Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


22.rész

2010.01.10
Silverstone, október 15, Henry Surtees első győzelme a Formula BMW bajnokságban. John majdnem kiugrott a bőréből, és büszkén zsebelte be a dicséreteket a boxban. Leo a mérlegelésnél várta barátját, a fülén a mobiljával, majd mikor a győztes odaért mellé, átadta neki a készüléket.
-         Fontos! – vigyorgott.
-         Most? Ki az? – mérgelődött Surtees.
-         Na, milyen érzés a legfiatalabb futamgyőztesnek lenni? – üvöltötte bele egy ismerős hang a telefonba, de válaszolni nem volt idő, mert Zoé kitépte Hunt kezéből a telefont.
-         Gratulálok! Boldog szülinapot!
-         Hello! Hát ti? – dadogott a meglepettségtől, és a meghatódottságtól.
-         Rejtett kameráink vannak! – kiabált Irvine. – Na, nem tartunk fel, menj bulizni! Ericának puszi.
Kétségtelenül ez volt Henry egyik legszebb napja. A legfiatalabb futamgyőztes volt, pedig csak Zoé helyettesítésére szerződtették. Ma van a születésnapja, Erica is ki tudott jönni a versenyre. Barátai, akik egyben az ellenfelei is, őszintén örülnek a sikerének. Kell ennél több? Belevetette magát az ünneplésbe, ez volt az utolsó futam, így nem volt miért visszafognia magát. Nem is akarta. Díjátadás, fotózás, interjúk.
-         Mik a további terveid, Henry?
-         Erről még korai lenne beszélni. Egyelőre még azt sem fogtam fel, hogy győztem. Most ezt ki akarom élvezni. – kacsintott.
-         Maradsz Hunternél?
-         Tényleg nem tudom, még nem beszéltünk semmiről. Jó pár hónapunk lesz még erre.
-         Ha Irvine visszajön, akkor neked menned kell?
-         Mint az előbb mondtam, a jövőmről még nem tudok nyilatkozni. Ha lesz valami új hír, szólok. – emelkedett fel a székből.
-         Részt vettél illegális autóversenyen Irvinnal és Hunttal? – Erre a szemtelen kérdésre nem tudott mit válaszolni, csak szomorúan annyit mondott, hogy: No comment!
Egy kérdés, és minden addigi öröme szertefoszlott. Hetek óta csámcsogott a sajtó Zoé és Freddie legújabb balhéján. A Nemzeti Motorsport Szövetség november végén tárgyalja az ügyüket, addig Eddie Johannesburgba „száműzte” őket. Ezt ugyan a gyerekek érdekében tette, de Henry nem volt meggyőződve ennek a húzásnak jótékony voltáról. Szerinte nem lenne szabad elbújniuk, mert ezzel csak a bűnösségüket bizonyítanák. Valljuk be az illegális autóversenyen való részvétel tényleg elítélendő dolog, akkor meg minek bujkálniuk. – magyarázta apjának.
Természetesen a motorsport minden területén téma volt a szabályok és engedély nélküli versenyek, fiatal tehetségeknek. Az interjúk során kiderült, hogy nagyon sok versenyzőt próbáltak az évek során behálózni, és versenyzésre bírni. Szóltak történetek zsarolásokról, verésekről, hatalmas pénzösszegekről. Henrynek úgy tűnt, mintha mindenki most szerette volna meggyónni korábbi bűneit, és sokan a nagy ellenálló képében akartak díszelegni. Hányingere volt az egésztől.
-         Henry? Bocs, ráérsz még egy interjúra? – Egy újabb riporter próbálta vele a lépést tartani a motorhome felé.
-         Az attól függ, mit akarsz kérdezni? – Soha életében nem volt ennyire arrogáns, mint most.
-         Hogyhogy mit?
-         Ha a versenyzésről, vagy ne adj Isten a győzelemről faggatnál, örülnék neki. De ha a barátaimat akarod ócsárolni, ahogy teszi azt sok másik kollégád, akkor ebben nem leszek a partnered! – Itt hirtelen megtorpant, és egyenesen az újságíró szemébe nézett, aki zavarában a mikrofont majdnem kiejtette a kezéből.
-         Tudod mit? Inkább elmondom! Freddie Hunt és Zoé Irvine a legtehetségesebb pilóták, akiket valaha láttam, és büszke vagyok, hogy ők a barátaim. Nagyon sajnálom, hogy nem versenyezhetek velük, úgy mint régen. Elkövettek egy baromságot, amiért meg fogják kapni a büntetésüket, de hidd el állnak elébe. Soha az életben nem tértek ki egyetlen pofon elől sem, és most sem fognak az fix. Ha nem számolnak be arról, hogy pontosan mi történt, és hogy mit miért tettek, annak csak egy oka van. Az hogy te és a kollégáid szarul végzitek a melótokat, és nem érdemlitek meg, hogy őszintén válaszoljanak a kérdéseitekre. Ha majd az ember fog érdekelni titeket a sztori mögött, és nem csak a nagy sztori, akkor lehet, hogy megmásítják a döntésüket. Addig meg sározzátok be őket, ahogy tudjátok, és a világért meg ne próbáljatok hiteles információkat szerezni! Én itt ma életem első jelentős győzelmét arattam, ami lehet másnak nem nagy szám, de nekem maga a világ. Szerettem volna ünnepelni, de már nincs kedvem hozzá. De azt megkérdezném, hogy tudod-e ki gratulált nekem teljes szívéből, mikor kiszálltam az autóból?
-         Nem tudom, Damon Hill? – Csoda, hogy meg tudott szólalni a riporter a sokktól.
-         A három legjobb barátom: Mansell, Hunt, és Irvine. Ez az ami igazán számít. Neked van legalább egy igaz barátod? – Azzal megfordult, és faképnél hagyta a férfit. Sejtelme sem volt arról, hogy egy élő műsorban adott interjút, és szavai örökre rögzítésre kerültek. A technikának köszönhetően egy pár órán belül ez lett a legnépszerűbb letölthető video az interneten.
Amit viszont Bob Huntertől kapott ezért, azt nem tette zsebre. Szerencsére ott volt neki Erica, aki megvigasztalta, és akivel végre az ünneplés kapott főszerepet. Azóta az ominózus szilveszter óta, majdnem két éve voltak együtt. Henry első nagy szerelme. A lány családja is hamar megszerette a jól nevelt, és romantikus fiút. Amennyi időt csak tudtak együtt töltöttek, bár Ericát tanulmányai gyakran Oxfordba szólították. Ezekben az időkben soha nem látott mennyiségű Henry által írt szerelmes verset, regényt, dalszöveget kapott emailen, és postán. Zoé gyakran viccelődött azzal, hogy talán Surtees az utolsó férfi a földön, aki még használja a levélpapír, boríték kombinációt. Most viszont a lány 3 hónapra Ausztráliába készült tanulmányútra, így elhatározták, hogy ezt a pár napot kettesben töltik.
 
 
Leo a futam után azonnal repülőre ült, és barátaihoz sietett. Mivel ő még csak telefonon tudott velük beszélni a történtekről, így már nagyon várta, hogy végre találkozzanak. Úgy tervezte, hogy a tárgyalásig mindenképpen marad, hiszen vége az idénynek, és majd együtt jönnek vissza Londonba. A terminálból kifelé jövet két szakadt, kapucnis alakba botlott. Mivel elállták az útját, és az arcukat nem látta, rossz érzése lett. Mikor az egyik közelebb lépett hozzá, ösztönösen ütésre emelte a kezét.
-         Hallottad tökös Henryt a youtube-on? – kérdezte a magasabbik rekedtes hangon.
-         Te hülye! – kiáltott fel nevetve. – Majdnem leütöttelek! Szevasz! – ölelte át Freddiet, majd Zoét, aki szintén nagy nevetés közben hajtotta le kapucniját.
-         Szia, te legdrágább Mansell! – adott puszit a fiúnak. – Hiányoztál ám!
-         Igen, ti is nekem! Hogy vagytok? – még mindig karolta őket.
-         Egész jól. – gyújtott rá Hunt. – Tisztára, mint a száműzöttek.
-         Hol vannak a bőröndjeid? – kérdezte Zoé. – Anyám! Az mind? Te mennyi időre jöttél?
-         Várj! Állj! Ne dobáld őket! Ezek igazi kincsek!
-         Csak a vámosok meg ne hallják! – ment közelebb Freddie vigyorogva.
-         Mi ez? – kérdezte összehúzott orral Zoé.
-         Az új dobszerkóm! – Ezt olyan tudományosan adta elő, mintha legalább a Sorbonne-on tartana előadást. – Henry küldött néhány szöveget, zenét nekünk kell kreálni hozzá.
-         Na végre! Ez már döfi! Akkor próbálhatunk is! – Hunt teljesen lelkes lett. – Irvine kérem, hozza a kocsimhoz a bőröndöket! – kérte affektálva barátnőjét, és megindult a kijárat felé, de mikor valami kemény koppant a hátán, megfordult.
-         Áu. A narancsot enni kell, nem dobni Jean! – fordult Irvine felé, aki úgy nevetett, hogy már szinte az egyik bőröndön feküdt.
-         Hála az égnek, hogy nem változtatok egy cseppet sem! – nevetett most már Leo is, miközben megemelt egy koffert.
-         Na, ja! Az élet csupa dal, nóta és kacagás! – sóhajtott nagyot Freddie.

Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 189701
Hónap: 1177
Nap: 12