Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


21.rész

2010.01.10
-         Engedjetek már el! – idegesen próbálta kiszabadítani magát a szorításból.
-         Részeg vagy és ráadásul kiskorú! Menj haza! – szólt rá erélyesen az egyik biztonsági őr.
-         Eddiehez jöttem! Eressz be! – nem hagyta magát.
-         Eddie nincs is itt! – lökték el megint.
-         Itt a kocsija, te köcsög! Ha megtudja, hogy nem engedtetek be, végetek! A lánya születésnapja van ma, idióta! – Freddie nem adta fel. A repülőn végig ivott, és a landolás után folytatta. Végigjárt pár régi törzshelyet, míg végül a Cocoon előtt kötött ki, mikor meglátta Eddie Irvine kocsiját. Gondolta bemegy hozzá, és megmondja neki a magáét.
-         Mi a franc van itt? Eladjátok az utcát! – jelent meg Eddie az ajtóban.
-         Ez a gyerek teljesen el van ázva, azt állítja, hogy ismer téged. – mutattak a lépcsőn ülő Huntra.
-         Freddie? – hajolt le hozzá a férfi. – Mi a bánatot keresel te itt?
-         Azért jöttem, hogy elmondjam neked a véleményemet! – üggyel-bajjal sikerült felállnia, de a szavakat már nem tudta rendesen formálni.
-         Te taj részeg vagy! – teljesen elképedt rajta.
-         Cseszd meg! Te tehetsz mindenről! – üvöltötte. – Mi a francért nem akarod te, hogy Zoé boldog legyen? Most összeállt azzal a faszkalap Barryvel! Gratulálok!
-         Csillapodj! Nem kell a balhé! Gyere az irodába! – fogta meg a fiú karját, hogy segítsen neki, de az lesöpörte magáról. A nagy lendülettől Hunt megszédült, és elesett.
-         Jézus! – hajolt le érte Irvine. – Minek iszik, aki nem bírja? Ha apád most látna!
-         Apámat hagyd ki ebből! – ugrott hirtelen talpra és indult meg a férfi felé, de az őrök hátra csavarták a kezét.
-         Hagyjátok! Majd én elintézem! Menjetek vissza a helyetekre! Gyere!
-         Vedd már le a kezed rólam! Nem megyek a francos bárodba! Van nekem piám! – húzott elő egy kisebb üveget a zsebéből, és jó nagyot kortyolt belőle. Ide-oda dülöngélve elindult felfelé az utcán. Eddie bement a dzsekijéért, és utána futott.
-         Mi a bajod? Teljesen ki akarod magadat csinálni?
-         Te meg a lányodat csinálod ki! Érdekel téged egyáltalán, hogy mi van vele? – emelte újra a szájához az üveget, de Irvine odakapott, és kiverte a kezéből.
-         Téged inkább elvonóra kellett volna küldeni, nem közmunkára! Mi a bajod?
-         Te!
-         Miért? Mit ártottam én neked?
-         Minden ott romlott el, amikor Zoét nem engedted vissza versenyezni! – rogyott le a fal mellé. – Nem is állt velem szóba. Megutált!
-         Jaj, ne! Komolyan úgy nyafogsz, mint egy gyerek! – dőlt Eddie is a falnak, miközben Hunt rágyújtott.
-         Most meg azzal a faszkalap Barryvel hentereg, meg még a többi… - morogta már csak magának Freddie.
-         Mit tudsz te erről a pasiról, hm?
-         Többet, mint szeretnék! – hajtotta Hunt a térdeire a fejét.
-         Árulj el valamit! Bajban van a lányom? – remegett meg a hangja, de Freddie nem válaszolt.
-         A kurva életbe, ne most aludjál el! – kapta el a gallérját, és állította talpra a fiút.
-         Bajban van, Freddie? – most már teli torokból üvöltött.
-         Igen. – a választ a fiú szinte már csak suttogta.
-         Rick! Greg! – kiabált Irvine, mire a két őr futott feléjük. – Segítsetek betenni a kocsiba, és telefonáljatok a pilótának, hogy azonnal indulunk Londonba! Gyerünk!
 
 
Royal pontosan a ház előtt parkolt le, Zoé csak egy halk köszönömöt és egy gyenge mosolyt küldött felé, majd bement a házba. Az előszoba tele volt virágokkal és csomagokkal, a család és a barátai küldték.
Milyen hülye voltam! Inkább velük ünnepeltem volna, mint ezzel a barommal! – nézett végig bánatosan a küldeményeken. Sajnálta, hogy Barry bulijára hivatkozva lemondott minden családi és baráti összejövetelt. Tudta, hogy sokukat magára haragított ezzel, de nem érdekelte. Akkor még nem, most már inkább. Leült a lépcsőre, és zokogni kezdett. Hogy én mindig rosszul döntök! Ez nem lehet igaz! Utálom magamat! Még mindig sírva bontogatta az ajándékokat, mikor csengettek.
-         Hello, bocs, hogy ilyen későn zavarlak titeket, de vészhelyzet van!
-         Öööö.
-         Christian Horner vagyok. Emlékszel rám? Beszélhetnék apáddal?
-         Persze emlékszem rád, gyere be!
-         Hú, mennyi ajándék! Kinek van mije?
-         Nekem van szülinapom!
-         Hát akkor Isten éltessen sokáig! – adott két puszit a lánynak. - De te miért sírsz?
-         Hosszú történet! – legyintett. – Egyébként apu Dublinban van.
-         Akkor van elég időm! Hallgatlak! – Azzal helyet foglalt a lépcsőn, és lehúzta maga mellé Zoét is. – Halljuk miért vagy egyedül ezen a szép napon?
Erre a kérdésre Irvine újra zokogásban tört ki. Maga sem értette miért, de őszintén elmondott mindent a férfinak. Úgy érezte elég volt, ennyit bírt elviselni. Jobb volt ezt egy majdnem idegennel megtenni, mert előtte nem szégyelli magát annyira, mint az apja előtt. Mikor közel két óra múlva a történet végére ért, Horner szóhoz sem jutott. Zoé öntött neki is és magának is egy italt, a férfi le is hajtotta az egészet.
-         Anyám! Ez durva!
-         A whisky vagy a sztori? – kortyolt bele a lány is a pohárba.
-         Az egész! – még mindig csak maga elé bámult.
-         Bocs, hogy rád zúdítottam.
-         Semmi baj, de nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Apád ebből mennyit tud?
-         Csak annyit, hogy Frankkel jártam. A vezetéknevét sem mondtam meg neki, mert állandóan utánanéz a pasijaimnak.
-         A versenyekről sem tud semmit? – Horner nagyon komoly volt.
-         Szerinted? Élnék még?
-         Azt nem tudom, de hogy Frank már haleledel lenne, az tuti! – bólogatott Christian.
-         Egy született barom vagyok! – Temette az arcát a kezébe.
-         Ugyan már! – adott egy puszit neki, és ölelte át a vállát. – Nem tettél semmi olyat, amit más már ne tett volna meg előtted. De jobb lenne, ha apádnak is elmondanál mindent.
-         Kezdjük azzal, hogy mit keresel te éjjel kettesben a lányommal? És hogy miért itatsz vele whisky-t? – Eddie érkezésére mindketten összerezzentek, és felugrottak.
-         Hello! Tulajdonképpen hozzád jöttem! – nyújtott kezet Irvine-nak, de ő még mindig szúrósan nézett rá.
-         Apu! Te meg mit keresel itt?
-         Miért zavarok? – kérdezte gúnyosan, de a szemét le nem vette Hornerről. – Freddie barátod részegen rám támadt a Coccon előtt. Aztán kibökte, hogy bajban vagy, és jobb lenne, ha hazajönnénk. Kint alszik a kocsiban. – Zoé elindult kifelé, hogy megnézze, de az apja elkapta a karját.
-         Előbb mesélj! Nézz rám! – Zoé kerülte a tekintetét, erre maga felé fordította lánya arcát, és meglátta az ütés vörös nyomát. Irvine tekintete elsötétült, majd olyan hirtelen lendült a keze Christian felé, hogy Zoénak ideje sem maradt szólni.
-         Hülye vagy? – kérdezte Horner felháborodva.
-         Te voltál?
-         Nem, apu, ő nem tehet semmiről.
-         Igen, ezt szokták mondani! – A gallérjánál fogva emelte fel Hornert, hogy újra megüsse, mire lánya közéjük ugrott.
-         Hagyd már békén! Nem ő volt! – erre Eddie elengedte a férfit. – Jesszus! Bocs Christian. – szabadkozott Zoé.
-         Semmi baj. Jobb, ha most megyek. Légy jó. – intett Zoénak, és anélkül, hogy Irvine-nak bármit is mondott volna, kiment az ajtón. Eddie még mindig nem csillapodott le, utánament.
-         Állj csak meg! Mi közöd van neked Zoéhoz?
-         Semmi. Mondtam, hogy csak veled akartam beszélni. – szállt be az autójába, leengedte az ablakot, és úgy mondta – Egyébként a lányodnak nagyon szar napja volt, ne nehezítsd meg neki még jobban. Hagyd, hogy elmondja! És ha lehet, uralkodj magadon.
-         Te csak ne oktass ki engem! Elég régóta nevelek gyereket! – fordított hátat neki, és dühösen elindult befelé.
Időközben Zoé nagy nehézségek árán kiszedte Freddie-t a kocsiból, és bevitte a nappaliba. A fiú már nem volt annyira részeg, mint Dublinban, de látszott rajta, hogy holnap nehéz napja lesz. Csapódott a bejárati ajtó, Eddie jelent meg, majd lehuppant a kanapéra.
-         Ok, fiatalok! Ki kezdi? Addig innen el nem mozdultok, amíg töviről-hegyire el nem meséltek mindent. – Zoé nagyot sóhajtott.
-         Jó, majd én elkezdem. Úgyis az én hibám minden.
Eddie türelmesen hallgatta őket, bár az indulatain alig bírt uralkodni, de nem szólt közbe. Mikor a gyerekek mondandójuk végére értek, felállt, és szó nélkül felment a szobájába. Egész éjjel ébren volt, zakatolt az agya. Folyamatosan visszhangoztak Zoé és Freddie mondatai a fejében. Illegális autóverseny! Ez durva! És ez a Barry, hogy pont ebbe a maffiózóba kellett Zuzunak beleesnie! Royal, Frank, drog, pofon, verseny. Csak úgy cikáztak a kulcsszavak a fülében, hogy majd elszédült tőlük.
Hajnalodott, mikor elindult futni. Nem tudta pontosan, hogy mióta rótta a köröket, mikor egy autó húzódott le az útszélére. John Surtees és fia szálltak ki, egyenesen felé mentek.
-         John! De jó, hogy látlak! – üdvözölte öreg barátját.
-         Eddie! – rázott vele kezet, majd aggódva nézett rá. – Nem kéne túlzásba vinned! Már nem vagy mai gyártmány! – nevetett.
-         Haha! Szia Henry!
-         Mr. Irvine! Zoé itthon van?
-         Ja. Freddie-vel szerintem már ébredeznek a nappaliban. – grimaszolt, majd idegesen Johnra nézett. – Tudunk beszélni?
-         Persze, azt hiszem ezért jöttünk.
-         Hogyhogy?
-         Na, szállj be, majd megmagyarázom. Bár én sem értem pontosan.
 
Eddienek igaza volt, lánya és barátja álmosan ültek a konyhában. Freddie a pult hideg lapjára támasztotta fejét, Zoé pedig kávét főzött.
-         Henry! Te jó ég! Szia! – ölelte át kedves barátját.
-         Utólag boldog szülinapot! – adott két puszit a lánynak, Freddievel pedig férfiasan kezet rázott.
-         Hogy kerülsz te ide? – lelkesedett Zoé továbbra is. – Á. Hello John! – Most vette csak észre Surtees apukát.
-         Szervusz, drága kislányom! Hogy vagy édes fiam? – Az öreg kedves volt, mint mindig. Zoénak és Freddienek is egy-egy hatalmas ölelés járt tőle. John Surtees le sem tagadhatta volna, hogy imádta ezeket a gyerekeket, Eddie gyakran irigykedett rá a feltétel nélküli szeretete miatt. Nem értette, hogy csinálta az öreg, de soha nem tudták kihozni a béketűrésből.
Irvine és Surtees apuka elvonultak a dolgozószobába, a fiatalok pedig felmentek Zoé szobájába. Mindkét helyen ugyanaz volt a téma.
 
-         A jó hír az, hogy Hunt engedélyét bevonták, mikor kirúgták, de Zoé licence még él. – magyarázta az ügyvéd a telefonba.
-         Ez mit jelent?
-         Ez azt jelenti, hogy Freddie, mivel hivatalosan most nem versenyző, ezért nem kap büntetést. Maximum csak annyit, hogy senki nem szerződik vele. Zoé viszont biztosan a Nemzeti Motorsport Szövetség elé kerül.
-         Mi a legrosszabb következmény?
-         Mivel még kiskorú, ezért a maximum két évre szóló eltiltást látom valószínűnek. Valamint eljárás indul ellenük a KRESZ megsértésért. Ez mondjuk Freddienek is rosszul jön, mivel a másik büntetése még le sem telt.
-         Jézusom!
-         Bocs, Eddie. Ez van. Ha többet tudok, még csörgök. Ja, és sajnos a sajtót nem fogjuk tudni kikerülni. Ez súlyos etikai vétségnek számít, és tuti, hogy csámcsogni fognak rajta.– búcsúzott el Dr. Steve Morgen.
Eddie Irvine teljesen leforrázva rogyott le a kanapéra. Johnnal egész nap a lehetőségekről beszéltek, majd estére úgy döntöttek, hogy meg kell kérdezni Eddie ügyvédjét is.
-         Na, ennyire reménytelen? – aggódott Surtees.
-         Ennyire! – a kezébe temette arcát. – Attól tartok, ezek ketten teljesen kinyírták magukat.
-         Csak van valami megoldás a szentségit! Két gyerekről van szó! – ugrott fel idegesen John.
-         Már nem gyerekek! – kiabált Irvine kétségbeesésében. – El kell innen menniük, mert a média szétszedi őket.
-         Menjenek Dublinba!
-         Nem, az nem jó! Maria….Visszamennek Johannesburgba! – ugrott Eddie a telefonhoz.

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 191488
Hónap: 1260
Nap: 94