Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


17.rész

2010.01.10
A következő hónapok olyan gyorsan elrepültek, hogy többet nem volt idő az esettel foglalkozni. Néhány újság még néha vissza-visszatért a júniusi eseményekre, de ilyenkor a fiatalok mindig olyan eredményt produkáltak, amelyről nem lehetett nem írni. November 16-a van, az utolsó futam a Formula BMW sorozatban, a tabella állásán már nem lehet sokat változtatni, Leo a harmadik, Freddie a második, Zoé pedig a negyedik helyen zárja az évet. Ezzel az eredménnyel mindenki elégedett lehetett, három újonc, mindhárman az első négyben. Augusztusban Henry is megkapta az esélyt a bizonyításra, az eredménye a vártnál jobb volt, de neki sajnos nem adták meg az engedélyt, így ebben az évben már nem vehetett részt itt futamokon. A szövetség Zoé licencének meghosszabbításán is gondolkodik a továbbiakban, ő maga nem fűzött hozzá sok reményt. Ezen gondolkozott a motorhome-ban lévő cirka kétszer két méteres öltözőjében, mikor egy ismerős fejét pillantotta meg az ajtóban.
- Hello! Már átkutattam érted a paddockot. – üdvözölte Negrao.
- Pedig én itt voltam egész idő alatt. Mi újság? – miközben beszélt próbálta kihámozni magát a nomex ruhából.
- Felipe kérdezte, hogy nem tudunk-e valakiket, akik jók gokartban, és részt vennének a szokásos jótékonysági versenyén. Mi rátok gondoltunk.
- Ki az a mi? – rá sem nézett.
- Nelsinho meg én. Gond van? Olyan flegma vagy?
- Tényleg? Észre sem vettem. – hangja a kelleténél gúnyosabb volt, de nem érdekelte.
- Mi a bajod? – A fiú tényleg nem értette.
- Semmi. Jó, majd írjátok meg, mikor, hol. Szerintem mind az öten megyünk. – minél rövidebbre akarta zárni a dolgot. Megkötötte a derekán az overáll ujját, és indult volna kifelé a többiekhez, de a fiú karon ragadta.
- Elmondanád, mit ártottam neked? Hónapok óta nem találkoztunk, nem is lett volna rá alkalmam.
- Semmi bajom, csak fáradt vagyok. – próbálta ellökni a kezét, de most már a fiú mindkét karját megragadta, és a falhoz szorította.
- Na, ne etess!
- Jól van! Nem igazán tetszik, hogy azt mesélted Nelsnek, ő meg majdnem mindenkinek, hogy volt valami köztünk. Szerinted ez milyen fényt vet rám? Gondolom, letojod.
- Ja, hogy erről van szó! – nevette el magát.
- Örülök, hogy jól szórakozol, hülye gyerek. Nekem ez nem mindegy. – emelte fel a hangját és rúgta meg a fiú combját.
- Hé! Állj le! – elengedte a lányt, de kezeit a falnak támasztotta, így ő még mindig nem tudott kimenni. – Bezzeg Brunonál nem voltál ennyire finnyás, mi?
- Cseszd meg! – lökte el magától, de Xandi meg sem moccant, sőt ha lehet még közelebb hajolt hozzá, és szinte már suttogta neki.
- Ne haragudj, de az agyamra ment Senna. Kellett valami, amivel visszavághattam neki. – közben a Zoé derekára csúsztatta kezeit, és a füléhez hajolt. – Tényleg ne haragudj! Nem tudtam, hogy ez a hír ide is eljut. – Zoé egy darabig hagyta, hogy Xandi még közelebb húzza, és a hátát simogassa, de aztán eltolta magától.
- Hát pedig eljutott! És egyáltalán nem javított a helyzetemen….
- Nana! Azért az egészet ne kend rám! Ahogy olvastam egész jól tudod te vágni a fát magad alatt, az én segítségem nélkül is. – vigyorgott. Elég rég óta tetszett neki a lány. Az első találkozásukkor még csak a balhés kiscsajt imádta benne, de aztán tavaly szilveszterkor már egészen más szemmel nézett rá. Ezért is intézte el Irvine renoméját Sennánál, tudta, hogy azok után Zoénak esélye sem lesz a fiúnál. Annyira az agyára ment, mikor Bruno állandóan róla áradozott, hogy bizalmasan megsúgta Piquet-nek, hogy Zoé szilveszterkor két vasat tartott a tűzben. A többi már ment magától. Senna fülébe is eljutott a pletyka, összejött egy másik lánnyal, Zoéval pedig egyre ritkábban beszéltek. A lány pedig a mai napig nem tudja, hogy miért nem lett abból a kalandból több. Meg volt róla győződve, hogy a korkülönbség miatt nem lett folytatás. 
 – Jövőre úgyis többet fogunk találkozni. – folytatta Negrao. - Nem lenne jobb, ha nem veszekednénk állandóan? Nekem személy szerint semmi bajom veled, sőt. – mélyen Irvine szemébe nézett, és megint közelebb húzódott hozzá.
- Miért találkoznánk többet? – most már ő sem bírta levenni a szemét a fiúról.
- Piquet-vel Oxfordba költözünk, ja meg Bruno és a csaja, de azt gondolom, már tudod. – fintorgott.
- Nem, nem tudtam. Mi bajod van neked Sennával?
- Az, ami neked Greggel. Szimplán az agyamra megy. De nem váltanánk témát?
- Miről beszéljünk? – Zoé szinte már suttogott. Nem tudja miért, de most már nem volt annyira unszimpatikus neki Negrao, mint eddig.
- Semmiről.
- De én mindig sokat beszélek. – egyszerűen nem tudta levenni a tekintetét a szájáról.
- Akkor majd én befogom a szádat. – zárta le a kis szópárbajt Xandi egy hosszú csókkal.
-         Hagyjuk abba! – fordította el jó néhány perc múlva Zoé a fejét.
-         Miért?
-         Mert apámnak igaza van, ha így folytatom, másról sem fognak rám emlékezni, csak arról, hogy kikezdtem mindenkivel, aki csak az utamba került. – komolyan megijedt. Úgy érezte nagy hibát ejtett azzal, hogy engedte, hogy Xandi megcsókolja.
-         Ez hülyeség! Többek között azért szerettelek meg, mert téged soha nem érdekelt, hogy mit gondolnak rólad mások. Most meg…
-         Te? Engem? Megszerettél? – csodálkozott el Irvine.
-         Nem, valójában Hunt-ba zúgtam bele, és rajtad keresztül akarok közel kerülni hozzá. – válaszolt gúnyosan Negrao, majd újra megcsókolta Zoét.
-         De ez így tényleg nem mehet. Nem járhatok pilótával. – Zoé most már falfehéren ült le a kanapéra.
-         Mivel életed legnagyobb részét köztük töltöd, így nem meglepő, hogy eggyel összejössz. És én szeretném, ha az, az egy én lennék. – ült le szorosan mellé.
-         Nem lehet. – emelte fel a fejét. – Nem mintha nem tetszenél, de nem tenne jót neked sem. És…
-         Majd eltitkoljuk. Nem fogja ezt megtudni senki. – A tenyerébe fogta a lány arcát, és közel hajolt hozzá. – Legalább próbáljuk meg! Nem tudom, mivel tömték tele itt a fejedet, de nekem jobban tetszettél, amikor nem foglalkoztatott az, hogy kinek mi a véleménye rólad. Bár most is nagyon – nagyon….
-         Igen? – Egy hirtelen ötlettől vezérelve Zoé a fiú ölébe ugrott. – Mondd tovább! Nagyon…?
-         Megőrjítesz! – Negrao olyan csodálattal nézett rá, mint még senkire.
-         Isten hozott a klubban! – mosolygott Irvine, és a továbbiakban nem tiltakozott.
 
 
Mikor benyitott a helyiségbe, a két fiatal az ágyon feküdt, és olyan tevékenységgel voltak elfoglalva, ami erősen megakadályozta őket abban, hogy arra figyeljenek, hogy ki a látogatójuk.
-         A rohadt életbe! Bocs! – szabadkozott.
-         Gerhard? Jézus! – Zoé soha életében nem volt ennyire zavarban, Xandi pedig csak hanyagul felkönyökölt, és élvezte, hogy az osztrák még a lánynál is vörösebb.
-         Ráér, majd később megbeszéljük… - félúton megfordult. Zoé felugrott, de Negaro még mindig az ágyon könyökölt, és láthatóan egyáltalán nem volt zavarban. – Egyébként ti meg mióta jártok?
-         Hát, van már vagy …. egy órája! – vigyorgott a fiú.
-         Akkor mára ennyi elég volt, szerintem. – válaszolt neki fintorogva, a szeme sarkából látta, hogy Irvine legszívesebben elsüllyedt volna.
-         Gerhard! Apunak ne szólj erről légyszi! – kérte a lány, de nem tudott Berger szemébe nézni.
-         Majd te elmondod. Máskor meg zárjátok be az ajtót! – kiment a szobából, de a folyósón megállt.
Nem sokkal később Negrao is kijött, és indult volna útjára, de egy kéz megragadta a tarkójánál, és a falhoz szorította.
-         Na, ide figyelj, mert csak egyszer mondom el! Hagyd békén Zoét!
-         Hülye vagy? Te nekem nem dumálsz! – erre a nyakát szorították.
-         Komolyan mondom. Ő még egy kislány, mi a francot akarsz te tőle?
-         Szerinted? – vigyorgott, de ahogy erősödött a szorítás a nyaka körül, komolyabbra váltott. – Nem akarok neki ártani. Régóta tetszik, és azt hiszem beleszerettem.
-         Ha nem akarsz Eddie-vel is összeakadni, most azonnal befejezed ezt az egészet. Többet meg ne lássalak a közelében!
-         Esküszöm Gerhard, hogy nem akarok neki rosszat. Megegyeztünk, hogy eltitkoljuk! Senki nem fogja megtudni.
-         Te figyelsz rám? Ez nem alku kérdése. Befejezed! El sem kellett volna kezdeni.
-         De ő is akarja…
-         Majd túl lesz rajta. Az ég szerelmére, még csak egy gyerek. Komolyan mondom, Eddie nem lesz ennyire elnéző veletek, mint én. – Azzal otthagyta a fiút.
 
Két héttel később Sao Pauloban a lakosztályukban éppen a bőröndjéből pakolt ki, mikor a folyosóról hangos kiabálást hallott. Késő este volt már, apja a bárban volt, a fiúk lent beszélgettek. Neki nem volt kedve lemenni.
-         Zoé! Zoé! – ordította egy részeg hang.
-         Ez meg ki a franc? – mérgelődött. Kinyitotta az ajtót, pont akkor ért oda Negrao is, szemmel láthatóan ittas volt. Mikor meglátta a lányt, elmosolyodott, kérdés nélkül bement a szobába.
-         Te meg, mit akarsz? – Nem értette. Azóta, hogy Berger rájuk nyitott, a színét sem látta, most meg idejön részegen, és csak vigyorog.
-         Téged. – Húzta magához Zoét, aki úgy érezte, hogy a tequila szagától menten elájul.
-         Ne csináld! Hagyjál! – próbálta ellökni magától, de a fiú megtántorodott és a kanapéra esett.
-         Hmm. Ez pihe-puha. – olyan idiótán vigyorgott, hogy a lánynak akarva akaratlanul nevetnie kellett. Leült mellé.
-         Idióta! Menned kellene, apám mindjárt itt lesz.
-         A fenét! Éppen eljátssza a hozományodat pókeren. De ne félj majd én eltartalak. Hozzám jössz?
-         Persze. Rágerjedtem a piásokra. – sóhajtott egy nagyot. Fáradt volt, hosszú volt az út, holnap kezdődik Massa gokartversenye. – Menj el légyszi, szeretnék aludni.
-         Jó, gyere! – rántotta le maga mellé a lányt.
-         Komolyan mondom, most menj el. Majd holnap beszélünk, ha akarod. Be vagy rúgva.
-         Neked bejönnek a piások is, nem? Őszintén mennyi pasival jársz te egyszerre?
-         Mi?? – próbált kiszabadulni a fiú öleléséből, de az teljes súlyával ráhelyezkedett, így moccanni sem bírt.
-         Hát, számolgattam. Van Senna, Hunt, Patrick, Bergerben nem voltam biztos, elvégre az apád is lehetne…- folytatta a mondandóját gúnyosan.
-         Kapd be! – most már tényleg dühös volt. Próbálta megütni, de Xandi erősen a feje mellé szorította mindkét csuklóját. – Engedj el! – kiabálta Irvine.
-         Berger nagyon a szívén viseli a sorsodat! Hunt meg mindig kéznél van. Igen azt hiszem ők ketten a befutók nálad. – Tudta, hogy ezzel megsérti a lányt, de pont ez volt a célja. Haragudott rá, és túl részeg volt ahhoz, hogy felfogja, mit tesz.
-         Hülye! – Próbálta a kezét kiszabadítani, de Negrao egyre jobban szorította.
-         Miért? Szerintem nem is akkora hülyeség! Áruld el melyik okoz neked nagyobb örömet? Az öreg róka vagy a kis taknyos Hunt haverod? Mesélj részleteket! Ennyit igazán megérdemlek.
-         Engedj el! – üvöltötte Zoé torkaszakadtából. – Ez fáj! – kezdett el most már sírni.
-         Hadd fájjon, nekem is fájt! – Negrao hirtelen elengedte, és felült. Bizonytalan léptekkel elindult kifelé. Zoé is felkelt, az ajtónál érte utol, ahol ököllel többször a hátára csapott.
-         Te agyatlan elmebeteg!
-         Te hülye kurva! – lökte a falnak a síró lányt. Az utolsó mondatokat már a két férfi is hallotta. Egy kéz lendült, és Negrao elterült.
-         Ne, Eddie! Hagyd! – kiabálta az osztrák, és próbálta leszedni kollégáját a földön fekvő fiúról. De ő ezzel nem törődött, ököllel még egyet az arcába csapott.
-         Hagyd már! – végre el tudta lökni Eddie-t és megnézte, hogy mi van Xandival. Közben a nagy kiabálásra megjelent az ajtóban az egyik Mansell és Piquet feje is.
-         Segítsetek! Vigyétek a szobájába! Részeg, mint a csap.
Eddie közben töltött egy italt magának, majd odament lányához, aki még mindig ijedten nézett rá.
-         Mesélj csak, mi volt ez? – kérdezte tőle, de helyette Berger válaszolt.
-         Semmi nem történt köztük, már vége. – igyekezett a lány védelmére.
-         Te tudtál erről? – ráncolta össze a homlokát.
-         Apu! Fejezd már be! Ez nem Szicília.
-         Tessék? Mi van köztetek? – ordította, és felváltva nézett Gerhardra és lányára. Zoé nem bírta tovább és sírva kiszaladt.
-         Zoé! – kiabált utána az osztrák.
-         Hagyd, tuti Hunthoz megy! – legyintett Eddie. – Akkor mesélj te! Úgy látszik, te jóval többet tudsz róla, mint a saját apja. - Berger nem tudta mit tegyen, egyik lábáról a másikra állt.
-         Nyögd már ki, mit akar ez a szemét a lányomtól?
-         Semmi nincs köztük. Belehabarodott, de nyomatékosan megkértem rá, hogy ezt verje ki a fejéből. Ennyi, nem nagy ügy! – elindult az ajtó felé.
-         Mikor történt mindez? És miért nem tudok én erről? – üvöltve indult meg a férfi felé.
-         Higgadj már le! Majd holnap nyugodtan megbeszélitek. – azzal otthagyta barátját.
-         A rohadt életbe! – Irvine idegességében a falhoz csapta a poharát.
Xandi másnap korán reggel összepakolt, és hazáig meg sem állt. Nem akart senkinek sem magyarázkodni, Zoéval jó lett volna beszélni, de erre esélye sem volt. Erről ennyit! – gondolta. Negrao ezt jól elbarmoltad!
Freddie csak ölelte, és hallgatta barátnője szidalmait Negrao, az apja, és Berger felé. Soha nem látta még őt ennyire kétségbeesettnek. Zoé egész éjjel zokogott, végül álomba szenderült. Többet ezt az estét nem hozta szóba, szomorúsága a napok múlásával elhalványult. A másnapi versenyen próbált ugyan vidámnak látszani, de ez hatalmas erőfeszítésébe került.
Habár az idénynek vége lett, nem vetették bele magukat a tanulásba, helyette buliztak éjjel-nappal. Ha nem engedték el őket, akkor otthon tartottak valamelyiküknél házibulit. Zoé el akarta felejteni a Negrao miatt átélt csalódást. Sokat jártak ki a gokart pályára, és már most tervezgették a jövő évet.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 123649
Hónap: 406
Nap: 19