Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


6.rész

2010.01.10
-         Henry! Freddie! Indulunk. – szólt John Surtees a gyerekeknek. – Zoé merre van? Az a fényképezőgép a tiétek?
-         Nem. Úgy kaptuk kölcsön Mr. Eclestontól. – válaszolt a fiatalabbik Surtees.
-         Na akkor adjátok vissza aztán indulás! Egyébként csodálkozom rajtatok, hogy meg sem néztétek a versenyt. Ezért jöttünk.
-         Játszottunk. – felelt Freddie, de majdnem felnevetett. Ugyan mikor játszott ő utoljára? Az élete két dologról szól, a versenyzésről és a balhékból, amiből ma kaphatott ízelítőt egész Sao Paulo.
-         És mit? – kérdezte John miközben a múzeum felé mentek. Itt tartották a záróünnepséget az Ayrton Senna szobában. Az öreg ragaszkodott hozzá, hogy köszönjék meg a vendéglátást, és búcsúzzanak el Rubenstől, és a többiektől. Azt még nem is sejtette, hogy a híres – a mai nap után inkább hírhedt - hármas fogat, milyen ütős kis búcsúajándékkal készült a nagyérdeműnek.
-         Paparazzisat. – erre már Henry is fulladozni kezdett a röhögéstől. Az öreg úgy tett, mintha ezt nem vette volna észre, de miután meglátta Zoé-t a terem végében, ahogy a fiúk felé emeli hüvelyk ujját, már csak azon imádkozott, hogy ne durranjon túl nagyot a meglepi. Ezt a gyereket Eddie ma még megöli! – aggódott.
Sokat hallott már Zoéról, és mindig nagyon sajnálta, hogy ha bárhol szóba került ez a kislány, mert mindig csak a balhéiról esett szó. Felnőttek sztorizgattak egy 10 éves botlásairól, ez neki annyira visszatetsző volt. Sokszor látta Eddie-n is, hogy szívesen véget vetne ezeknek a csevejeknek, de valahogy mégsem tette. Neki Eddie csak dicsérő szavakkal illette a lányát, és látszott rajta, hogy mindennél jobban szereti. Nem is értette, hogy miért kiabál most vele annyit, a gyereket csak szeretni kell, ez volt John nevelési elve. Mikor Henry kicsi volt, az sem zavarta, ha a feje tetején táncolt. Az igaz, hogy ő kétszer annyi idős volt, mint Irvine, mikor apuka lett.
Nem lesz ez így jól! – csóválta meg akaratlanul is a fejét. Mikor a mai eset után Eddie a lányával beszélt, szegény kislány olyan tompán, beletörődve hallgatta az apját, hogy ez az állapot sok jóra nem fog vezetni köztük. Beszélnie kell hazafelé Eddie-vel! Ezzel a viselkedéssel teljesen elmarja maga mellől a lányát.
-         Még egyszer nagyon köszönjük az Ayrton Senna Alapítvány nevében mindenkinek, hogy eljöttek, és részt vettek a versenyen. – fejezte be eléggé hosszúra sikeredett köszönőbeszédét Viviane Senna. –
-         Kérem, nézzenek meg egy rövid videót, amit összefoglalásképpen készített nekünk a németországi RTL lelkes stábja.
A teremben lekapcsolták a világítást és az RTL főcíme után a nap során felvett legjobb felvételeket nézhették a jelenlévők. Képek a közönségből, a legjobb előzések, bevágva néhány kép a múzeumból, és a környékről stb. Profi munka, jó zenével. Mindenki elégedett volt. Az összeállítás után közvetlenül egy újabb zene (Disturbed : Inside the Fire) kezdődött, ez viszont már nem volt ismerős a német stáb tagjainak. A közönségnek fel sem tűnt egy ideig a váltás. Kai Ebel zavartan nézett körbe, de amint a szeme a kivetítőre tévedt, a lélegzete is elakadt. Egy fotó montázs - szintén profi munka szó se róla - de a felhördülés jelezte, hogy nem mindenkinek nyerte el tetszését. Zoé a terem leghátsó sarkában nézte a műsort, és annyira rázta a nevetés, hogy kínjában majdnem elrágta a mellette álló legyezőpálma leveleit.
-         Irvine! Ez a te műved? – szorította meg valaki hátulról a nyakát. Nem értette honnan jött a támadó, hiszen mögötte már csak a fal van. – Ezért sertepertéltél egész délután körülöttem? – mutatott az ujjával a kérdező a kivetítő felé.
A világítást már felkapcsolták, de a felvétel még nem állt le. Így is kivehető volt, Bruno Senna beragasztott, és feldagadt orra, és Alexandre Negrao minden színben pompázó képe. És még jó néhány kép a fiúkról, ahogyan fájdalmas ábrázattal próbálják túlélni a napot. A kis Irvine elégedett képpel nyugtázta, hogy igen jó munkát csináltak a fiúkkal. Sikerült úgy összehozni, ahogy azt eredetileg eltervezték. A vetítő leállt, és néhányan még zavarukban meg is tapsolták a váratlan előadást. A tömeg oszlani kezdett, és nem volt ember, aki ne erről az incidensről beszélt volna.
- Ilyen leányt nem hordott a hátán a Föld! – dühöngött Ron Dennis.
- Én imádom! Mindig feldobja a napomat! – lelkendezett Gerhard Berger.
-Eddie, remélem, jöttök jövőre is! Még a végén normálisan zajlana le a verseny nélkületek! – fricskázott egyet egy Zoé számára idegen férfi. Már indulni akart, hogy bokán rúgja, de a kapucnija beleakadhatott valamibe, mert visszarántotta. Megfordult, hogy kiszabadítsa magát, és akkor látta, hogy az apja áll mögötte.
Furcsa módon nem látott az arcán dühöt. Amikor pedig lehajolt hozzá, és kedvesen mosolyogva a szemébe nézett, végképp összezavarodott. Eddie élvezte, hogy a lánya nem tudja hova tenni a viselkedését, de szégyellte is magát. Az már régen rossz, ha egy gyerek már azon is meglepődik, hogy nem szidja meg az apukája. Ma már nem akart veszekedni a lányával, és őszintén most nem is haragudott rá. Ez végre egy erőszakmentes visszavágás volt a lánya részéről. 
- Eddie! Ezért az RTL perelni fog! – állt mellé aggódva Niki Lauda, a Jagurár csapat főnöke.
- Tegyék azt! – egyenesedett fel Irvine.
- Remélem akkor is ilyen elégedett leszel, amikor majd a bíróságra mentek apukáddal! Zoé megint érezte a szorítást a tarkóján.
- Örülnék, ha elengednéd a lányomat Florian! – szólt rá erélyesen Florian Königre, az RTL riporterére.
- Nem akarom bántani, de ha kirúgnak, remélem, alkalmazol majd, mint sajtószóvivőt. A lányod egész délután a nyomomban volt, össze is barátkoztunk, erre kiderül, hogy alaposan átejtett.
- Nem te vagy az első, akit átejt. A többi is túlélte valahogy. – jegyezte meg közömbösen miközben ráadta lányára a dzsekijét, és elindultak kifelé.
- Apu, ugye nem hagyod, hogy Floriant kirúgják! Ő kedves volt.
–Florian, elintézem, ne aggódj, és ha Zoé megkedvelt, akkor az őszinte a részéről. Szeretném, ha nem haragudnál rá.
- Na, jó – hajolt le a kislányhoz - egyezzünk meg, hogy ha majd pár év múlva interjút készítek veled, mint a következő női forma 1-es pilótával, akkor készségesen válaszolsz a hülyébbnél hülyébb kérdéseimre. Áll az alku? – kacsintott a kislányra, tényleg nem haragudott rá, de nagyon féltette az állását.
- Na, attól mentsen meg minket a jó Isten! – morgott el mellettük az autója felé tartva Ron Dennis.
- Ron ugyan már, még csak egy gyerek! Ne legyél ennyire ellenséges! – magyarázott mellette Norbert Haug. – Sziasztok! – fordult gyorsan hozzájuk, majd már ment is tovább.
- Hello „balhé királynő”! Esküvőket is vállalsz? – ért melléjük vidáman Berger. Majd biztatóan megsimogatta Zoé fejét. – Te nem vagy semmi, hallod!
- Jól van, ne add alá a lovat! – szólt rá Eddie.
- Brunot jól letoltam a verekedés miatt! Komolyan ezek nem normálisak! Di Grassi végül is elmondta, hogy mitől rágtak be ezek itt? – mutatott a fiúkra is. Miközben a gyerekek John-nal beszálltak a kocsiba, ő elmondta Eddie-nek az egész sztorit. – Viviane is sajnálja a történteket. Ő is letolta Brunot, az öreg Piquet is elővette a fiát, úgyhogy ma minden gyerek meg lett nevelve. – nevetett fel hangosan.
- Jó utat! – hajolt be a kocsiba búcsúzásképpen.
- Lesz is, ha ezek elalszanak végre! – utánozta Eddie, Ron Dennis morgását, amire John-nal elnevették magukat.
Hazafelé a repülőn nem volt akkora csacsogás, mint idefele jövet. A két fiú összeborulva, mint két krumplis zsák, az igazak álmát aludta. Zoé pedig az Eddie melletti ülésben hallgatta az Mp3 lejátszóját, majd hirtelen felemelte lábait, és apja ölébe tette őket, ő maga pedig eldőlt az ülésében. Kis kora óta így aludt el, mindig rápakolta valakire a lábait, és hosszú ideig masszíroztatta, mialatt ő álomba szenderült. Most is ez történt.
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

zoeoldal@freemail.hu

zoeoldal@freemail.hu



Statisztika

Online: 1
Összes: 178454
Hónap: 2468
Nap: 77