Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


18.rész

2010.01.10
-         Sajnálom, de megegyeztünk. Ha romlanak a jegyeid, visszamész a suliba. – ellentmondást nem tűrő hangon jelentette ki, mintha egy újabb üzletfelétől válna meg.
-         Ezt nem teheted!
-         Anyáddal egyeztettünk, és ő is azon a véleményen van, hogy az iskola a legfontosabb.
-         De…
-         Zoé! Csak egy év! Ez a legfontosabb éved, ha ezt elcseszed, nem lesz egy normális iskola, ami szóba állna veled.
-         De negyedik lettem. Miért csinálod ezt? – eltört a mécses. Felrohant a szobájába, hangosan becsapta az ajtót.
Eddie utálta magát, de azzal vigasztalódott, hogy a lánya érdekében teszi ezt. Március van, a félévi értesítők ideje, és amit, abban látott az nem volt kedvére való. A magántanulóság nem szolgálta lánya javát, három tantárgyból állt bukásra, és a többi sem volt fényes. Kivéve a matek és a fizika, de azokból Zoé versenyeket is nyert. Tudta, hogy nagy meccs lesz, de próbálta tartani magát az elhatározásához. Egy hónap múlva indul az újabb bajnokság, ezért Huntert már értesítette az újabb felállásról. Zoé visszamegy a suliba. Az öreg szitkozódva ugyan, de elfogadta a döntést. Irvine helyére Surtees fog beülni.
-         Zuzu, beszéljünk! – nyitott be hozzá.
-         Utállak! Hagyj békén! – ordította lánya.
Jobbnak látta, ha békén hagyja.
Tudta, hogy sokára lesz, mire Zoé megenyhül, azt hogy megbocsát, nem is merte remélni. Dehogy a mosolyszünet több hétig fog tartani, arra nem számított, majd bele halt, hogy lánya egy szót sem szól hozzá.
Zoé nemcsak apjával, hanem barátaival sem beszélt, telefonjaikat sem fogadta. Néha írt egy-egy rövid SMS-t, hogy sok a dolga, nem ér rá. Minden nap elment az iskolába, tette a dolgát. Bár megtehette volna, de a gokart pályára sem ment ki. Elege volt a versenyzésből, és az egész világból. Soha életében nem takarított ennyit, mint ezekben a napokban. A fölös energiáit a házi munkában vezette le.
Rob Dougantól bömbölt, az I’m not driving anymore, az alkalomhoz illő zeneszám volt. Ő is szentül megfogadta, hogy soha többé nem fog autóversenyen indulni.
Az egyik ilyen szekrénypakolás közben megtalálta azt az overállt, amit az első Hunter-es teszten kapott. Utána nem is hordta, mivel aztán a szponzorok logói miatt másikat adtak nekik. Azon gondolkozott, hogy mit csináljon vele, hogy ne foglalja a helyet, amikor egy kis papír esett ki belőle. Egy név, és egy mobilszám. Egy kicsit gondolkoznia kellett, de aztán beugrott neki minden, amit a férfi mesélt az ő szabad versenyeiről. Tudta, hogy nem lenne szabad, de beütötte a számot a telefonjába, és várt.
-         Na, mondd gyorsan, mert az idő pénz! – Frank Barry utálta, ha feleslegesen tartják fel.
-         Hello! Zoé vagyok, most találtam meg a számodat.
-         Mikor voltam veled édesem? – komolyan azt hitte, hogy egy kóbor éjszakát töltött együtt az illető hölggyel.
-         Soha, és nem is leszel. Én pilóta vagyok, és a Donington Parkban ejtettél el egy nagy dumát a versenyeidről. Kipróbálnám magam Royal ellen.
-         Na, ez már tetszik! Igen már emlékszem rád. Még mindig szöszke vagy?
-         Mi van?
-         Csak hogy megismerlek-e. Találkozzunk egy óra múlva a Savielrow 12. szám előtt!
-         Mi van, öltönyt készítetsz magadnak? – A Savielrow, egy utcanév London belvárosában, ahol egymást érik az elegáns mérték utáni szabóságok. Több tucat neves szalon, műhely békésen él, virágzik egymás tőszomszédságában csaknem egy évszázada, mióta a magyar szabómesterek átadták tudásukat az ottaniaknak, s közülük néhányan le is telepedtek. Gyakori vendégek itt az arisztokrácia és felsőbb körök tagjai. - Ok. Akkor ott leszek.
-         Ezer csók kis cica.
 
Körülbelül két órával a találkozó után már úton voltak a Gatwick repülőtér egyik használaton kívüli kifutópályája felé. Barry annyira feldobódott attól, hogy Irvine hajlandó kipróbálni magát az ő világában, hogy néhány perc telefonálás után megszervezett egy rögtönzött versenyt. Mikor megérkeztek két felturbózott Nissan-nak hanyagul nekitámaszkodva várt rájuk a csapat.
-         Royal, ő itt… Cat. – a lány felé fordult. - Ezt a nevet találtam ki neked.
-         Cat?
-         Cat, a macska, mert mindig a talpadra esel.
-         Azt te honnan tudod? – húzta el a száját Zoé.
-         Többet tudok rólad, mint gondolnád. – titokzatoskodott Frank.
-         Ez most komoly? – Royal, nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen. – Egy csaj?
-         Hú, ez aztán az éles látás. Az éles eszére kapta a nevét, mi? – kérdezte gúnyosan a többiektől, akik egy halk kacajjal nyugtázták ezt. Őszintén meglepődött. Royal nem lehetett több 18-20 évesnél. Egész jó képű volt, de nagyon beképzeltnek tűnt.
-         Kiscica, az ilyeneket, mint te, ölbe szoktam venni…
-         Hát engem nem fogsz! Vezetni is tudsz, vagy csak menőzni?
-         Miért nem megyünk, valahova ahol zavartalanul lehetünk, és akkor megmutatom, mit tudok? – lépett egyre közelebb hozzá.
-         Na, jó! Álljon meg a menet! Előbb mutassátok meg, hogy a pályán mit tudtok! Aztán lehet enyelegni. – vágott közbe Frank. Erre mindkét versenyző mutatta, hogy mehet a verseny. Overáll már volt rajtuk, felvették a sisakot, és beszálltak az autókba.
-         És a Hans? – kereste Zoé a nyakvédőt. Royal és a haverjai fulladoztak a röhögéstől.
-         Hans? Apám, Frank! Milyen úri helyről hoztad a kicsikét? – csóválta a fejét, majd beszállt ő is.
Frank behajolt hozzá a kocsiba, és elmagyarázta a verseny menetét. Három kör, minden megengedett, de azért ne törje össze magát.
-         Egyelőre az is elég, ha tudod tartani vele a lépést. Majd holnap este élesben adj bele mindent!
-         Jól van, jól van! – válaszolta a lány hanyagul, alig várta, hogy elindítsák.
Ahogy csikorgó kerekekkel kilőttek a rajt pillanatában, máris úgy érezte, hogy sínre került az élete. Most érezte csak, hogy mennyire hiányzott neki az adrenalin. Royal jókora előnyre tett szert, de Zoé gázt adott, és úgy rátapadt, mintha a fiú vontatókötélen húzná maga után. Ugyanazokon az íveken ment, és örömmel nyugtázta, hogy ellenfele egyre többet néz a visszapillantó tükörbe. Hibázni fogsz! Én itt vagyok, és itt is maradok. – mondta félhangosan. – Hadd nyirbáljam meg az egódat szépfiú! – Nem kellett sokáig várnia, ebben a pillanatban, Royal egyik kereke lecsúszott az aszfaltról, és megpördült. Bár vissza tudott állni, de Zoé azonnal bevágott elé, hogy az ellenfele kiessen a ritmusból, majd, mint az őrült, füstölgő kerekekkel elindult a cél felé. Győzött. Csak Frank tapsolt, és ujjongott, a többiek szeme szikrát szórt.
-         Ez az Cat! Tudtam! – adott két puszit örömében a lánynak.
-         A rohadt életbe! – szállt ki Royal a kocsiból, és vágta földhöz a bukósisakját.
-         Bocs, de ezt muszáj volt! – eresztett meg egy mosolyt Zoé a fiú felé.
-         Jó, értem! Holnap visszavágó. Egyébként szép volt! – kacsintott amaz, a szemeiket nem vették le egymásról.
Frank nézte őket, és rögtön levette, hogy mi az ábra, és egyáltalán nem örült az alakuló románcnak. Mérgelődött, hogy mikor végre talált egy méltó ellenfelet Royalnak, ezek képesek egymásba szeretni. Hogy lesz így ebből vérre menő küzdelem? Ezt meg kell akadályozni, és ehhez jobb, ha rögtön hozzá is lát.
-         Na, gyere Cicám, hazaviszlek! – karolta át Zoét.
-         Én is elvihetem. – ajánlotta fel rögtön Royal.
-         Még meg kell beszélnünk a továbbiakat! Holnap a szokott helyen találkozunk. A kocsikra vigyázzatok! – utasította vissza az ajánlatot Frank.
A visszafelé úton gyorsan elmondott minden fontos tudnivalót a lánynak, aztán leparkolt.
- Gyere! Kell az alibi! – kacsintott rá.
- Micsoda? – Zoé nem értette, de mivel a Harrods előtt álltak meg, így gondolta annyira rossz dolog nem történhet vele.
- Valamit kell otthon mondanod, hogy merre jártál, nem? – és kézen fogva bevezette a lányt a világ talán egyik legismertebb luxus áruházába. Phillip Lim, Alexander Wang, Anna Sui, Azzaro, Dolce & Gabbana, Donna Karan és még ezer más tervező, és divatház ruhái között válogattak.
- Givenchy? Nem vagy te egy kicsit divatőrült? Ez 1500 Euro! – nézte meg az egyik bőrdzseki árcímkéjét Zoé. Frank odalépett szorosan mögé, hogy ő is megnézze az árat, majd a lányra nézett és fintorogva annyit mondott
- Igazad van! Akkor csak egyet veszek. – Irvine ezen annyira nevetett, hogy nekivetette a hátát Barrynek, az pedig adott egy puszit a fülére.
- Na, gyerünk, te még nem is vettél semmit! – húzta kézen fogva a női ruhák felé.
- Nekem nem kell semmi. Úgysem megyek mostanában sehova. – tiltakozott.
- A versenyek után mindig elmegyünk hozzám ünnepelni, úgyhogy venned kell valami göncöt holnapra. – Egy kis keresgélés után, felmutatott egy ruhát. – Ez az! Ebben tökéletes leszel. Próbáld fel!– kacsintott rá.
- Hm. Van ízlésed! De nem lejtek benne táncot itt mindenki előtt. – Bement a próbafülkébe. Az öltözködés nála mindig órákig tartott, Freddie sokszor fogta is a fejét miatta.
 Freddie! – hosszú idő után most gondolt barátjára először. Istenem, ha tudnád, mire készülök! Megnézte magát a tükörben, és egy kis könny jelent meg a szemében. Annyira szerencsétlennek érezte magát, vissza akarta pörgetni az időt, de már nem lehetett.
- Jézus te csaj! Ezt nem lehet kivárni! – pattant be mellé a fülkébe Frank. – Az anyját! Gyönyörű vagy! – Zoén egy orgonaszínű, Jasmine Di Milo, szatén, keresztpántos, koktélruha volt, ami az egész hátát fedetlenül hagyta. – Megvesszük! De mi a baj?
- Semmi, csak rossz napom van. Illetve rossz évjárat vagyok. – próbálta szemeit szárazra törölni anélkül, hogy elkenné a festéket rajta.
- A verseny miatt? Meggondoltad magad? – húzta magához közelebb.
- Nem dehogy.
- Nekem elmondhatod. Ha nem akarsz versenyezni, akkor nem kötelező. Holnap bulizol velünk egyet, és nincs harag. – lehajolt, és kereste a lány tekintetét.
- Hónapok óta arra várok, hogy megint versenyezhessek. Csak jobb lett volna, ha…
- Ha?
- Semmi, nem érdekes.– fordított hátat a férfinek. Frank úgy érezte komoly bajban van, nem tudta megállni, hogy ne csókolja meg a lány szabadon hagyott vállát. Megtette, de Zoé nem reagált, és ettől zavarba jött.
- Ha hagyjam abba, mondd meg nyugodtan! – súgta Zoé fülébe, mire ő megfordult.
- Ha nem tetszene, már régen tökön rúgtalak volna. – Megfogta a férfi gallérját, és közelebb húzta, hogy megcsókolhassa.
A másnapi versenyre már kéz a kézben mentek, Frank imádatát csak jobban fokozta, hogy Zoé az ötből három versenyt megnyert aznap. Aztán a buli Barrynél még jobb kedvre derítette a lányt is. Nagyszerűen mulatott, nem érdekelte a 12 év korkülönbség, a férfivel jól érezte magát, és neki most csak ez volt a lényeg. Az elkövetkezendő hetekben minden hétvégén öt-hat versenye volt, pénzt nem fogadott el, nem volt rá szüksége, csak a győzelem ízéért csinálta. Közben otthon apjának is feltűnt, hogy lánya jókedvű, és már néha szólt is hozzá. Nem érdekelték az okok, csak az, hogy Zoé újra mosolyog.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 188552
Hónap: 1316
Nap: 24