ne akadj ki, csak elmondom, hogy mire számíts. – érezte Eddie, hogy ingoványos talajra tévedt, de egyszer ezt is meg kell beszélniük.
-         Miről beszélsz?
-         Emlékszel Interlagosban a brit-brazil bunyótokra? – lánya bólintott. – Na, hát az is azért robbant ki mert Xandiék beszóltak amiatt, hogy a fiúk veled sétálgattak. Ezzel ugrattak.
-         Lehet, hogy hülye vagyok, de nem értem.
-         Nem tudom szebben mondani. Ha állandóan csak fiúkkal lógsz, előbb-utóbb egyikükkel összehoznak.
-         De hát ők csak a barátaim. – Most már teljesen felháborodott.
-         Én tudom, és még néhányan, de a rossz nyelvek ebből azt hoznak ki, amit akarnak. Ha pedig túl sok ilyen cikk születik rólad, akkor beskatulyáznak, és onnantól hiába teszel bármit.
-         Hadd fordítsam le! Ha továbbra is barátkozom a fiúkkal, akkor a világ szemében ringyó leszek?
-         Lehet barátkozni, de mondjuk már az ölelkezéseket, a puszikat hanyagolni kellene. Legalábbis nyilvánosan. Az együttalváshoz pedig szerintem is túl nagyok vagytok.
-         Jaj, ne! A méhecskéket meg a bibéket hagyjuk ki a dologból! – könyörgött. Teljesen össze volt zavarodva. – Amióta az eszemet tudom, ha Freddie itt marad, akkor nálam alszik. Amióta pedig Henry és Leo is a barátaim, azóta ők is. Mégis mit gondoltok, mit csinálunk ilyenkor? Jézusom!
-         Zoé! Én csak elmondom, hogy mit hogyan tudnak félremagyarázni. Nyugi!
-         Hogy a fenébe lennék nyugodt, mikor azt mondod, hogy hanyagoljam a barátaimat. Rajtuk kívül nincsenek is más barátaim, barátnőim pedig soha nem is voltak. Ezen kívül nem mehetek bulizni, és tulajdonképpen már azt sem mondhatom el, amire gondolok. Ez őrület!
-         Ha már így belejöttem még érintsünk egy témát, aztán békén hagylak.
-         Ne érintsünk semmit! – morogta bele párnájába. – Jut eszembe neked adhatok nyilvánosan puszit, és megölelhetlek? – emelte föl a fejét.
-         Persze, te dinnye! Sőt kötelező! – nevetett Eddie, de a szíve szakadt meg a gyerekéért.
-         Na, ki vele! Mi van még? – újra a párnájába beszélt.
-         Bruno. – mikor lánya feje lassan felemelkedett, Eddie legszívesebben elsüllyedt volna.
-         Igen? – húzta össze a szemét, sikítani szeretett volna.
-         Mi van most veletek? Mielőtt kiakadsz, elmondom, hogy soha nem fogok beleavatkozni a pasi ügyeidbe. De ti most hogy álltok szilveszter óta?
-         Milyen…Honnan…. – érezte, hogy elpirul.
-         Láttalak vele, de most nem ez a lényeg. A te dolgod. Csak azt akarom kihozni az egészből, hogy – feljebb csúszott, még egy párnát gyömöszölt a feje alá, hogy lánya szemébe tudjon nézni. – Nem tesz jót neked, ha versenyzőkkel jársz.
-         Mi ez a többes szám?
-         Hát Senna meg Xandi, nem?
-         Mi?
-         Ezt hallottam.
-         Kitől? – ugrott fel az ágyon.
-         Az mindegy. Nem ez a lényeg, hanem…
-         Hanem az, hogy ne én legyek a paddock kurvája, igaz? – kiabálta. - Ha jól számolom, ebben az ütemben 17 éves koromra végigmegyek az egész mezőnyön.
-         Zoe! Higgadj le! – már átkozta magát, hogy belevágott a témába. Miért nem hagyta ezt a dolgot Máriára, vagy Kathleenre? – Ne káromkodj!
-         Miért? Már ezt sem szabad? – komolyan úgy érezte, hogy megfullad ettől a sok szabálytól. – Franknek igaza volt.
-         Ki az a Frank?
-         Senki. Fejezzük be! Mára ennyi elég volt.
-         Még nem válaszoltál! Nem szekálni akarlak, csak….
-         Brunoval nincs semmi, már csak barátok vagyunk. Negraoval soha nem is volt semmi, és tudni akarom, hogy te kitől, mit hallottál erről. Most Patrick-kel járok, aki motorversenyző. Az megengedett, vagy dobjam? – kérdezte gúnyosan.
-         Ne essél nekem, a szabályokat nem én hozom! Csak azt akarom, hogy a következő újságcikknél, ne érjen váratlanul. Nagyon könnyen elkönyvelnek könnyűvérűnek, vagy balhésnak, vagy piásnak és akkor tehetsz bármit, nem változtathatsz ezen. Ha pedig túl rossz lesz a híred, akkor először a szponzorok lesznek dühösek, aztán a csapat. Ez politika, amitől én is a falnak mentem annak idején, és amitől meg akartalak védeni. Tudom, hogy te meg vagy győződve arról, hogy nem tartottalak tehetségesnek, és azért nem akartam, hogy versenyezz. Ez nem igaz! A világon mindennél jobban szeretlek, és tudom, hogy pokolian tehetséges vagy. Nem akarom végignézni, hogy bántanak. Ezért akarom például, hogy tanulj. Mert ha egyszer úgy döntesz, hogy kiszállsz, nem állhatsz ott végzettség nélkül. Érted Picur?
-         Értem, de ettől tényleg a falnak lehet menni. Szeretlek. – Sok mindenre választ kapott ma, és hálás volt apjának.

Te vagy az egyetlen szerelmem. – Ölelte át Zoét Eddie, és így maradtak sokáig.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 178344
Hónap: 2450
Nap: 125